ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

avagy sem, a m. kir. honvédelmi minisztérium m. hó 29-én 40,184 sz. a. kelt átiratában kijelentette, — hogy mindazon egyének, a kik a harmadik korosztályt, vagyis 22-ik életévök betöltése után következő dec. hava 31-ét már túlhaladták és sem a hadsereghez (haditengerészethez), sem a honvédséghez nem soroztattak be, 1875. évi május hó 2-án 9079. sz. a. kelt körintézményemmel kihirdetett ugyanazon évi 13,320. számú körrendelete I. pontjának e) alatti bekezdéséhez képest nősülés tekintetében is, csakis a köztörvények és szabályok alá esnek, és igy kivételes engedély nélkül összeeskethetők, tekintet nélkül arra, vájjon azok hadkötelezettségöknek eleget tettek-e vagy sem. — A lelkészek tehát a honvédelmi minisztérium ugyan ezen nyilatkozata szerint csakis arról kötelesek a törvény értelmében meggyőződni és az e célból szükséges adatokat beszerezni: vájjon a nősülni kivánó ifjú egy felől kilépett-e már a fentebb értelmezett harmadik korosztályból s másfelöl nincsen-e a hadsereghez (haditei gerészethez) vagy a honvédséghez besorozva s ez utóbbi esetben nem esik-e más külön szabályok alá.« Ime ez az a döntvény, a melylyel élni kell a drégelypalánki esetben, mert mig egyrészről a fél a katonaköteles kort már régen túlhaladta, — másrészről pedig az uj házasságjogi törvény ezt a rendelkezést meg nem döntötte csak annyiban, hogy a lelkész helyett most az anyakönyvvezető értendő, hogy a 22-ik életév helyett a 23-ik veendő az uj véderő törvény szerint. Kár volt tehát a közelgő választások miatt amúgy is túlterhelt főszolgabíró urat bántani és háborgatni, a mikor más megoldása van a dolognak ; bár a főszolgabíró úrtól annyi kis előzékenységet elvárhatunk egy szintén fontos hivatallal szemben, a minő a plébániai hivatal is, hogy valami gondot csak fordit az innen beérkezett ügyekre is. — De persze liberális — és előzékenység ott, ahol mi haszon sincs, — egybe nem kapcsolható fogalmak. * Vendéglősök kongresszusa. A fővárosban minap lefolyt vendéglősök kongresszusán Schleifer Lajos. Bokros Károly és Fülöp Manó is résztvettek. Dicséretükre legyen mondva, az esztergomiak élénk szerepet vittek a kongresszuson s Bokros Károly, mint előadó, egy.létesítendő országos vendéglős-szövetség és nyugdíjintézet eszméjét is felvetette. Határozati javaslata ez : Mondja ki a vendéglős-kongresszus, hogy elodázhatlan szükségét látja egy országos vendéglős-szövetség és ebből kifolyólag nyűg dij-intézmény életbeléptetésének, Kebeléből egy bizottságot választ, mely az előmunkálatokat teljesiti és időről-időre a budapesti anyaegylet elnökségének tüzetes jelentést tesz eljárásáról. Az előforduló előmunkálati kiadásokat a már létező vendéglős egyletektől kölcsönzött pénzzel fedezi, mit, ha az intézmény életbe lép, minden egyes egylet pénztárának visszatérít. * Színielőadás. Az esztergomi kath. legényegyesület mükedvelő-tagjai f. hó 11-én vasárnap közkívánatra másodszor adják elő Csepreghy Ferenc vígjátékát: »Magyar fiúk Bécsben,« — leszállított helyárakkal. * Ellenőrzési szemle. Pénteken és szombaton a megyeház épületében a szolgabiróságnál népfelkelő ellenőrzési szemle volt. * Élelmes könyvkereskedő. Kostyál Jenő könyvkereskedő Budapesten, Erzsébet körút 30., nyitott levélben ajánlgatja a kath. plébánosoknak a »papi tükör« c. fércművet 1 frtért megvételre és ígéri a diskrét csomagolást. Hogy a tisztelt címek mit csinálnak ajánlgatásával, azt tudjuk ; de ő ugy látszik nem tudta; most azonban már tudja, mióta bizalmas ajánlatát kitükrözve visszakapta egy katonás embertől. Jó lesz neki reklámnak kirakata ablakába ; de az is lehetséges, hogy a papi feleleteket gyűjti és az illető páholyban bemutatja. Ha keres vevőket, nézze meg embereit s küldje el Nagy-Egyedre vagy a galánthai kerületbe s más ilyen firmáknak kellő diskrecióval tükreit! * Új vas-Md. A vízivárosi »cifra-hid« helyébe tisztán állami költséggel vas-hid épül. Nevezett hídon a gyalog- és kocsi-közlekedést beszüntették. * Ferenc napján a városi és megyei, valamint a katonai tisztikar a Bazilikában sz. misén fog testületileg részt venni. A Ferenc-rendiek pedig, mint rendalapitójuk ünnepén ebédet adnak, melyre a városi tisztikar is hivatalos. * Csendélet Nyerges-Újfalun. Beraner Ferenc héreghi lakosnak ellopták láncostul az óráját. A csendőrök Sárközy János személyében elfogták a tolvajt. Ridli János szolgája Kracsányi Imre pedig úgy akart pénzmagra tenni szert, hogy gazdája nevében Weinberger Jakab kereskedőtől j szerszámokat vásárolt hitelbe s azután eladta. I Csalás miatt fognak törvényt ülni fölötte. Priedikom Ferenc együtt mulatott a ny. uj falusi korcsmában néhány kőmives legénynyel. Nézeteltérések merültek föl közte s a legények közt, mire Priedikom Fűzik Leopold házába ment aludni. A kőmives legények azután összetörték kövekkel az ablakrámákat. Hatot letartóztattak közülök. Kinizsi Jánosnak, amig bement egy ital pálinkára a korcsmába, elvitték a kocsiját és lovait. A csendőrök Süttő határában érték utói a tolvajokat : Wittmann Károlyt és Motuz Jánost és elfogták őket. * Ledőlt kémény. A Simor-János-utcában a Klincsek-féle ház kéménye pénteken részben ledőlt. Grautner Károly, az új rendőrbiztos, lebontatta a kémény fenmaradt részét. Szerencsétlenség nem történt. * Az ügyészség felszólította a kapitányi hivatalt, hogy a »Calendarul national pe anul 1895.* cimű oláh röpirat Esztergomban tévedt példányait kobozza el. Eddig még egyet sem találtak. * Nyilvános köszönet. Az esztergomi katholikus legényegylet uj házának felavatása alkalmával felülfizettek: Venczell Antal, Pellet János 5—5 frt. Mattyasovszky Lajos 5 frt. Keményfy Dániel, Magurányi József 3—3 frt. Lukács László, Graeffel Antal, Fehér Gyula 2—2 frt. Hulényi Péter, Malinczky Rezső (Érsekújvár), N. N., Szárnord Ignác 1—1 frt. Szabó Szilveszter, Okányik Lajos, Czenczik János, Philipp Konrád 80—80 kr. Róthnagel László, Drexler Sándor, Vichor József 50—50 kr. Hofbauer Tivadar, Frey János, N. N., Khol János, Sághy József, Kiczinger József, Sztancsics Gyula, Krechnyák Ferenc, Brutsy János, Draxler Alajos, Váradi István, Haífner József, N. N. 40—40 kr. Fogadják a nemesszivü adakozók egyesületünk hálás köszönetét. Pelczmann László, I egyl. háznagy. * Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendelhetők jutányos árakon. Esztergom ezredéves múltjából. XII. Törökvilág Esztergomban. Még néhány reminiszcencia az esztergomi bégekre. Mehmet szantságbég hasonló minőségben áthelyeztetett Szolnokra, a hol 1557-ben működve találjuk. Ekkor felszólította Mágochit, Gyula vár birtokosát, adná azt át inkább a töröknek mint a magyarnak, támaszkodva az ő atyjának hatalmára, ki tekintélyes pasa, biztosította őt, hogy ha a töröknek adja át a várat, továbbra, is meg fog maradni annak uraságában. Szolnokról ismét viszszatétetett Esztergomba. Velibég levélben tudatta Tarnóczy András főkapitánynyal, hogy Harsághy Jánost Esztergomban fogva tartja és szorgalmazta annak kiváltását, melynek feltételeit is meghatározta. Mivel a fogoly Tarnőczyban teljes reménységét helyezi, azért ő is irt neki. Kéri őt, hogy vétesse ki a vasból, mert különben a tengerre küldik. Kész maga. számára kezeseket állítani és a mije a káptalanban letéve van, mindazt örökre leköti. Levele kelt 1551-ben sz. Bálint ünnepe (febr. 14,) után. Velibég Esztergomból hatvani szantságbéggé lett. Mint ilyent az esztergomi őrség szivesen támogatta vállalkozásaiban. Az öt évi fegyverszünet idejében ezerötszász véka búzát három hajóra rakva, szállított az esztergomiak közvetítésével Komáromba, melyet ott ezer forintért eladott. Tarnóczy András azonban a fegyverszünet dacára megtámadta Velibég embereit, 600 frtot és két hajót lefoglalt, úgy hogy Velibégnek nem jutott több 400 írtnál és egy hajóját kapta csak vissza. Velibég ez ügyében Verancsics Antal és Zay Ferenc felkérték Ferdinánd királyt, hasson oda, hogy Tarnóczy adja vissza Velibégnek mit tőle elvett. Velibég hatvani tartózkodása alatt politikát is űzött, amennyiben Magyarország rovására Erdélyt kívánta emelni. Eme nézetnek óhajtotta 1553-ban megnyerni Verancsicsot és Zayt is. A következő esztendőben azzal a tanácscsal lépett elő, hogy ha í Ferdinánd a békét óhajtja, ne szorgalmazza Erdély megnyerését. Mindannak dacára, hogy a barátság és a béke fentartójának látszani igyekezett, voltakép ő volt a hatvani határvonalon a béke zavarója. A környék földeit rabolva pusztította és midőn az egri őrség ezt nem engedte, Velibég leshelyeiből keményen reátört, sokat levágott és elfogott közüle. Dselalzáde Musztafa történetíró leírja eme ütközetet és igy ír Velibégről: »Vitézségénél fogva korának Alija, s a csatatéren igen szerencsés és Rusztemhez hasonló hős. Vitézei krokodilusok a támadás tengerében, oroszlánok a küzdelem hegyeiben. Lándsáik hajlongó ciprusok voltak a harc kertjében, kardjaik pedig ragyogó napok.« Ahmed béget 1553 jul. 16-ika körül Verancsics Antal, Zay Ferenccel együtt Esztergomban meglátogatta, amiről őt 'eleve levélben értesítette. Útközben történt ez, midőn Verancz a király parancsából Budára utazott Tujgun basához, kit a nép »gólya basának* szeretett volt nevezni. E látogatására történő előkészületről jul. 16-án Komáromból igy ir Verancz Ferdinándhoz: »Ahmed bég, Esztergom főnöke tisztelettel kíván minket fogadni. Már elibénk küldött háromszáz lovasból álló csapatot, Muzsla faluba. Úgy látszik a török igen óhajtja a mi érkezésünket.* Ahmed Esztergombői közvetlenül vagy közvetve Szécsénybe helyeztetett át. ahol őt 1567-ben működve találjuk. Mehmet Szolnokról Esztergomba történt viszszajövétele után ismét áthelyeztetett Hatvanra, ahol erőszakoskodásait folytatta, azért őt 1561. ápril 14-ikén Verancsics Egerből küldött levelében keményen megfeddi és igy végezi levelét: »Ha igy akarsz ennekutána is mivelönk cseleködni apádnak minket többé ne nevezz, mert mi is szép szót tudunk adni, de senkit csalni nem szoktunk.* Nem ismerjük ama bégnek nevét, aki 1573. március hó 15-ikén, virágvasárnapján Udvardon, »az 50 házból álló városban« tartott vásár alkalmával nagy veszélybe keverte a vásári népet. Jómódú és vendégszerető ember volt akkorában Rácz István udvardi gazda uram, akinél ez alkalommal is bőségében volt vendég, de volt elég enni inni való is. Rosz nyelvek azt beszélték, hogy a falu költségén vendégeskedik, azért adja oly bőkezűen. Ide vetődött az újvári őrségből 16 huszár és 7 gyalogos hajdú is. Ezek ugyan kapitányaiktól csak arra kaptak engedélyt, hogy holmi szükségeseket vásároljanak és csakhamar térjenek vissza, azonban ők, Rácz uramnál jól folyván a mulatság, ott a katonai fegyelemről megfeledkezve sokáig elidogáltak. Egy időben megszólalt a két ágyúlövés az újvári bástyáról és jött ugyanakkor lélekszakadtan a hírnök a vészhirrel: Itt a török! Alig ugráltak fel a huszárok lovaikra és még jól nyeregbe sem ülhettek, már az Esztergomból jött törökök közül, vagy ötvenen körülfogták őket. Azok megkísérlik a védekezést', de alig hogy kardot rántanak, már is kettőnek lehullott a feje. Egyet lefegyverezve elfognak, egy másik a mocsáron át kíván menekülni, de lováról leesik és a mély sárba merül, ahol őt lándsákkal agyonszurkálják, habár mind halálig védekezik, mert inkább kész meghalni mint magát megadni. Ez alatt Újvárból is sietett a visszatérők elébe a segítség. Néhányat a menekülők közül felvesznek az Újvárból jövők, de midőn a többiek megmentésére Udvard felé sietnek, észreveszik, hogy vagy ötszáz lovas nem távol tőlük a jobb oldalon a vár felé előnyomul, hogy őket a vártól elvágja, de az újváriak tüstént megfordulva mág a legnagyobb gyorsasággal a várba szerencsésen befuthattak. Beszélik, irja Verancsics, hogy eme kirándulásban maga a bég is résztvett. Az újváriak levágottakban és foglyokban összesen tizet veszítettek. Deáky Benedek márc. 19-én Újvárból azt jelenté Verancsicsnak, hogy Forgách várparancsnok most száz lovassal indult ki, ezt megbőszülni. De azt mondja Deáki, hogy ezt nem jól cselekszi, mert otthon alig van 50 lovas és ily körülmény között nagyobb baj is eshetik meg rajtok mint minő az udvardi eset volt. Verancsics felfogta a dolog veszélyes voltát, azért még az nap (márc. 19.) irt Maximilián császárnak, előadván levelében az udvardi eset lefolyását és kéri, hogy midőn most a török követség a császári udvarnál időzik, ez ügy rendeztessék. De tudja, hogy eredménytelen lesz a béke sürgetése, mert a török felfogás szerint az olyan, aki a békét kivánja, harcra képtelen, gyügének tartatik, azért a béke sértését soha komolyan el nem tiltják, a békesértőket pedig meg nem büntetik. Hogy mily közel volt ekkor Üjvár veszedelme, azt Ghyczy György igen felfogta és azért márc. 20-án kelt levelében kérte Verancsicsot,