ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-15 / 46. szám

Ez ellen senki sem emel szót, legkevésbbé pedig mi, kik a szociális kérdések helyes megoldásáért való küzdelmet tűztük ki magunknak célul, és a ki figyelemmel kisérte lapunknak eddigi működését, nem mondhatja, hogy e téren az igazságosságtól egy hajszálnyira is eltértünk volna. Ma, miként értesültünk, Esztergom város munkásai saját érdekeik megvédése céljából népes gyűlést szándékoznak tartani, melyen megvitatják a módokat és eszközöket, melyeket alkalmasaknak tartanak önérdekeik megvédése szempontjából. Müködésök és határozataik előleges bírálatába előre nem bocsátkozunk, mert ezeket még nem ismerjük, és nem is tudjuk, minő beszédek fognak ez alkalommal elhangzani, de tartalmukat minden esetre igazságos és pártatlan birálat tárgyává fogjuk tenni, lévén ahhoz jogunk, hogy minden nyilvános cselekedet és beszéd bírálatába bocsátkozzunk. Megjegyzéseinket is erre az alkalomra tartjuk fenn magunknak, egyelőre csupán néhány általános elvnek adván kifejezést. Ha a létező munkás bajok forrását keressük, ugy azt csak a jelenleg uralkodó rendszerben találhatjuk fel, mely a szabad verseny törvénybe igtatásával fölszabadította a piszkos konkurrenciát, és a nagy tőke uralmának biztosításával elzárta az utat az értelmi tehetség és a kézbeli ügyesség elől. A szabad ipar káros hatásait élvezik vagyis jobban mondva sinylik ugy a munkaadók, mint a munkások. A szabad ipar lehetővé tette a tulprodukciót, a mely mint természetes következményt maga után vonta a munkások bérének folytonos leszállítását. Mindaz, a ki elegendő pénzzel rendelkezik, és az üzletet nagyobb terjedelemben viheti, igen könnyen elnyomhatja, tönkreteheti azokat, a kik nem rendelkeznek elegendő pénzzel és anyagi erővel. A nagy ipar, a nagy raktárak és a nagy termelők elnyomják a kis ipart és a kis termelőt. Ami pedig eme versenyt még károsabbá teszi az, hogy nem is szükséges az üzleti és ipari képességnek beigazolása, elegendő csak a pénz, sőt sok esetben még az sem, hanem csak egy kis ügyesség, melyet ma élelmességnek neveznek. Innen van, hogy az emberiség oly salakja is ragadta magához a produktiv termelést, mely az embertársak kiszipolyozását nem jogtalanságnak, valami rosznak és tiltott dolognak, hanem mint kiváló képzettség és szellemi tökéletesség bizonyítékának tekinti. Ezen lelkiismeretlen üzletemberek és termelők lenyomják az árakat és a munkás béreket. Minden terméket rossz anyagból állítanak elő, mely csak a szemre szép, meghamisítanak mindent, még az élelmi szereket is. Az árukat hitelbe veszik, az előállítási áron alul elpocsékolják és a csőd végével jó üzletet csinálnak. És eme áruikat nemcsak üzleti helyiségeikben pocsékolják el, hanem a raffineriának ezer nemével és a kárhozatos reklámnak sokféle fogásával nyakára varrják a hiszékeny közönségnek. A házalók egész serege kiviszi árucikkeiket a vidékre, elárasztja vele az országot, s az alatt az önálló és állandó lakhelylyel biró és súlyos adót fizető termelő vagy elpusztul, vagy hogy termékeit pocsék áron eladhassa, kénytelen az utolsó eszközhöz, a munkás bérének leszállításához fordulni, legtöbb esetben azonban még akkor sem ér célt, mert nem az ügyesség, hanem a gazság győz. A tisztes munkás tönkre jut, és az áruhamisító, ki a mesterséget sohasem tanulta, nem szorgalma és képessége, de lelkiismeretlensége, csal által diadalt arat. A kartel, turszt és khagal-hősök embertelen szipolyozásai ellen nincsenek törvényeink, és nemcsak a munkásnép, de az egész közönség büntetlenül ki van szolgáltatva kezeik közé, melyről ők szabadon nyúzhatják a bőrt. Európa legtöbb államában annyira rosszabbodott a munkásnép helyzete, hogy képtelen magának megszerezni a szükséges élelmi szereket, a tisztességes lakást és ruházatot nem is említve. A gyermek és női munkások óriási serege legfényesebben igazolja eddigi állításainkat. Az pedig bizonyos, hogy ha a napról-napra szaporodó néptömegek nem tudnak maguknak tisztes ruhát és élelmet beszerezni, ugy a cipésznek, szabónak, varrónőnek sincs munkája, a földmives sem értékesítheti terményeit, gabonáját, szarvasmarháját stb. Az egész gazdasági egyensúly megvan zavarva, az