ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-10-25 / 43. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1896. október 25. 43. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiádó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DANIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Szavazás előtt! Esztergom választó polgárai! Mit adott a szabadelvű kormány Esztergomnak, pedig voltak kormánypárti képviselőink is ? Semmit. Nem ő fizeti az adót, hanem ti; a katonákat is ti adjátok, minden terhet ti viseltek. Utat csináltok, kapáltok, kaszáltok, dolgoztak eszetekkel és karjaitokkal; és a buza mégis olcsó, barmotoknak nincs ára, alig tudtok megélni, amit szereznétek, azt lefoglalja az állam, a megye, a község. Ne támogassátok azt az irányt, azt a rendszert, amely bajaitoknak okozója s ápolója. Tőletek jő minden erő, ha a kormánypártot támogatjátok, magatok alatt vágjátok a fát, ti adtok erőt Báuffynak és csatlósainak a kormánypárti képviselőknek. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Ki tette zsebre a ti férfias magyar önérzeteteket, hagyományos büszkeségieket í Csak sast nemzenek „a sasok!" mondja a költő. Ünnepeljétek az ezeréves évfordulót azzal, hogy felemelitek az igazi, az önzetlen politika zászlóját. Nyíljanak fel szemeitek, ismerjétek meg a jó barátot Esztergom polgárai! Köztetek Frey Fere n c emelte fel az igazi szabadság, a nemzeti és keresztény szellem zászlaját. Csoportosuljatok köréje, ha nem akarjatok, hogy fiaitok s unokáitok „a haza és vallásáruló" jelzővel bélyegezzék meg még porában is testeteket, emléketektől pedig keserűséggel elforduljanak. Egy szívvel-lélekkel kiáltsátok e hó 28-án: „Éljen Frey Ferenc országgyűlési képviselőnk!" Le a szabadelvű párttal! Esztergom, 1896. október 24. A férfias bátorságnak, a nyilt színvallásnak ideje közeledik ! Szivére tegye minden polgár kezét s Istenhez, az örök Bíróhoz, emelve fel tekintetét, lelkiismeretének sugallata szerint dobja szavazatát az urnába! Azok a szavazatok áldást hozó magvak lehetnek, melyekből a haza viruló boldogsága, jóléte fakadhat; de lehetnek mérges sárkányfogak is, melyekből a rombolásnak fenevadai, a korrupciónak férgei megsokasodva kelhetnek ki. »Ne panaszkodjatok mindig — szokta volt mondani Montalembert, — jelenjetek meg a választás napján az urnánál és mutassátok meg, hogy férfiak vagytok, kiknek szivéhez nőtt a haza s a vallás ügye.« Azon az ezer nyitott bajon, ami bennünket nyom, most a választás napján segíthetünk. Azt a genyedt sebet, mely drága hazánk testét végső megrothadással fenyegeti, most a választás napján vághatjuk ki. Azt a felső ellenséget, mely köztünk dúl és pusztít, most teríthetjük le, vagy legalább most sebezhetjük meg halálosan. Bajainknak forrása, nemzeti szervezetünk nyilt sebe, hazánk belső ellensége — a szabadelvüség, a liberalizmus!E szabadelvüség ellenálljunk sorompóba, ha becses előttünk a hazának jóléte. »Le a szabadelvű párttak — ez legyen jelszavunk, midőn az urnához lépünk. A szabadelvüség erőszakolta reánk a polgári házasság pogány intézményét. A szabadelvüség teremtette meg közöttünk a felekezetnélküliséget, a vallástalanságot. A szabadelvüség küldözgeti iskoláinkba a hitetlen, minden vallásosságot gúnyoló tanárokat s tanítókat. A szabadelvüség védi s oltalmazza azokat, akik naptárakban s könyvekben dobálják sárral mindazt, ami szent előttünk. A szabadelvüség nemcsak a keresztet döntötte le, melyből országos intézményeink fakadtak, hanem Istent is detronizálta, midőn örök törvényeivel merészen szembeszállott. A szabadelvüség Isten és kereszt nélkül akar a népeken zsarnokoskodni. Nyugodtan nézheti-e ezt a vallásos zsidó honpolgár, ki Istenéhez hűen ragaszkodik ? Eb türheti-e ezt a keresztény, kinek a kereszt legdrágább kincse, erőssége, vigasza, megváltása ? A szabadelvüség dobta rendeleteivel s törvényeivel az üszköt ez országnak felekezetei s nemzetiségei közé. A szabadelvüség uszítja egymásra a katholikust, protestánst és zsidót; a