ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-25 / 43. szám

vezö tőzsde bíróságokkal A szabadelvüség vágja a magyar nép szemébe Kossuth Ferenccel azt a diszes jelzőt: »Nyomorultak.« És ezt a jármot ne dobjuk le magunkról? A szabadelvüség tette a parlamentet a legundokabb korrupció tanyájává s kölcsönös érdekszövetkezetté. A szabadelvüség tekinti a mandátumot befektetésnek ; megveszi a kerületet s várja az osztalékot. A szabadelvüség fedez minden törvénytelenséget szavazatával, támogatja a legdurvább visszaéléseket s erőszakoskodásokat. Ezt a szabadelvüséget segitenök tovább is uralomhoz 7 A szabadelvüség szabadságot hirdet, de tényleg békókba veri a polgárt s szellemét. A szabadelvüség törekedett megakadályozni minden szabad vélemény-nyilvánitást a szájkosár alkalmazása által. A szabadelvüség fosztotta meg a polgárok ezreit szavazó jogaiktól, kitörülvén őket önkényesen a szavazólisztából. A szabedelvüség rabolta el a stomfai s nyitrai választásoknál a legvérlázitóbb kegyetlenséggel az egyszerű falusi néptől szavazó jogát. Ezt a fosztogató, kalóz liberalizmust, mely a polgároknak véres verejtékkel szerzett egyetlen jogát is lábbal tiporja, lehet-e önérzetesen támogatnunk ? A szabadelvüség hamisítja meg az igazságszolgáltatást. A szabadelvüség engedi menekülni a Pulszkyakat, kik a szegény földművesnek és iparosnak filléreit prédálják el. A szabadelvüség oltalmazza a Tarnóczyakat, a Sulyovszkyakat, hogy a hajuk szála se görbüljön meg embertelenségeikért. A szabadelvüségnél hiába keres a gyönge, a szegény oltalmat. A közigazgatási tisztviselők, a föés alispánok, a fő- és aljegyzők, a főszolgabirák, a jegyzők mind csak eszközök a szabadelvüségnek kezében, hogy a népet sanyargathassa s tetszése szerint hajthassa, mint a barmot, a választási urnákhoz. E zsarnok szabadelvüséget még továbbra is eltűrjük? Nem! A szabadelvüséggel le kell számolnunk. A szabadelvüség nálunk már amúgy is csak a vénasszonyok nyarát éli. Siettetnünk kell végső kimúlásának idejét! Városunk mindeddig távol tartotta magától századunknak e pestisét, a hogy IX. Pius pápa a liberalizmust nevezte. Szavazó polgáraink most sem fogják megnyitni előtte Esztergom kapuit. Föl tehát a harcra! Mindenki, kinek hazafiúi szive fáj hazánk nyomorúságának s korrupciójának láttára, mindenki, kinek eszére a vallástalanság s hitetlenség sötétsége nem borult, — álljon az urnához és kiáltsa: Le a szabadelvüséggel! — A „Magyarország" bizonyítékokat hoz fel arra, hogy a kormány s a Kossuth-párt között paktum van. Ennek a paktumnak a tartalma az, hogy ahol a kormánypárt a maga erejéből nem próbálhat szerencsét, átalakul ad hoc Kossuthpárttá s ahol a Kossuth-párt nem próbálhat a maga erejéből szerencsét, átalakul ad hoc kormánypárttá, mindakettő elvei fentartásával s mind a kettő az igazi ellenzék megbuktatására. — Katholikus néptanító — polgári pap. A hivatalos lap e napokban hozta, hogy az aranyos-marőthi anyakönyvi kerületbe a belügyminiszter Mozsáry Jánost nevezte ki anyakönyvezető helyettessé s egyúttal a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. Tudtunkkal Mozsáry János már legalább 14 év óta az aranyos-marőthi róm. katholikus felekezeti népiskolában rendes tanitó. Leköszönt-e állásáról? Ajánljuk az esetet az illetékes főegyházmegyei tanügyi hatóság figyelmébe! A liberális sajtó vészkiáltása. Az esztergomi szabadelvű lapok olyan fülhasogató