ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-26 / 4. szám

* Árvízveszély Esztergomban. Mit sem sejtve ébredt Esztergom pár napja arra, hogy a Duna rohamosan megáradt s tél idején fenyegeti árvizzel a farsangoló várost. Az áradás fölemelte a Duna jégpáncéljait, mi csak rohamosabbá tette a viz emelkedését. Tekintettel a nehéz helyzetre, a vészbizottság megtette intézkedéseit. * Párkányban avval toppant be egy tót kocsis a gazdájához hogy jöjjön nézni, mert meg­akadt a hidon a jég, tehát el is viszi a hidat. No eddig el nem vitte, hanem ugyancsak borzal­masan áll jeges pánczéljában ez a féktelen, kul­túrát s technikát fitymáló hatalom, a vén Duna: | megveti lábát a hidoszlopoknak s ugy erőlködik, hogy az esztergomi partokon fölborzadtak páncé­lának pikkelyei. Méteres jégtáblák torlódnak egy­másra s mintha kékitövel volnának befestve, gyö­nyörű kékes tükrözésben törnek meg. Az emberek pedig ott tipegnek tehetetlenül a parton s re­ménykednek, hogy amin ki nem foghatnak, a jeges hatalom Isten segitségével lesiklik városunk alatt. Csak néhány zátony, melyen a jég fönakadjon s néhány Főn-lehelet, — Főnnek hivják Tirolban a meleg szelet, — néhány Főn-lehelet kell hozzá, hogy elsöpörje nemcsak Esztergomot, hanem a magyar kultúra emporiumát Pestet is. Minden ily i -alkalommal föl-fölvetődnek gondolatok, hogy mi- ; kép kellene megóvni városainkat az árviztől; de ! ugy látszik Pain-Expeller erre nincs, csak remény és bizakodás. Az ember, ki vasabroncsot tud j húzni a Duna hátára, tudja meg, hogy ez az abroncs nem kaudiumi iga; mert a természet szabad leányát leigázni nem lehet; felhők, hegyek, völgyek az ő hazája; a hidabroncs csak arra való, hogy az ember rajta magát úrnak képzelje s miután átment rajta, sirva fakadjon házának romjain. Ugy látszik azonban, hogy az esztergomi Duna-áradásnak főoka a Kovácsi-patak előtti zá­tonyok ; ezeken föltorlódik a jég s sziklafalat ké­pez, mely a viz folyását akadályozza. A város java meg a hajózás érdekei is sürgősen követelik a Dunának a mondott helyen való kikotrását. * Megyebizottsági tagok választása. Bars­megye biráló-választmánya e hó 21-én megerősi- j tette a bulli választást, ellenben a garam-szőllősit i megsemmisítette. * A magyarosodás terjedése. A lévai já- | rásban leve 1 L tőt község iskoláit e héten a F. M. K. E. részéről egy bizottság járta be, hogy meg­figyelje a tanítók sikerét a magyar nyelv tanítá­sában. Több tanitó jutalmat fog kapni, a nagyobb iskolások között pedig 1000.drb ima- és ének­könyvet (Stampay-félét) fognak szétosztani, hogy a gyermekek köznap a templomban magyarul énekelhessenek. * Szomorú áldozat. Dágról írják lapunknak : Szendi József dághi lakos folyó hó 17-én egyetlen leányának jegyesével Untjha ment, hogy a polgári anyakönyvvezetőnél a hirdetést bejelentse. Dol­gukat végezve, este 6 óra után haza menve, az úton az öreg Szendi annyira átfázott, hogy leendő veje volt kénytelen cipelni. De midőn a faluhoz közel már a legény is kifáradt, beszaladt a faluba segítségért. Mire a segítség megérkezett, Szendi már meg volt fagyva, a legénynek pedig lábai fagytak el. A szomorú halállal kimúlt Szendit f. hó 20-án temették el az egész község részvéte mellett A faluban nagy a felháborodás, hogy ily nehéz tél idején annyit kell a bejelentések miatt mászkálni. A megfagyottat is az anyakönyvveze­tési mizéria áldozatának tekintik. Az esztergomiakról. — Karcolat. — Már emiitettem, hogy Esztergom az egyesületek eldo­rádója. De hogy hány egyesülete van, azt még nem árultam el. Mára azonban sikerült kiböngésznem, hogy netto