ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-25 / 43. szám

Dezső tartott gyújtó beszédet. - Gáti Soma megjelent Köbölkuton is, hol tudtára adták, hogy nincs itt mit keresnie. A szölgyéniek záptojásokkal várják. Kobek Köbölkuton is tartott beszámolót és pogrammbeszéd-félét a pályaudvaron, fáklyafény mellett, két rendőr asszisztenciájával. — ennek dacára minden, a zsidók által hangoztatott élj énre az ellenzék azt kiáltotta: »Haydin.« Programmbeszéde Hazay és öndicséretéből állott. A doroghi kerületből. Dr. Papp János pártja legerősebb Kesztölcön (60 tagú bandériummal fogadták) Cséven, Bajnán (páratlan diszszel fogadták) Táthon, Doroghon, Leányváron, Kirván. Pénteken tartotta Tokodon, Táthon, Mogyoróson, Hajóthon programmbeszédjét. Csütörtökön Nyergesujfalun, Piszkén. Lábatlanon, Süttőn beszélt. Dr. Papp János beszédjében mindenhol a reviziót határozottan hangoztatta, mert látta, hogy a választók ezt követelik az újonnan megválasztandó képviselőtől. — Krausz Izidor pártonkívüli rendkívüli erőt fejt ki a kerület elhóditására. Pénzzel az igaz győzi. A választás időtartamára Kenyérmezőn 150 méter hosszű pajtát építtetett, a szalma és szénaboglyák a választók szabad rendelkezésére állanak. Tokodról csütörtökön 100 juhot hajtottak Kenyérmezőre, a pénteki 9 órai vonattal egy wagon sör érkezett s folytatása következik. A választás előtti napra, kedden a választóknak már Kenyérmezőn kell lenniök, ott lesznek teljesen ellátva. Budapestről omnibuszokat hozatott le, a melyek a választókat Dorogra beszállítják. Krausz dr. Papp Jánost visszalépésre akarta birni. dr. Papp azonban visszautasított minden ajánlatot, s igy az a hir, mintha visszalépne, merő kortesfogás az ellenpártiak vezetői részéről. Krausz nem fenyeget, csak etet és itat. Hulényi pártja ellenben erőszakoskodik, a parasztságot fenyegeti. A zsidóság Bajna kivételével Hulényi mellett foglal állást, dr. Papp mellett zsidó nincs, sőt a doroghi zsidó bányatisztek azzal akarnak a népre hatni, hogy a fuvarozást stb. elveszik tőlük. (Pedig ez a munka anélkül is megszűnik, mert a vasutakat bevezették a bányákba.) Krausz párkányi programmbeszédét a kormánypárt, élén a párkányi jegyzővel éktelen sípolással, cintányérok összeverésével lehetetlenné tette. A tokodiaknak a földadó leszállítását ígérte meg, nem minden hatás nélkül. A barsi választások. Végre valah barsi ellenzék is megmozdult és most már roham léptekkel iparkodik behozni azt, a mit eddigi késed elmezésével mulasztott. Jó példával a néppárt járt elő, mert jelöltjeit úgy Aranyos-Maróton, mint Körmöcbányán sietett felállítani azon urak ellen, a kik csodálatosképen eddig mindig ! azt képviselték, a mit választőik sehogy sem j akartak. Persze most Ígérnek fűt-fát, eget és földet, mert látják, hogy baj van a kréta körül. De hiába! ígéretük kárba vész, a nép nem hall- ! gat rájuk, testestül, lelkestül a néppárt hivei, en- j nek a zászlóit lobogtatják kitartóan, lelkesen —• jól tudván, hogy ez az igazság! — A lévai el- I lenzék is összeszedte magát és Leidenfroszt László j kormánypárti ellen Dr. Lovászi Mártont jelölte függetlenségi és 48-as programmal. — Mind a két j jelölt megtette kortes útját, de élénken jellemzi a két jelöltet a mód, a melylyel programbeszédeiket megtartják. A kormánypárt jelöltje ugyanis — körülvéve szolgabíró, jegyző, biró által, elégnek tartja kijelenteni, hogy ő