jajgatást visznek véghez, hogy aki az eseményeket távolról szemléli és a dolgok állását egyedül csak ezekből a lapokból ismeri, az legalább is a velencei kinzókamrákra gondol és azt hiszi, hogy Esztergomban minden kormánypárti embert nyárson forgat és elevenen sütöget az ellenzék. Szegény bárány! Milyen önmegtagadás, minő kimondhatatlan bátorság, minő csodálatos lelkierő kell ahhoz, hogy Esztergomban kormánypárti legyen valaki! A kegyetlen ellenzék legalább is kormánypárti hússal él! Az ember azt hinné, hogy az ártatlan kormánypárt moccanni sem mer, csak lopva jelenik meg az utcán és csak az éj homályában bujkálva szaglász a felváltott vacsora messzeterjedő szaga után. Nagyon csalódnék az, aki hitelt adna a kormánypárti fakirszerű jajgatásnak. A farkas még sohasem lett báránynyá, sem a vércse galambbá. Ilyet a világ még nem látott. A tolvaj gyanakszik leginkább és a gyújtogató kiált tüzet legelőbb. A ki csalásban növekedett föl, az kételkedik legkönnyebben mások becsületében. És aki életében hazugságnál egyebet nem mondott, abból igazmondó sohasem lesz. Ezt látjuk most is! A hazugságnak és gyanúsításnak akkora halmazát a liberális sajtó már rég nem tálalta fel, mint a képviselőválasztásoknak rövid két heti mozgalmában. Itt az idő és alkalom! Azért rúg, harap, dühöng, tajtékzik, gyanúsít halálig és hazudik úgy, hogy majd beleszakad. Ha egy ellenzéki megáll az utcán, a kormánypárt halálra ijed, azt hiszi, hogy leskelődik. Ha ketten vagy hárman összejönnek, remeg mint a kocsonya, azt hiszi, hogy vesztegetésről tanakodnak. Ha egy pap az utcán megjelenik, a hideg borzongatja a liberális hadat, azt hiszi, hogy preszszionál. Senki se moccanjon hát, mert a liberális tábort rögtön kirázza a hideg, vagy megüti a guta ! Lassan tehát uraim! Esztergomban nagy beteg van, haldoklik a kormánypárt! Legyen önökben egy kis emberi érzés, ne keserítsék meg utolsó perceit. Múljék ki csendesen és hadd temesse el egy a választott nemzedékből. Tisztelt Urak! Ne gondolják, hogy vészkiáltásaiktól megijedünk! Dehogy! Nagyon jól tudjuk, hogy a gyengék és félénkek szokása zajt csapni az éj sötétjében, hogy zajba és lármába fojtsák annak a nagy hiányát, amit bátorságnak szoktak nevezni. Csak lármázzanak tovább, mert rémítő sötétség közeledik és felhők tornyosulnak árva fejők fölött. De jegyezzék,meg, hogy senki sem sajnálja azt, aki verekedést provokál. Aki kezd, lássa a végét! Tisza Kálmán és a katholicizmus! Esztergom, október 23 A liberális matadorok, sőt a katholikus meggyőződésben megrokkant papi emberek is, a legutóbbi napokban fennen hangoztatták, hogy Tisza Kálmán a katholicizmusra nézve nem hogy veszélyes, sőt boldogító volt. E szóvirág és praepotens állítás megcáfolására, az országgyűlési napló nyomán közlött tárgyalásokból minden kommentár nélkül idő és sorrendben hozunk néhány adatot, melyek a fenti liberális állítást a legfényesebben meghazudtolják. 1. 1868. év október havában a polgári perrendtartási törvényjavaslat tárgyalásánál Tisza a miniszteri tervezettől eltérő jogügyi bizottság javaslata mellett, mely a szentszékek megszüntetését javasolta, egyúttal határozati javaslatot nyújtott be, utasítva a miniszteelmaradt, nem tudjuk határozottan megmondani. Az utóbb történtekből azonban gyanítanunk lehet, hogy az ügy ekkor végleges elintézésben nem részesült. Mert az 1515. évben már új összetűzések és panaszok merültek fel. Okot erre azon a bizonyos párkányi vásáron történtek szolgáltattak. Midőn ugyanis Mihály és Simon vargák, Leökes Boldizsár, Gyöngyösi Mihály, mindannyian budai polgárok, Simon-Juda napjára kocsin Párkányba igyekeztek, átkelvén a Dunán, a Szántófelé vezető úton, a Kesztölchöz közel eső mezőn, mint panaszosan elmondják, az esztergomi káptalan emberei által fegyveres kézzel megtámadtattak, akik őket mindenféle gyalázó és fenyegető szavakkal illették, kocsijokat behajtották Dorogra és itt valamennyiüket két napon át erőszakkal letartóztatták, úgy hogy Mihály vargának két izben is be kellett mennie Székely János szenttamási préposthoz, mig szabadon bocsáttatásukat végre nagy nehezen kitudta eszközölni. Ugyanekkor történt, hogy midőn néhány pesti polgár, úgymint: László, Mihály, Lőrinc szabók, több más polgártársukkal egyetemben a vásárról hazatérőben lévén, a Dunán lefelé hajóztak, az esztergomi vár alatt a káptalan emberei három hajóval, a melyekben puskákkal, kézijakkal, lándzsákkal és más fegyverekkel ellátott eve- 1 zősök ültek, rájuk rontottak és éktelen szidalmak közt kivontatták őket a partra. S midőn számon kérték tőlük, hogy kinek a parancsára bánnak el igy velük, kijelentették, hogy a káptalanéra, és ezt később, midőn László szabó Székely Jánoshoz fordult, a prépost maga is beismerte, sőt hozzá tette, hogy máskor is hasonló bánásmódban fognak 'részesülni, ha a vámfizetés elől elakarnak szökni. Ugyancsak ez alkalommal még más erőszakoskodások is történtek. Vasváry Tamás és Cseh Máté pesti polgárok Párkányban hajóikat zabbal töltötték meg. A kanonokok már a munka közben megizenték nekik, hogy vám nélkül nem fogják őket elmenni engedni, s hogy titkon el ne illanthassanak, a parton is, meg a vizén is fegyveres emberekkel őriztették őket. Midőn azután másnap a már megtelt hajóval mégis elindultak, és már Werpßch várát is jó messzire elhagyták, a káptalan által kirendelt őrök utánnuk siettek és hajójukat a partra vontatván, követelték tőlük a vámot, ők természetesen megtagadták ezt, miután szerintök ez soha ezelőtt szokásban nem volt. Azok azonban nem tágítottak, és egy kézi puskát zálog fejében elvettek tőlük. Néhány budai polgár sem járt jobban, akik a vámot lefizetni vonakodtak. Ezektől is zálogot vettek. Somogyi Barnabástól egy hajókötelet 1 frt értékben, Földváry Imrétől egy hasonló kötelet 1 frt és 45 dénár értékben, Nagy Tamástól, Remete Mátyástól, Zalay Jánostól egy-egy 2 frtot érő hajőkötelet. Olyan is volt, a kinek a megzálogolás egészen tisztességes számba ment. Szegedi Gallus budai polgárt a káptalan emberei Buda felé menet, a nyilt úton támadták meg és 25 arany frtot vettek el tőle. Egy másiktól fél mázsa borsót és sáfrányt raboltak el, 13 frt értékben, s még ezen felül 2 frtot érő élelmi szert. Egy harmadiknak kocsiját, lovait, pakrócait foglalták le. Most mind a két városnak, Budának és Pestnek tanácsa vette kezébe a sérelmesnek itélt ügyet. Megtorlásért és elégtételért most is egyenesen a királyhoz folyamodtak. Felterjesztésükben elmondották, hogy az esztergomi káptalan Párkánynál egy új vámszedő helyet létesített, a mely az előtt soha sem volt. Eddig sem Párkánynál, sem Dorognál nem fizettek semmit. Ok különben is, ősi kiváltságaik és szabadalmaik alapján fel vannak mentve minden vám alól. Megkisérlették már levél útján, békés módon is kiegyenlíteni a vitás ügyet, de haszta-