ßljgi képviselik a »közeleti erkölcstan «-t, jólehet nem abbanaz*" értelemben, mint Wlassics, a fürtéiben tengervészes kultusz­miniszter úr interpretálja. A társulás ösztönének ily fel­tűnő kifejlődése mellett nem csoda, ha némely ember több •egyesületet is támogat, s mig egyben csak »rendes« tag, a másikban már »alelölülo« vagy legalább is választmányi »pottag«. Sőt van olyan is, ki azt se tudja hány »elnöksége« van, vagy hány farmatring nélküli »jegyzőség« nyomja a vállait. A boldog halandó lóthat-futhat. egyik ülésről a másikra. A „Katholikus-kör" ott a Sz.-István-tér sarkán veti legmesszebbre hivogató fényét. Termeiben a város és megye független eleme ad egymásnak találkozót, sőt a hivatalos világ is néha bevetődik a barátságos s kényelmes klubba, ha másra nem, a választó közgyűlésre. Hosszas vajúdás, sok illúzió után még csak nem rég alakult meg e kör, és ma már Esztergom leglátogatottabb klubja, mert a komoly irány mellett, bevette alapszabályaiba a klub-élet elengedhe­tetlen kellékét: a jó kedvet. Felolvasásaival a katholikus­kör társadalmi érdeket szolgál, tömöritett közszellemet ébreszt, kedélyderitő eszközeivel pedig életre-való, kordialis családi tűzhelyet rögtönöz. Propagátora a keresztény elvek­hez való ragaszkodásnak, de azért előszeretettel foglalkozik a billiard, újság, mulatságok, sör, spriccer, tarokk, táncesté ­lyek s majálisok nehéz műveletének végrehajtásával is. Ha társas-vacsora van, a billiárd-teremben étkezők »emelke­dett* hangulata megcsapja az üvegterem hosszú asztalának körülülőit is, s a szirén-hangok átcsalják a hivatalos hosszú asztal még mindig pezsgő vivőrjeit. A mi a katholikus-kör a független elemnek, az a „Kaszinó"-nsk nevezett kör a hivatalos világnak. A poli­tikai meggyőződésben állhatnak az emberek Esztergomban keresztény és liberális alapon, a társas-élet keheméiben azonban közös pálya és munkatársak. A »Kaszino« hires az ő műkedvelő előadásairól, s ha nem rejtené véka alá művészetét, bizony oly reklámot csinálhatna előadásainak, hogy a fővárosi zsurnalisztika »kiküldött« tudósítókat me­nesztene Esztergomba. Mint beszélik azonban, a »Katho­likus-kör« is vágyik a „műkedvelői" dicsőségre, s amint saját otthonába költözik, ott is »mükedveloznek«. A „Torna-egyesület" Esztergomnak szintén elite-klubja. Tagjai „életerős« fiatalemberek, sőt néhány daliás »férj« no meg »papa« is. Nevét joggal viseli, mert folyik benne a »tornázás« mindenféle eszközzel. A kardot ép oly hivatottan forgatják, mint a tekepálya golyóit, vagy a harminckétlapos »dienst-raglemat.« Sőt a »Magyar Király* zöld posztós csataterein gyakoriabbak a sebesülések, mint a hivatalos gyakorlatokon. Most a farsang idején pihennek a nemes athléták karjai, legfeljebb a táncosnő átkarolásában fá­radnak ki a >hű« karok, mert a nemes klub tagjai a ra­gyogó csillárok alatt, a forgó párok közt fáradhatlan bál­rendezők. „Dal és zenekedvelő" egyesülete is van Esztergom­nak. Ne higyje azonban senki, hogy ezen egyesület tagjai talán egytől-egyig veszekedett Szlaviánsky-féle énekesek, vagy pedig dühös muzsikusok volnának. Tagjai között bi­zony van sok öreg úr, sőt bácsi is, kik valamikor, és ez régen volt, igen szépen nótázhattak, hegedülhettek, zongo­rálhattak, de fordult az idő, s ma akárhány van. ki inkább csak azt dudálja: mit hoz a banknóta? Mig Esztergom, haute-voléeja az emiitett körökbe jár, telvék azért úgy a király városi, a *zt.-györgymezei, mint a „ Tarkaság" termei is. A közép-osztály, kézműiparos urak, a rátartós esztergomi »civis« ezekben találja magát otthonosan, egészen »gemütlich.