szabadelvüség viszi testvérharcba a magyart, tótot, németet, s oláht. Ajkán hordozza a béke s testvériség jelszavait, de véres harcokat idéz fel mindenütt. Ne számüzzük-e hazánk térségeiről e hazug lázítót? A szabadelvüség zsarolja ki az emberek millióinak vagyonát. Egyenlőséget hirdet, — de a tőkéseknek, a gyárosoknak, s a szabadelvüpárt tagjainak juttat adókedvezményeket, vasúti engedményeket, regale bérleteket. A szabadelvüség nyomja el a gyönge kis iparost a korlátlan szabad versenynyel. A szabadelvüség teszi tönkre s földönfutóvá a földművest, vám- és kereskedelmi szerződéseivel, a tőzsde szédelgéseinek megtürésével, a csalásoknak kedA Z „ESZTER GOM" TÁ RCÁJA. Párkányi vásár 1515-ben. Irta : Kollányi Ferenc. A XV. században Esztergom már nem volt az a kereskedelmi emporium, ami két évszázaddal előbb. Nemcsak az ország fővárosa, királyaink székhelye szűnt meg lenni, hanem ezzel kapcsolatban elveszítette azon központi felszívó erőt is, a mely előbb a nyugat és kelet forgalmának gócpontjává tette. Esztergom veszteségeinek nyertese — legalább bizonyos mértékben — a különben csekély jelentőségű Párkány, vagy ahogy még ez időben nevezték, Kakát lett. Nem származott ugyan át rá az ősi város palotáinak fénye, utcáinak előkelősége, lakosainak műveltsége, hanem egy évben egyszer, mintha Esztergom régi piacának zsibongó vásárló közönségét varázsolta volna szegényes falai közé. Ez a nap, az október végére eső Simon-Juda napja volt. Ilyenkor a község csendjét hangos zajjal verte fel a tömegesen érkező társzekerek dühöngése. A máskor oly néptelen utcákat elfoglalták a legtávolabbi vidékek vállalkozó kalmárai. S a vásárolni akaró közönség ezerével hullámzott az űton fel és alá, hogy a siketitő zajt még növelje alkudozásaival. Egy ily napon történt, az 1515-ik évben, hogy a Budáról és Pestről a vásárra igyekező kereskedőket és iparosokat, különös fogadtatásba részesítették a vám sorompóinál. Fegyveres emberek rontottak reájuk, és nem éppen a legmegválogatottabb kifejezések közt tartóztatták fel őket útjukban. Az esetnek megvoltak a maga előzményei. Még 1495-ben történt, hogy a vámszedés joga felett bizonyos differenciák merültek fel egyrészt a budai és pesti polgárság, másrészt az esztergomi káptalan között. A káptalan ugyanis vámszedési jogára hivatkozva, tőlük is követelte a kiszabott adót. A polgárok viszont szabadalmaikra hivatkozva, megtagadták ezt. Az ügy végre II. Ulászló király elé került, a hol aztán a vitás ügy elintézése céljából a káptalan képviseletében megjelentek : Kétházi Pál nagyprépost, Atya Miklós szent-györgymezei prépost, Tamás nyitrai fő- j esperes, Fülöp zólyomi archidiakonus, és Pozsgai Miklós kanonok ; Buda városának részéről: Ádám György biró, Kanczler János, Haller János városi tanácsosok; Pest részéről pedig: Fekete Albert biró, Megyeri Bálint, Kőmives István és Győri Pál tanácsosok. A dolgot nem sikerült ez alkalommal dűlőre vinni, mert mind a két fél csak jogait hangoztatta, de bizonyítani nem tudott. A káptalanbeliek nem akartak attól tágítani, hogy nekik ősrégi időktől fogva joguk van a Párkánynál kikötő hajóktól vámot szedni. A polgárok ezzel szembei: szintén ősidőktől fennálló kiváltságaikra hivatkoztak, a melyek nekik mindenhol vámmentességet biztosítanak. Végre a felség akként határozott, hogy a káptalan szent Mihály arkangyal nyolcadában tartatni szokott bírósági ülésig tartózkodjék minden követeléstől, mindenszentek napjára pedig mindkét fél képviselői jelenjenek meg a király előtt és itt adják elő állításaik megerősítésére szolgáló ^bizonyítékaikat. Sőt a király azt is kimondotta előre, hogy ha a polgárok nem lesznek képesek mentességüket hitelesen igazolni, a káptalan embereinek jogukban fog állani a vámot rajtok még árucikkeik letartásával is megvenni. 1 Hogy megtörtént-e csakugyan a kilátásba helyezett vizsgálat és királyi döntés, vagy pedig valami közbe jővén, elhalasztatott s azután végleg 1 Esztergomi Káptalani Országos Levéltár Caps. 33. Fase. 7. Nr. 3.