ipartermelés megakasztva, szóval olyan mint az órának járása, melynek kerékfogai eltöredeztek. Vagyis sok olyan munkáskéz szünetel, a mely rendezett szociális viszonyok között működésben volna. A munkanélküliek száma egyre gyarapodik, a munka értéke csökken, és a társadalmi és gazdasági bomlás, valamint a szociális nyomor folyton nő. A létező bajok orvoslása nemcsak a munkások elméjét foglalkoztatja, de mindazokét, kik a munkásnép javát szivükön viselik s azért kíváncsian várjuk az első esztergomi munkásgyülés határozatait. HIREK. * A hercegprímás a balassagyarmati apácáknak. Vaszary Kolos, biboros hercegprímás j 0 Eminenciája elismeréssel eltelve a balassagyarmati irgalmas nővérek áldásos működése iránt, a zárda és melléképületeinek javítási költségeihez 344 frt 08 kral hozzájárulni kegyeskedett, amely kegyes adományért a nővérek mély hálájukat ez úton is hódolattal nyilvánítják. * Személyi hirek. Maszlaghy Ferenc kanonok a főegyházmegyei kincstár kiállított tárgyainak átvételére Eitner Elemér Ákos kíséretében Budapestre utazott. — Garz Arthurnak, a helybeli gyalogezred ezredesének 0 felsége a III. oszj tályu vaskorona-rendet adományozta. — Roszival István apátkanonok Esztergomba visszaérkezett. — Bombay Gyula pénzügyi titkár az adómentesítés ügyében városunkban tartózkodott. * Hám János boldoggá avatása. Szathmár apostoli lelkületű püspöke Meszlényi Gyula szivéhez nőtt ideáját, szent életű elődjének boldoggá avatását megvalósulás elé viszi. Áldott legyen érte a püspök úr, de áldani fogják öt a magyar katholikusok milliói is, hogy a millenium ünnep tengerében bevilágít ez a specialis katholikus mozgalom. Szathmár városában most folynak a boldoggá avatás ügyében a tanú kihallgatások. A tanuk eskü által hitelesített feleleteit Meszlényi püspök Rómába küldi. A nagy jelentőségű akció alkalmából a magyar Sión ormáról is hő ima száll Istenhez, s a püspök megbízásából a processus szerencsés kimeneteléért az új sz. Márton oltáránál Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi succentor mutatta be a szent mise-áldozatot. * Az új közoktatási tanácsba, mely a napokban alakíttatott meg, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az esztergomi főmegyéből dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok, országgyűlési képviselőt és Nóvák Lajos budapesti áldozár-hittanárt nevezte ki. * Egyházi zene. November hó 15-én, vasárnap a Bazilikában tartandó istenitisztelet alkalmával a főszékesegyházi ének- és zenekar a következő egyházi énekeket adja elő: Führer Róbert miséje. Graduale Veritas mea. Feigler Győzőtől. Offertorium. Justus ut pálma florebit. Haydn Mihálytól. November hó 19-én csütörtökön a királyné Ő Felsége névnapján: Mozart W. miséje. Graduale. In Deo speravi Weisz Lőrinctől. Duett, előadja Perényi Irma úrhölgy és Hardt K.-né. Offertorium. Salve Regina, Schubert Ferenctől. Solo, előadja Schönwälder Kálmánné. * Díszebéd Frey tiszteletére. Esztergom város képviselőjének tiszteletére a helybeli fökáptalan nagyprépostja, Sujánszky Antal v. püspök szerdán nagyobb szabású díszebédet adott, melyen a következő meghívottak vettek részt : Frey Ferenc, dr. Csernoch János, Maszlaghy F"erenc, Maiina Lajos. Magos Sándor, lovag Mattyasovszky Lajos, Vojnics Döme, dr. Fehér Gyula, dr. Helcz Antal, Szecskay Kornél, Kollár Károly, Czenczik János, Mattyasovszky Kálmán, Schedl Arnulf, Magurányi József, Szabó Szilveszter, Nagy Pál, dr. Okányik Lajos, Keményfy K. D. A pezsgőnél felemelkedett Sujánszky püspök, s általános figyelem közt Frey Ferencre a következő felköszöntőt mondotta : Lelkesült örömmel üdvözlöm tisztelt vendégeimet, kik a polgárság többségének élén megvédelmezték Esztergom városának ősrégi keresztény jellegét, melynek várfokáról szent István apostoli királyunk által a kath. vallás üdvárasztó sugarai terjedtek el az országban; megvédelmezték azon ellenséges törekvések ellenében, melyek a fájdalmas egyházpolitikai törvények ránk erőszakolásában rejlenek. Elhangzott a revíziónak eszméje, a revíziónak szüksége Ngos Frey Ferenc ajkairól s önök e jelszavát, a nemzeti és néppárt politikai elveinek ellentétes, de kölcsönös engedékenységgel könnyen kiegyeztethető meggyőződések dacára azon higgadtsággal, azon őszinteséggel, azon erélylyel, melyet a szent ügy megkíván, körünkben fényes diadalra juttatták. Fogadják az összes esztergomi papságnak, egy-kettőnek sajnos kivételével, valamint vallásos híveiknek általam kifejezett forró háláját, honszerető keblök mélyéből velem együtt óhajtván, hogy Ngos Frey Ferenc Urat, Esztergom városának másodízben megválasztott képviselőjét, a haza és egyház javáért vívandó küzdelmeiben erősítse, boldogan és megelégedetten sokáig tartsa és éltesse. A lelkes éljenzésre Frey Ferenc szólalt föl, j s a nála megszokott melegséggel ürítette poharát a vendégszerető házi gazdára, a ki boldogult Majer István szellemét gyújtotta lángra, mikor figyelemmel s meleg támogatással kisérte az ő jelöltségét. Frey után a nagyprépost dr. Helczet, a választás igazságos elnökét s Maiina Lajost, a város ügyeinek buzgó intézőjét köszöntötte föl, mire dr. Helcz mondott szép áldomást Sujánszkyra, a költő-püspökre, ki mint a régi költők, jós is, belátott Esztergom polgárságának szivébe, s azért emelte fel annak szeplőtelen lobogóját. Maiina Lajos polgármester a város nevében mondott köszönetet a főkáptalannak a város iránt éreztetett számos jóságáért. A társaság 4 óra felé oszlott szét. * Rónay Réla halála. Köztiszteletben álló férfiú váratlan halálát siratjuk Rónay Bélában. Nemcsak egyéniségét illeti fájdalmunk, de a merész alkotót is, kinek a kovácsi-patak paradicsommá való varázsolását köszönhetik az esztergomiak. Az ő eszméje volt az, a miben mi most gyönyörködünk, s nem maradt meg az ideánál, ki is vitte, meg is valósította. Sokan-sokan fogják őt emlegetni, mert ezren és ezren fognak ott üdülni, a kiknek emlékezete Noé galambjaként ő rajta fog megpihenni. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : Wagner Béláné szül. aranyosmaróthi Rónay Irma a saját, valamint gyermekei és az összes nagyszámn rokonság nevében fájdalomtól megtört szivvel jelenti, hogy a felejthetetlen és páratlan jóságú atya, illetve nagyatya és testvér aranyosmaróthi Rónay Béla nyugalmazott primási uradalmi számvevő munkás életének 58. évében, folyó hó 8-án, délután 4 órakor, szivszélhüdésben, az Urban elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó hő 10-én délután 3 órakor fognak az Esztergom kir. városi sírkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 11-én reggeli 9 órakor fog a megboldogult lelki üdveért a kir. városi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. — Esztergom, 1896. november 9-én. Áldás és béke hamvaira ! * Estély a katholikus körben. Jövő hét folyamán a helybeli katholikus kör zene-, énekes felolvasással egybekötött estélyt rendez. Magurányi József ügyvéd a nők társadalmi helyzetéről fog felolvasást tartani. * A betegsegélyzö pénztár ünnepe. Abból az alkalomból, hogy dr. Walter Gyulát, a »Kerületi betegsegélyzö pénztár« kanonokká való kinevezése alkalmából oly meleg ovációkban részesítette, az új kanonok a pénztár igazgatóságát, felügyelő bizottságát s a tisztelgő küldöttséget barátságos bankettre hivta meg a pénztár nagytermébe. A lelkes hangulatban lefolyt banketten felköszöntőket mondottak: Brutsy .lános és Katin János dr. Walterre, dr. Walter Gyula az igazgatóságra, Brutsy Gyula a kereskedő ifjűság nevében dr. Walterre, ki viszont Brutsy Gyulát éltette. Brutsy János dr. Áldory Mórra, dr. Aldory Brutsy Jánosra. * A főegyházmegye személyzetéből. Dénes Béla Kis-Tapolcsányból Stefoltóra, Vendégh András Stefoltóról Kis-Tapolcsányba lettek káplániminőségben áthelyezve. Beszedits Bertalan sz. fer. áldozár Modertárnára adminisztrátornak küldetett. * Hirlapok konliskálása. A fővárosi hírlapok nagy garral hirdették, hogy két esztergomi kanonoknál holmi-féle pánszláv lapokat konfiskáltak. Az egészből pedig annyi igaz, hogy az ügyészség, mely a Goldstein Számi-féle ponyva és pongyola erkölcsnemesitő nyomtatványokat szabadon engedi terjesztetni, most a vadászati idő beálltával újból megkezdte a hajszát a néppárti lapok ellen. Lepsényi »Magyar Néplapja« »Krestyan« név alatt jelenik meg tót fordításban, és a pánszlávizmustól oly messze áll, mint akármelyik alföldi függetlenségi kortes. Ezt a lapot, illetve annak egyik számát