« Sőt másoknak is nyújtanak élvezetet ügyes műkedvelői előadásuk által. Derekas munkát végez a „Katholikus Legényegyesület.'' Tekintélyre s elismerésre tett szert, mulatságait a legintelligensebb elemek látogatják. Való­ságos áldás az egylet Esztergom iparos-világára. Intéző férfiai gondoskodnak a tagok szellemi, lelki fejlesztéséről, kedélyvi­láguk nemes kiműveléséről. Egész szinháza van, s az »Eszter­gomot« jelentő deszkákon sikerült s szabatos előadásokban gyönyörködhetünk akár ma is. A „kereskedő-ifjak önképző egylete" a fiatal kereskedő nemzedék összetartását mozditja elő, s sokat fárad a kereskedő-segédeknek a társadalomban való elismertetése érdekében. Előkelő helyet foglal el Esztergom egyletei között a „Szépitő-egylet." Nem ugyan a hölgyek szépitése körül fá­radozik, mert annak már az attribútuma is »szépnemű«, ha­nem a várost, különösen a szigetet igyekszik kellemes vá­rosligetté alakitani. Csak az a baj, több a szépészet iránt való érzékünk, mint a telt erszényünk. Komoly jövője van a nemrég alakult „Történelmi s Régészeti Társulat"-nak s kedves szórakozást nyújt tagjainak a »Lövesz-egylet«, kü­lönösen, ha az öreg főlövész-mester lő célba. Sokat köszö­nünk a „Tűzoltó", a „Gazdasági",, s „Borászati" egyle- I tünknek is, melyek pompásan szervezett s felszerelt testű- I leteket ismertetnek meg velünk. Ügyvédeink, bár igen »kollegiális« visszonyban élnek, egymás kedvéért még nem alapítottak egyesületet. A „ Taní­tó-egylet" azonban már összegyűjti Pestalozzi hiveit. Bemu­tatván nagyjában Esztergom főbb egyleteit, nem szabad megfeledkeznünk többek közt azokról sem, melyek az irgalom j a szeretet szolgálatában állanak. Ilyen a Sz.-Vince egylet, melynek nevét sok nyomorult vési be szivébe. Kevés zajjal sokat tesz, s ez magában a legnagyobb dicséret, mit a Szent Vince egyletről mondani lehet. A »Jotekony Noegylet« Esz­tergom második »Jó szive«, mert hát az esztergomi asszonyok csupa »jó szivek.* Van „Vörös Kereszt Egyletünk" is.de hála Isten eddig nem működött. Annál többet működnek a kispapok, képezdészek, gymnazisták, realisták az ő elma­raclhatlan önképző-köreikben. Kultur-egyletünk, bicikli-klubunk, hölgy-kaszinónk, vegetáriánus vagy aggharcos egyletünk, bár rendkívül ne- | hezemre esik konstatálnom, sajnos eddig még nincsen. De legyünk hölgyeim és uraim nyugodtak. Ami késik, el nem múlik. Sőt meglepetésre van kilátásunk. Éppen most érte­sültem egy kackiás szép asszonytól, hogy mozgalmat indit | egy eddig minden ideált fölülmúló egylet érdekében, t. i. | alakítsuk meg a „Kovácsi Patakhoz hajózó Egyletet." Az egyesület azt hiszem megalakul, elnök, titkár csak kikerül, de már a tagokat más városból kell importálni. Vedei'emo. Plagiosippus. Farsang. Farsangi naptár: Január 26-án: Kath. Legényegyesület szinielőadással egybe­kötött táncestélye. Január 29-én-' Az esztergomi izraelita leányegyesület tánc­mulatsága. Február 1-én: A kereskedő ifjak Balassa-estélye. Február 2-án: Jégünnep a Tornaegyesület jégpályáján. Február 2-án: Az esztergomi polg. olvasókör tombolával s társasvacsorával összekötött mulatsága. Február 4-én: A Katholikus-Kör tánc- és zeneestélye. Február 8-án: A Kaszinó humoros estélye. Február 15-én: A katonatisztikar jelmezes estélye. Február 17-én•' A Katholikus-Kör humoros férfiestélye. A kereskedő ifjak estélye. A kereskedő ifjak febr. 1-én tartandó mulatságának műsora a következő: 1. Millenium ! Erős Arnoldtól, szavalja Erős Soma. 2. (írand morceau de Concert sur la Tanrite de Donizetti Ascher J-től. Zongorán előadja: Joubert Corinna úrhölgy, hegedűn kiséri