is gazda s mint ilyen tudja, mi a gazda baja; — szavazzanak tehát reá. Se többet, se kevesebbet nem beszél. Hej! de működik aztán a kortes bor és kortes pörkölt, úgy hogy a kormánypárti nyiltan azt valtja, hogy ő haspárti s nem egyszer éljenzik pártjukat, mint a haspártot. — Lovászi ellenben mindenütt megtartja programmbeszédét és a független Magyaror- I szág zászlaját lobogtatva megnyeri a jobb érzel- . miieket. Ami a reviziót illeti. Leidenfrost ellene van, Lovászi pedig Ugrón hi vének vallva magát — nem tartja most actualisnak. A mit úgy kell érteni, hogy ő is revizió ellenes, de mert a kath. ellenzék a reviziót kéri. most a választásig ad acta teszi, de ha napirendre kerül — ellene lesz. Vagyis ránk vézve az egyik 19, a másik egy híján húsz. — A kerület főbb helyein azonban a függetlenségi jelölt ügye jobb lábon áll, a mi nem csoda, hiszen e kerület ellenzéki volt s csak az utolsó választások alkalmából hozott 18 főnyi többséget a kormánypárt. Kínos benyomást tett, hogy a kormánypárt híveihez csatlakozott a sárói gróf, Hunyady Kálmán is, a kit pedig eddig — már csak a Hunyady Imre és László grófokkal való rokonsága miatt is, inkább néppártinak gondoltunk, mig most nem csak alkalmazottait állította sorompóba Leidenfroszt mellett, hanem maga is korteskedik mellette. A nagyméltóságú gróf úr azonban — a mint rebesgetik — pusztán a főispán iránt' való nagyon jó barátságból teszi, mivel a főispán úr nagyon jól tudja, hogy ha a kormány jelöltjeit mandátumhoz nem juttatja, Bánffy, a nagy khán által csakhamar »vale« mondatik neki. S akkor?! — Föl hát minden módon diadalra juttatni a kormánypártot — adja ki a jelszót a szorongatott főispán, de talán hiába. A somorjai liberális képviselőjelölt. A mióta az egyházpolitikai félelmetes eszmék a törvény erejével aranyos testet öltöttek és gyémánt ruhába bújtak, egyre-másra mutogatják szépségüket a még keresztény Magyarországban, hol itt. hol amott. Majd egy izraelita vakmerő a keresztet nyilvánosan gyalázni, megszentségteleníteni, majd egy hitével nem sokat törődő hirdeti büszkén felekezetnélküliségét, majd végre a legszomorúbb, egy kath. keresztény dicséri a polgári házasságot szomorú példájával. És az ilyenfajta alakok nemcsak a falvak és varosok » végén* találkoznak, hanem azok »közepén« is. Nemcsak kisebb rangúak, hanem a főrangúak közt is. Nem- j csak a szegényebb, hanem a gazdag hivatalnokok j közt is. Nemcsak a »te«, hanem az »ön« közt is. Nemcsak a >tekintetes<-ek, hanem a »nagysagos«-ok közt is. Nemcsak a hirterjesztő küldöncök, hanem az országházba küldhető képviselőjelölt urak közt is. A somorjai kerületnek van egy, eddig ismeretlen beportált jelöltje. Petényi Vendel úr, kiről a misérdi német választópolgár azt mondja: »Nem »beteni«, hanem »kiteni.« És nagy úri ember ám; mert a kereskedelmi minisztériumban államvasúti főfelügyelő. Az a »Magyar Néplap« által lefestett, liberális erkölcsöt viselő képviselőjelölt úrral érdem szerint bánnak el a somorjai kerület választói. Neki is, mint sok másnak, megmutatják, hogy »merre van a gyalogüt«; mert aki őt független létére pártolja, mindazt helyesli, mit a lepingált jelölt cselekedett. Aki a vallással kénye-kedve, főleg anyagi érdeke szerint dobálódzik, az Istent feledve, felebarátjával sem törődik. Elől tiszteleg, hátul rugdalózik. Ma édes-kedves atyafi, .lános bátya, holnap kutya, buta falusi parasztja ! . . . A vallásforgató • ember — mikor anyagi érdeke — mert lelki ugy sem érdekli — kivánja, igér fűt-fát, látszólag tesz is valamit, de mikor sikerült célja, ígéretével odább áll. A nagymagyariaknak igért vashíd valószínűleg a levegőben lesz és minden kert alá vezető vasút csak gyalog út marad. A liberalizmus rongyos zászlaját igaz keresztény és hű hazafi nem lobogtathatja, de még a »közelében« sem tűrheti meg. Aki még most sem látja be, hogy a liberalizmus mit akar, melynek hatalmas védője a hitforgató liberális jelölt úr és pártfogói: az vallásának igaz követője nem lehet s így sz. István országának hű fia sem lehet. Lehet »minden más« . . . csak »keresztény« nem és »honpolgar«. Azért vigyázzanak Somorja kerület választói is, hogy a bűnös megbélyegzés vádja lelkükre ne nehezedjék. Régi hű Sághy Gyulájokat el ne veszítsék, mert ezután is dicső bajnoka lesz kerületének, de Petényi a liberalizmus védője, melyről a szél is csak rosszat fúj, — jót nem hozhat. A néppárt Érsekújváron. Csütörtökön, folyó hó 22-én tartotta meg dr. Kovács Pál az érsekújvári kerület néppárti jelöltje azt a programmbeszédét, melyet már 18-án kellett volna neki elmondani, de nemes ellenfele, az alispán úr ebben megakadályozta, amit azonban későbben alaposan megbánt, mert vasárnap, melyen ő is tartotta programmbeszédét, egész nap szakadt az eső, csütörtökön pedig a legszebb mosolylyal ragyogott az ég. Dr. Kovács fogadtatása olyan volt, mely a liberálisokat megdöbbentette, a néppártiakat pedig határtalan lelkesedésre ragadta, több mint 400 fiatal városi gazda-ült lobogó ingujjas csikós ruhába öltözve, ezeket követték a szebbnél-szebb fogatok, melyek a vendégeket szállították. Dr. Kovács kíséretében érkeztek dr, Machovits, Dióssy földbirtokos, dr. Platthy, br. Andreanszky, Kasits Péter és többen a fővárosból. A jelöltet dr. Machovits mutatta be az újváriaknak, messze magasan repülő szavaival lelkesedést öntve a szivekbe. Majd Kovács elmondta a programmbeszédét, melyet három részre osztott: elsőben szólott a néppárt programmjáról, a másodikban foglalkozott ellenfelének vasárnapi beszédével, ki egy órai beszédében félig önmagát dicsérte, félig a néppártot és a papságot gyalázta, a harmadik részbe pedig szólott Érsekújvár speciális érdekeiről, cáfolta a vádakat, melyeket a liberálisok hoztak fel az ö személye ellen. Dr. Kovács után szólottak még Kasics P. és dr. Platthy, végül pedig dr. Machovits, mire a gyülekezet, telve az igaz ügy iránti lelkesedéssel, szépen feloszlott. A liberálisok mindezeket látva, nagyon elkeseredettek és máris nyiltan beszélik, hogy: sebaj, ha a néppártnak 400 vokssal több is lesz, mint nekik, de azért mégis ők nyernek. Külföld. —cs,— A Lajthán túl is forrongásban vannak a pártviszonyok és a legközelebbi jövőben a parlament gyökeres átalakulást fog megérni. Ausztria népességének 90 százaléka katholikus ; jóllehet az állam a hírhedt modern felfogás szerint többé nem katholikus, hanem »felekezetnélküli *, magyarán mondva: pogány, de azért legfeljebb 10 százaléka a lakosságnak nem tartozik a katholikus egyházhoz. Ennek következtében mindenki természetesnek találhatná, hogy midőn a katholikusok országos gyűlést rendeznek, a kormány legalább udvarias kötelességének tartja őket hivatolasan üdvözölni. Badeni volt az első miniszterelnök, ki a kötelességet elismerte és Salzburgban a helytartó által kifejezett néhány phrásissal teljesítette. De ne gondolja senki, hogy Badeni ezzel saját szive vonzalmát követte ! — A ravasz lengyel mo?t egy uj, megbízható többség összeállításán fáradozik és azért kopogtatott először a Hohenwarth-Club kormánypárti-katholikus ajtaján, édeskés hajlongások közt mutatta be hódolatát, hogy azután — ugyanazt tegye a radikális ifjucsehekkel is. Remélhető volt már, hogy Badeni biztos úton halad az égetően szükséges »többség* összehozása felé. Azonban kihagyta számításából a német-liberálisokat, jobban mondva a liberális heccsajtót. Ez ugyanis elszörnyűködött a salzburgi eset felett. Az antiszemitizmus óriási léptekkel terjeszkedik az egész birodalomban és most ime a Galíciából hozott antiszemitafaló Badeni is a »klerikálisok* pártjára áll! Itt már égető a veszély, hogy a liberális uralommal alaposan végeznek. Azért a hirlapirás vérebei a nekik sajátos szimatoló képességgel rögtön terjeszteni kezdték az uj választási jelszót: »A klerikális uralom eltiprasa.« A liberális képviselők az ellenzék felé hajoltak, interpellálták a kormányt a salzburgi üdvözlet miatt és felkötötték a kolompot, hogy izgassanak Badeni ellen. Összejöttek a liberális hőslelkek és hoztak egy borzalmas határozatot: Most már valóban ellenzék leszünk. E nagyképű kijelentésre aztán egész Ausztriában — általános nevetés a felelet, mert mindenki ismeri itt a liberálisok szolgalelkűségét, kik minden rágást mosolyogva tűrnek, csakhogy a húsos fazekak mellett maradhassanak. Badeni ezt nagyon jól tudja és azért neki sohasem okoz fejfájást a liberálisok fenyegetése. A húsos fazék kezében van, a liberálisok tehát vele lesznek. Erre példa a napokban eljátszott parlamenti jelenet. Lewatovszky lengyel képviselő sürgős felszólítást intézett a kormányhoz, hogy vessen véget azon határtalan elnyomásnak, melyet a lengyel nép a kormány-közegek és zsidók részéről tűrni kénytelen. Egész Ausztriában ismeretes az a rabszolga helyzet, melyben a lengyelek vannak még Badeni helytartósága óta. Ezen ügynek tárgyalása természetesen kinos felháborodást keltett mindenfelé és Badeninek komoly baja lesz tőle, ha ügyes taktikával meg nem mentették volna őt I a — liberálisok. Fájdalom! a kath. néppárt is, a salzburgi hízelgés befolyása alatt, ez alkalommal Badeni mellett szavazott. Az nem volt feltűnő, hogy a Hohenwarth-féle katholikusok is a kormányt támogatják, mert ezek kezdettől fogva annak szolgálatában állanak, de sajnálatos, hogy maguk után vonták az őszintén gondolkodókat is. Ilyen esetek után mindinkább elfordulnak a kedélyek az úgynevezett »conservativ katholikus« tömörülnek mindazok, kik a liberalizmus gyászos magatartást és a keresztény-szociális párt körül párttól, hol régi hagyományok befolyásolják a uralmát megtörni akarják. Ausztriában ez idő szerint kétféle katholikus párt van: a Hohenwart-féle régi, vaskalapos és minden tevékenységtől irtózó conservativek, kik a kormányszolgálat kényelmes utján várják az eredményt, mig ezekkel szemben áll az ifjú erőben duzzadó, éles keresztény elvektől áthatott keresztény-szocializmus, Lueger vezérlete alatt, ki nem alkuszik, meg nem hajol soha, hanem minden akadályt leromboló erővel halad útján. \ Épen e hatalmas fellépése ragadja magával és nemsokára táborában fogja látni Ausztria összes népeit. Ekkor aztán elpusztulnak végleg a vizeI nyős katholikusok, a kétszínű Hohenwarthok és a