ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-08 / 45. szám

libapásztornak gúnyolta a rendőr káplárt, a ki annak dacára, hogy Szabó Ferenc egyenesen az alispán elé kívánkozott, a kapitányságra kisérte a nagyhangú és gúnyolódó Szabót. * Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendelhetők jutányos árakon. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XVI. 1552-ben is volt az esztergomi őrségnek csatázása. Ekkor ugyanis irt Berhám agának neje, Dorottya asszony, Szalay Benedeknek, irná meg neki:»váljon ura foglá esett-e, vagy pedig megöletett-e ?« Mire Szalay a győri táborból mindszent napján tudtára adatta a török asszonynak, hogy Bergham aga ott sem volt Esztergomban, mikor megverték a törököket. A török őrségnek gyakori portyázásai bizonyos eszélyességre és elövigyázatra tanították a keresztény lakosságot. Kivált a végházak, vagyis végvárak kapitányainak volt kötelessége figyelmeztetni a lakosságot és a közelebb eső erőditvények örségét a közelgő veszélyre, azért ha neszét vették a közelgő töröknek gyors küldönc által vitt levélben tudósították egymást, ha pedig a törököt meglátták, lövöldözéssel adtak jelt. Kopornoky Mihály sz.-benedeki prefektusnak levele, melyet 1566. máj. hó 25-én irt Barbarich György bakabányai kapitánynak, tanúskodik az ily nemű elővigyáz atról. Ő igy ir: »Im csak ezennel juta (ide) Újvárból Ghyczy György levele, kiben bizonnyal megirja, hogy a török basa Esztergomból nagy sokan rablani akar menni, avagy ez jövő éjjel, avagy az más éjjel. De mel felé akar menni, nem irta, hanem csak azt, hogy Tozárra, e klastromhoz való falura megyén. De én azt nem vélem, hogy arra menjen, mert im harmad, vagy negyed napja, hogy kijött a biró Esztergomból. De ki tudja á török szándékát. A hová utat ad nem oda megyén, hanem máshová. Azért Kegyelmed vigyázzon, ha itt valami lószen és lövést, avagy egyéb jelt hall Kegyelmed hozzánk siessen. Ismég innen az menynyien lehet készek leszünk,* stb. Az 1568. márciustól 1569. április haváig kifizetett zsold feljegyzése az egész esztergomi szandsakról azzal ismertet meg, hogy ennek öszszes hadereje 1558 emberből állott, a kik az esztergomi várban, nagyvárosban és Gsekerdényen voltak elhelyezve. Névleg a várban müsztahfizok és dubedsik 238, topcsik 30, lovasok 236, azabok 468 és martalozok 244. Tehát a várban 1216 ember. A nagyvárosban 101 topsi, Csekerdényben müsztahfiz 72, azab 124, és martalosz 45, öszszesen 241. Az esztergomi helyőrség egy részének kimutatását 1571. nov. 18. dec. 17-ig fizetett zsold feljegyzéséből ismerjük. Lovasság Ibrahim, Mohammed Iliás és Kurd Diváne agák parancsnoksága alatt 241 ember. Azabok Hüszein, Ali, Ali Szalok és Musztafa agák alatt 406 ember. Gsekerdénybe Mohammed aga alatt 74 ember. Azabok összesen 400 ember Mortalozok Esztergomban Ferhad, Gázi és Sábád agák alatt 254. Gsekerdényben Musztafa Teszvidzs alatt 42 ember, Tehát azabok 296-an. Az összes ulúfedsik, azábok és martaloszok létszáma tisztjeikkel együtt 1048 ember. Mint egyébkor, úgy ez időben is űzte az esztergomi őrség a portyászat mesterségét. Amit egyes bégek nem tehettek meg, mert elég haderővel nem birtak, arra többen együtt vállalkoztak. Ilyen terve volt a nógrádi bégnek Bakabánya kirablása, esetleg megvétele. E célra 1571 kora tavaszán egyesült az esztergomi béggel, és segítséget várt a budai és pesti helyőrségtől. Ennek neszét vette Forgách Simon és Surányból ápril 3-án kelt levelével értesítette a bakabányaiakat, hogy az egyesült bégek csak a teliholdat várják és végrehajtják tervüket. Ilyen eljárásuk dacára ők mindig a béke fentartói és a nyugodalmasoknak akarnak látszani. Erről tanúskodik a következő levél. 1571. jul. 10-én irja Verancsis Antal esztergomi érsek Krusich Jánosnak : »Az esztergomi bég majdnem naponta inti végváraink kapitányait, hogy a békét tartsák meg, ő maga azonban nem szűnik meg övéit prédálásra különféle irányban kiküldeni. Ma éjjel Barocsk (Barsmegye) faluig jöttek, a hol néhány aratót elfogtak. Akiknek a mi (az érsekújvári őrség) és a lé^ai katonák elég gyorsan segítségükre siettek, de nem találták őket. mert a zsákmányolás után az éjnek palástja alatt még hazatértek. Ugyanezen ér^ek 1571. szept. 26-án vigasztalja és utasítást ad Ghyczy Györgynek, aki megírta volt az érseknek azt, hogy az általa kiküldöttek mit miveltek Lédec körül a rabló törökök ellen. »Ezek ellen valamit cselekedni — mondja az érsek — nincs megtiltva, mert ezek jöttek a mi birtokainkba. Lehet tehát őket jogosan elűzni, elfogni és levágni. De ne küldj senkit a mieink közül, hogy eme ellenségeinket otthonjukban megtámadja, mert ezt ö császári Felsége tiltja. A mi katonáinknak megvédését azonban nem tiltja. Tartózkodjál tehát a csatázok kiküldésétől, de az ellenségtől kiküldötteket nyugott biztonsággal viszszaűzheted. Csak őrizd meg emlékezetben, hogy ez miként történt, azon esetre, hógy ha ő Felsége az eseményeket tudni óhajtaná, azonnal kész lehes az okadatolással, úgy mint azt jelenleg is kívánja.« Időtöltésül és jó keresetül szolgált a várőrségnek a magyar alattvalók elfogása, akiket azután jó pénzért kiváltva, vissza szolgáltattak. 1572 márc. 20-án kelt levelében panaszolkodik Verancsics Antal, Miksa királynak, hogy az esztergomi bég fogva tart udvardi, sarlói, ölvedi és börzsönyi lakosokat, az érsek jobbágyait, a kiket csak körülbelül 4000 frt lefizetése után bocsátana szabadlábra. A töröknek folyton szándéka volt támadni és pusztítani. E célja létesítésére a legjobb készülő hely volt Esztergom vára. Itt egybe gyűjtve biztos helyen tartotta csapatait, de itt készítette ostromló szereit is. A Nagyszombatban tartózkodó esztergomi káptalan ez időben megbízható forrásból tudomására jött annak, hogy Esztergomban nagy szorgalommal számos létrát készítenek és hogy hihetőleg a közelebb levő várak egyikét fogják még e hóban ostrom alá venni. Lehet, hogy Surányt. Sz.-Benedeket, vagy Kis-Tapolcsányt. 1573. jul. 12-én Nagyszombatban kelt levelével figyelmezteti tehát a 7 bányavárost, hogy őrködjenek és nekik egyszersmind tudtára adja, hogy a török e tervéről a fejedelmi udvarban tudomással birnak. 1584-ben esik Kilmann András komáromi kapitánynak merész támadása Esztergomra, mely mivel váratlanul történt, azérl nagy zavart okozott, úgy hogy csak nagy erőfeszítéssel háríthatta el az őrség a komolyabb következményeket. E küzdelemben kivált kitüntették magukat Bejszid bin. Ferhadra, Szefer bin Cserkesz, Khurrem bin Abdullah, Haszan bin Abdullah, Saban bin Abdullah, Ali bin Dsafar és maga a bátor Piri bég, kik mindnyájan a magas portától jobbágyi jószágokat kaptak jutalmul. Kilmann is még ugyanazon évben a kanizsai kapitányságba mozdittatott elő. helyét Pálffy Miklós nyerte. Az 1586. dec. 11-től a következő év nov. 30-ig érő zsold-lajstrom az esztergomi vár helyett lőportornyot említ, melynek parancsnoka Ali Alagőz 18 akcsé napi zsolddal, helyettese Haszán Tur Ali, alattuk 30 müsztahfiz (janicsár.) A nagy város parancsnoka Desafar Abdullah 10 akcsé, helyettese Mohammed Haszán 9 akcsé napi zsolddal van alkalmazva. Külön kapuőr Mohammed Abdullah 5 akcsé napi díjjal. Alattuk 90 musztafiz. U. o. állomásoz 12 tüzér. Csekerdényben Szkander a parancsnok 13 akcsé, Musztafa Haszán a helyettese 10 akcsé napi dijjál. Ott a janicsárok végezik a medzittjebeli (mecset) szolgálatát is. Mohammed Dánd a műezzim. Kurd Musztafa a Kajjim (egyházfi) és Szmait Hasszán monrrif (tanító) összesen 60-an vannak. Ugyanott 7 tüzér egy agával. Ulufedszik esztergomi várban Páli 79, Szifer Ali 67 és Musztafa Abdulah 52 lovassal. Ugyanott az azábok négy csapatban 445 ember. A csekerdényi azábok Musztafa Turkbán aga alatt 115 ember. Az esztergomi várban Ohmán Ahmed, Mohammed Juszuf és Haszán agák alatt Csekerdényben pedig Mohammed Zvornik aga alatt. 1586beli összes katonáséig létszáma 1165 ember. A harcvágynak a békét meg nem szegni elviselhetetlen nyűg. Ily harcvágytól lángolt Thurzó György, Ferenc kincstárőr elnökének fia, a ki tstvánffy szerint 1588-ban, mások szerint 1590-ben, midőn ő Pálffy alatt az érsek új várában, a Nyitra folyó mellett a lovasság főnöke volt 40 lovassával szerencsét kívánt próbálni, Esztergom felé haladt és alkalmas helyen övéivel lesbe állott, Huszár Mátyást pedig néhányad magával csalogatónak kiküldött. Midőn ezeket Memy esztergomi bég erősebb csapattal üldözőbe vette, a végveszélybe keverte őket. Más irányba kényszeritette ugyan is őket, nem arra a melyben Thurzó lesben volt. Az üldözés közben közülök többet levágott és elfogott. Thurzót övéivel az erdei rejtekben felfedezte, megtámadta és kemény ellenszegülés után szétverte, a megmaradtak kénytelenek voltak futással menekülni. E tusában több jeles család sarja, reménydús ifjak a török kezébe jutottak. Névszerint felsoroltuk ezeket Szokolovics Memy esztergomi bég történetében. Szelestey Jánosnak kedvezőbben mosolygott a szerencse. Midőn ő űzetve fáradt lován alig menekülhetett volna, az ő csapatja egyik futamodó lovasát észre vette, azt gyors lováról lezavarta, melyre felülve szerencsésen megszabadult. Thurzó is csak nemes vérű lova kitartásának köszönhette menekülését. Mig végre elszórt és rejtekeikből előbújt társaival haza jutott. Irodalom. Rimély püspök Rudolf trónörökösről. A kispesti Rudolf-fogadalmi templom javára kiadandó emlékalbum felette érdekes cikket kapott a besztercebányai püspöktől, Rudolf trónörökös, Gizella és Klotild királyi hercegnők egykori magyar nyelv és irodalom tanárától. A cikkben, a 1 melyet a püspök a Cziklay Lajos hírlapíró szerkesztése alatt megjelenő emlékkönyv számára irt, sok igen érdekes, még eddig nyilvánosságra nem hozott adat van felhalmozva. Így a többek között elolvasta a kir. herceg Kossuth Lajosnak a szabadságharc előtt mondott beszédeit s azoknak különösen formai szépsége nagyon tetszett neki. Hol, hol nem, hallott valamit Kossuthnak az uralkodóház ellen mondott beszédeiről is s egy napon nagy meglepetésre azt kérte a magyar tanártól, hogy olvasás végett ezeket a beszédeket adja át neki. A tanár zavarba jött s a kérelem a király elé került. Ö felsége megengedte az antidinasztikus beszédek elolvasását s Rudolf kir. herceg olvasott is belőlök egy keveset nagy figyelemmel, de aztán szó nélkül félre tette s többé sohase beszélt rólok. A följegyzések között, a melyeket a püspök volt tanítványáról, Rudolf trónörökösről az emlékalbum számára megirt, versek is vannak, a melyeket Rudolf trónörökös, mint stylgyakorla^okat irt 1873-ban, a király trónraléptének huszonötéves évfordulóján. Rudolf trónörökös is jelen ' volt az ünnepélyen, mint született ezredes, az ezredparancsnokok élén. Különösen érdekesek a nagytudományu püspök cikkének ama részei, a melyekben a trónörökös neveléséről, vallásos ihlettségü gyermekkoráról és később az eszményiségtől való eltántorittatásáról beszél. Magyar Sión. Egyházirodalmi havi folyóirat. Az uj sorozatban tizedik füzetének tartalma: A szocialista theoria hadi állása. Dr. Pethőtől. —• Az aklon kivül. Dr. Kereszty Viktortól. — A papság közreműködése a kath. irodalom terjesztésében. Szűcsi Gézától. — Irodalom és művészet. — Vegyes közlemények. Ajánljuk a magas színvonalon álló folyóiratot olvasóink figyelmébe. A Mária Dorothea Egyesület második évkönyvét vettük. A kimerítő felvilágosításokat tartalmazó, díszesen kiállított évkönyvet Radnai Jenőné titkár szerkesztette nagyon ügyesen. Adja előbb a Mária Dorothea (miért nem Dorottya?) egyesület történetét, majd az egylet vidéki telepeinek a történetét, azután ismerteti az egyesület működését, végül több fejezetben beszámol az egyesület életéről. — A Mária Dorothea Egyesületnek ma már 100449 frt 84 kr. vagyona van. I Alapító tagja van az egyesületnek 111, rendes tagja 731, kik közül 262 tanitónő. Az egyesület elnöke Csáky Albinné grófnő. A „Katholikus Hitvédelmi Folyóirat" (Szerk. T. Pelikán Krizsó és Keményfy K. Dániel) novemberi 10-ik füzete a következő változatos tartalommal jelent meg: 1. Kéthetenkint. Irta: T. Pelikán Krizsó. 2. Az egyház és az ezeréves Ma! gyarország. Irta: Aubermann M. 3. A szociális 1 kérdés és a hetedik parancs. Szecsey F. 4. La j Salette nagy titka. Irta: Dr. Krammer György. 5. Menu 1897-re. Irta: Onokrotalusz. 6. Megtértek i Csarnoka. Thayer John. Ford: Kazacsay Á. 7. Protestáns Szemle: (A »Politikai Értesítő« hortyogó fakirja. — A »Szabad Sajtó« könnyet sajtol. — Mikor a kálomisták szivük fenekéről beszélnek. — Tragikomédia Mezőtúron. Bohózatos veszekedés, avagy Ádám ki és be üzetése a Paradicsomba. Dörgöny kurátor dörgedelmei és T. S. pénzváltó üzelmei. — Szóda fröcscsös Szász Ká-