Zsákovitz Nándor úr. 3. Bákóczy Bodostón, melo­dráma. Szavalja: Áldory Vilma, zongorán kiséri Hajas Anna. 4. Balassa Bálint Esztergom ostro­mánál. Irta és felolvassa dr. Ompolyi Mátray Ernő. 5. Magyar Ábránd. Székely Imrétől. Elő­adja: Hajas Anna. Magyar népdalok, énekli Feigler Károly. A mulatság jövedelmét a tanfolyam alap javára fordítják. Belépő-díj: személyjegy két, család­jegy három személynek négy korona. A Torna-egyesület .jégbál-mulatsága. Feb­ruár hó 2-án tartja, ha az idő kedvező lesz, a Torna-egyesület tavalyihoz hasonló jégünnepét, következő programmal: 1. Nyitány, előadja a ka­tonai zenekar. 2. Dijmü- és távkorcsolyázás. 3. Tánc a jégen. 4. Tűzijáték. 5. A katonai zenekar taka­rodója. Az ünnepség este 6 órakor kezdődik. Be­lépődíj úgy tagoknak, mint nem tagoknak egy korona, ami a jégpálya használatára is feljogosít. A kath. legényegylet mulatsága ma, 26-án fog lezajlani a Fürdő-vendéglő nagytermében. A színielőadás x / 2 7-kor veszi kezdetét. A tombola kisorsolást Niedermann főkapitány jelenlétében a a szünóra alatt ejtik meg. A nyereménytárgyak, melyek az utóbbi napokban jelentékenyen szapo­rodtak, a lefolyt héten Magyary kályhás üzletének egyik kirakatában voltak láthatók s általános fel­tűnést keltettek. A tombola-jegyekből eddig mintegy 3000 kelt el. A nemes célra való tekintetből kíván­juk az egylet buzgó tagjainak, hogy még a hátra­levő kétezer jegyen is sikerüljön túladniuk. Színielőadás. Halas itt, Halas amott, Halas Esztergomban mindenütt, és büszkék is vagyunk arra, hogy városunk népe nem reklamhajhászat­ből, hanem csak szórakozás és művelődés céljából, kiválasztja, tanulmánya tárgyává teszi népszínmű irodalmunk gyöngyeit, s ezek előadásában kimu­tatja ama szellemi erőt, a mely benne rejlik. Az esztergom sztgyörgymezei olvasókör tagjai megmu­tatták, hogy dilettáns társaiknál semmivel sem állanak hátrább, a miről az egybegyűlt közönség, — mely a szinre került Kósza Jutka előadását, a legnagyobb érdeklődéssel és tetszéssel nézte, — tanúbizonyságot tett, midőn az ügyesen alakító és szépen éneklő szereplőket bőséges tapsviharban részesítette. A mit első sorban meg kell dicsérnünk az, hogy a szereplök kitűnően tanulták be szere­peiket, ez pedig a dilettáns szinészkedésnél a fő­kellék, mert csak igy van alkalma a szereplőnek ügyesen alakitani, ezért tudtak oly sikerült alako­kat produkálni, mint pl. a birót (Mitter), a kovács mestert (Horváth), Marcit (Vodicska), Figurát és Janót (Simon és Hudák, kik sokszor egészen a könyekig nevetették meg a közönséget ügyes játé­kukkal.) Golyvás uram, de meg a Pintér és Kin­cses is sokkal jobbak voltak Pintér uram boránál. Gyuri legény (Szalay) szép, kellemes hangjával nagy tetszést aratott. Azt tartják, hogy a nők igen szépen tudnak élethűen játszani, mert sok bennök az alakoskodás. Ezen állítást Jutka, Erzsi, Borcsa és a többi szerepek személyesitői sikerül­ten megcáfolták. Az előadás sikerét legjobban bizonyítja azon fényes anyagi siker is, a melyet a kör ez alkalommul elért és azon tartós jókedv, a melyet az előadás után a táncoló párok meg­őriztek. A készülődő kiállítás. Budapest, 1896. január 22. Ezredéves nemzeti kiállításunk erősen halad előre és már egymást követik a szállítmányok, melyeknek átvételére külön vasúti stáció áll ren­delkezésre, a kiállítás területén. Hasonlóképen e napokban nyilt meg a külön kiállítási posta- és táviróhivatal a kiállítás igazgatósági épületében. Az első nagy szállítmány hét waggon volt hatalmas ágyukkal a 16. és 17-ik századból, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom