ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-27 / 39. szám

vagy még jobb vizeket kapunk. Különösen ki­emelte a világhírű tudós, hogy a seltersi, emsi és »gleichenbergi vizet a dombháti Livia viz he­lyettesíti.« E víz városunkban is kapható, és a forrástulajdonos gróf Bethlen András a Viz tiszta jövedelmét jótékony kulturális célokra fordíttatja. * Vásárlások az ezredéves kiállításon. Az ezredéves országos kiállítás általános elismert er­kölcsi sikerét nagy mértékben előmozdítaná, ha a hazafias közönség a kiállító iparosok által hozott áldozatokat kellőképen méltányolná. Ez termé­szetesen első sorban a kiállított tárgyak megvásár­lása által történhetik. Előkelő köreink és általában nagy fogyasztó közönségünk a kiállításon meg­győződhettek a magyar ipar versenyképességéről és számos oly kitűnő tárgyat találnak az ipari csoportokban, a melyeknek megvásárlása által je­lentékeny szolgálatot tehetnek a kiállításban részt vett iparosoknak. Az ezredéves kiállítás messze­ható jelentőségénél fogva is bizonyára sokan ki­vannak egy-egy emléket beszerezni, hogy a ké­sőbbi nemzedékek méltánylását is biztosítsák a nagy nemzeti ünnep e méltó kerete számára. Az országos iparegyesület nevében gróf Zichy Jenő felhívja a közönséget, hogy a kiállítás hátralevő rövid idejét egyrészt szükségleteik fedezésére, másrészt emléktárgyak bevásárlására a legjobban felhasználni szíveskedjék, hogy a hazai ipar iránt való elismerését az ezredéves ünnep alkalmából méltóképpen kifejezésre juttassa. * Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép ki­vitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendel­hetők jutányos árakon. Esztergom ezredéves múltjából. XI. Törökvilág Esztergomban. Az esztergomi várparancsnok és a várőrség. Eme bátor csapat holdvilágos éjjelen a Dunán átkelt, s mire a hold letűnt, a Garam partját el is érték, amely mellett haladva, a legnagyobb csend­ben Lévára érkeztek és mielőtt észrevétetnének, létrákat alkalmaztak a város sáncaira, mely fonva és agyaggal bevonva volt, ezt gyors támadással elfoglalták, az ellentállókat pedig levágták vagy elfogták, késedelem nélkül a janicsárok, keverve a lovasokkal, a vár kapujának elfoglalásához siettek. Balassa Menyhért a vár parancsnoka, aki az ellen­ség érkezésére mitsem gondolt, álmából felriadva kardot ragadott és öltözetlenül, amint az ágyból kiugrott, a kapu tornácához sietett, hogy övéit lelkesítse, ott heves, véres küzdelem'fejlődött. Mivel a törökök sűrű csoportokban harcoltak, a puska és pattantyu (falconum) golyók könnyen kárt csi­náltak közöttük, azért elhagyván a várt, ismét a városba visszatértek melyből a lovakat elhurcolván, azt kirabolták és felgyújtották, azután hazafelé in­dultak. Balassa lóra ülve, katonáival üldözni kezdte őket. E közben a közel levő Ságh várból Túri György az ágyúzás hallatára oda sietett és űzőbe vette a törököket. Nyilt csatát az üldözők kezdeni nem mertek, látván a törökök sokaságát, azért csupán a hátvédet alkalmatlanitották. Ezek paracs­noka Kubát aga volt, ezzel Gadocsi Péter, Balassa fegy vervivöje szembeszált és mindkettő megsebesült. Elestek ekkor a keresztények közül Bosnyák Am­bruson kivül még két-hárman. Balassa látván, hogy a törökök sokkal többen vannak mint az ő emberei, vakmerőségnek tartotta őket tovább ül­dözni, Lévára visszatért. Horvát Bertalan, Komárom kapitánya kémei­től megtudta, hogy a törökök az éjjel Léva felé ha­ladtak. E hirt Nyári Ferenccel, ki Surányban feküdt, gyors lovas hírnökökkel közölte, aki 350 lovassal, akiket hamarjába felfegyverezhetett, útra kelt. Mi­dőn Kürthöz ért, nem csekély boszuságára Horvátot, ki az ő érkezésében kétkedett, Komárom felé visszatérőben találta. Eközben elébe hoztak egy elfogott törököt, aki a kétes utakon az éjjel eltévedt. Ettől megtudta, hogy a törökök visszavonulásban vannak; azért azonnal Horvát után lovasokat kül­dött, hogy őt visszahívják. Parancsot küldött a morva csapatoknak is, a kik a nyári időszak alatt a Vág folyó mellett Sellye körül tartózkodtak és szintúgy megparancsolta övéinek, akiket Surányban hagyott, hogy a legnagyobb gyorsasággal hozzája siessenek. Midőn mindezek késedelem nélkül Összegyűltek, a törökök nyomát kereste, akiket nemsokára a Szálka mezőváros mellett levő völgyben megtalált. Ezek az ellenséges csapatok láttára azonnal az Ipoly folyón átkeltek, de a magyarok is ugyanazon helyen lovaikkal átgázoltak és őket követték. Itt Nyári övéinek megtiltotta és halálbüntetés alatt meg­parancsolta nekiik : ne merjen senki támadni előbb, mig a csatarend nincs helyre állítva. Övéit három csoportba osztotta és megparancsolta, hogy neki szegezett lándzsával egyszerre rohanjanak az ellen­ségre. Ne merjen senki az ellenség megfutamodása előtt hadi préda után nyúlni, vagy az ellenség elfogására lováról leszállni. Ezeket keményen meg­parancsolva, ép déltájban volt, midőn az ellenséget megtámadták. Kemény, véres és sokáig kétes csata folyt, ugy hogy a győzelem kivívása előtt esteledni kezdett és már a nap lenyugvóban volt, midőn a török lovasság otthagyván a janicsárokat, vissza­vonulni készült. A török lovak az éjjel-nappali fáradtságtól már ki valának merülve, azért a magyarok előnyben lévén, hevesebben támadhattak. Még állott a csata, midőn Várday Pál esz­tergomi érsek lovasságának főnöke, Zoltay Lőrinc átdöfte lándzsával Huszeim lovassági tizedest, akit a törökök oldal basának neveztek, midőn az elsők között harcolt és ép övéit lelkesítette. Elestek vele együtt sokan. A janicsárok, midőn elhagyva a lovasoktól, gyalog futamodni nem bírtak, nagyobb részt mind levágattak. Ily módon a győzelem, mely sokáig kétes volt, a magyarok javára fordult. A futamodőkat és bujdosókat vadászok módjára üldözőbe vették és egyenkint levagdosták. A levá­gottak vagy a könyörgésre elfogottak számát Ist­ván fy több mint 500-ra teszi. (Ami az előzmények után ítélve túlzott szám.) A janicsárok közül csak igen kevés mehetett vissza Esztergomba. Nyáry parancsára a futamodás előtt elevenen senkit el nem fogtak, sem zsákmány gyűjtésre lováról senki le nem szállott, hanem csak a teljesen elért győ­zelem után. E hadjárat 1544. nyarán történt. A lajstro­mok, melyek az esztergomi őrség számát egy egész évről (1544. márc. 20-tól — 1545. márc. 13-ig) ne­gyedévenkint feltüntetik, sem a lovasságban, sem a janicsároknál nagy veszteséget nem matatnak fel. A lovasság öt századánál, feltéve azt, hogy minden század teljes számban volt, a hiány 65 ember. A janicsároknál szintén feltéve ezek teljes számát, a hiány 97 ember. Az 1.544. évbeli június 20-ig terjedő lajstrom­ban előfordul Uvejsz Izmael szujoldsi, napi 15 akcsé zsolddal. Ennek kötelessége volt gondoskodni a Duna vizének vízvezetési géppel avarba szállítá­sáról. A törökök midőn Esztergomot 1543-ban elfoglalták, itt már ilyen gépet találtak, melyről Szimán csauz, Szulejmán császár történésze igy ir : »Volt a Tuna felől egy torony, mely toronyban a vár számára való viz állott, s azt a vizet a benn levő feslett erkölcsű gyauroknak mesterei valami úton-módon felhajtották a várba.« E torony volt a viziváros legerősebb pontja és azért külön pa­I rancsnok alatt álló őrséggel birt, mely egyszersmind I a fallal bekerített viziváros őrsége is volt. Az esztergomi várőrség offensiv működésé­nek területe főkép a dunáninneni rész lehetett, erre nézve pedig okvetlen szüksége volt, hogy Eszter­gommal szemben a Duna partján erőditvény le­J gyen, hogy onnan indulhassanak ki a csapatok, miután előbb részletenkint oda biztonságban egy­begyűltek. Esetleges visszavonulás alkalmával ott találhassanak védbástyát és ne kelljen félniök attól, hogy az üldöző ellenség őket a Dunán való átke­lésben akadályozhatja. Sőt ami legfőbb, a támadó hadsereg erről nem fog közeledhetni Esztergom­nak, azért 1546-ban megkezdték a vár építését a mai párkányi oldalon, amely várnak Gsekerdény j nevet adtak. Eme tervbe vett építésről tanúskodik Dobó István lévai kapitánynak levele Ujfalusi Ferenc korponai kapitányhoz, a ki 1546. márc. ! hó 8-án igy ir: »Az esztergomi bég általköltözött és Nógrádba megyén ; és azt is mondják, hogy valami kastélyt akar építeni.* Határozottabban ir eme erődről Várdai Pál u. a. év szept. 22-én a 7 bányavároshoz intézett levelében, a melyet latin : eredeteiből anyanyelvünkre fordítva közlünk. »Há­lás kebellel értesültünk Uraságtok leveléből ama segélyről, melyet Sághra felajánlottak, a hol azt a szükség oly igen kívánta ; és arról, a mit e napokban Sághra és Szent-Benedekre nyújtottak, amiről mind eddig mitsem hallottunk; de arról is, hogy már igenis tudomásával birnak Uraság­tok annak, mily veszélyben forog eme vidék kivált Esztergommal szemben, legközelebb építendő új vár (castellam) következtében, amiért is felette szükséges folyton szivünkön viselni Ságh megerősítését, hogy képes legyen a szomszéd és folyton éber ellenség előre nem látott támadásai felfogására. Figyel­meztetjük és kérjük tehát Uraságtokat, hogy nem annyira hadi népet, mint inkább pénzt küldjenek, melylyel Sághon folyton lehessen katonaságot tartani.« Tanügy. Az egyetem megnyitása. A budapesti tudo­mány-egyetem ünnepélyes megnyitása október 10-én lesz. Az előadások, tekintve az idő előre­haladottságát, a megnyitás előtt, október hó 5-én már megkezdődnek. Egy tanítóképezde bajai. A >Nógrád-Honti Ellenzék«-ben olvassuk : A losonci állami tanító­képezde tanerői közül az iskolai év elején Beniczky Lajos a mennyiségtan s természettudományok elő­adója egészségi okokból szabadságolva lett. Ez a körülmény nagy kellemetlenségbe sodorta most a képezdét, mert nincs aki helyettesítené. Nem lehet ezen nagyon csodálkoznunk, ha tekintetbe vesz­szük, hogy a tanároknak, Thaisz Lajost kivéve, oklevelük sincs és így nincsenek kellőleg képesítve a fenti tárgyak oktatására. A baj orvoslására nem tehettek mást, mint felírtak a miniszterhez, küldene ő helyettest. A nagy reménynyel várt leirat csak­hamar meg is érkezett, mely szerint »oszsza be az igazgató Beniczky tárgyait a tanítóknak* (amit valószínűleg tanerő hiányában intézett így el a miniszter). Erre ismét nagy ribillió ütött ki s nyomban egy második felirat ment Wlassicshoz, amelyben annak rendi s módja szerint kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt a tanári kar. Az állott ugyanis ebben, hogy már teljesen elvesz­tették jártasságukat a fenti tantárgyakból, s ez ok miatt kérik a minisztert stb. A jó kedélyű Wlas­sics erre azt válaszolta, hogy »helyettest nem ad, hanem tudja, hogy amily buzgalommal elsajátí­tották kineveztetésük előtt a jelenleg is általuk tanított tantárgyakat, elvárja, miszerint hasonló buzgalommal fogják most elsajátítani a mennyiségtan s természettudományi tárgyakat is. Irodalom és Művészet. Hitoktatók kézikönyve. Irta Nagy Antal. — Irodalmunkban számot tevő s nagy elismerést méltányló művet adott ki Nagy Antal, ki hitok­tatási irodalmunknak eddig is kiváló tényezője volt. Műve a katekizmus könnyen felfogható el­méleti magyarázata, megvilágosítva számos gya­korlati példával, a legjelesebb szakmunkák nyo­mán. Három kötet — első kötete a jelen mű, a melynek az az előnye is megvan, hogy az össze­függő csoportokat képező kérdések letárgyalása után rövidebb-hosszabb erkölcsi intelmeket s ha­sonlatokat is ad oly alakban, hogy előadásai kel­lemes olvasmány s népszerű felolvasás tárgyát is képezheti. Ára 3 frt. Megrendelhető a szerzőnél, Ó-Szőny, s minden könyvárusnál. Lelki kalauz az élet keskeny ösvényén. Irta Tóth Mike kalocsai fögimn. tanár. A hírneves szerzőnek jeles munkája. Mint előszavában meg­jegyzi, »-néhány elvet fejt ki azon célból, hogy fő­képen a műveltebb fiatalságot életük feladatának kellő méltatásában tájékoztassa, s igy a józan és vallásos életfelfogásban elvszilárdságra vezérelje.« A könyv nemes, emelkedett tartalma meggyőz bennünket arról, hogy vallásos tárgyakat is lehet érdekesen és vonzón előadni, főleg midőn a vallás az ifjúságra terjeszti ki védőkarjait és annak keb­lébe akarja csepegtetni ama elveket melyek az élet viszontagságaiban mindentől megőriznek. A köny­nyed gyakorlottságról tanúskodó stil csak fokozza szerzőnek müveiről táplált elismerő véleményünket. Lourdesi naptár. E cimen egy tetszetősen kiállított, egy szines és sok fénymetszetű képpel ellátott népies naptár jelent meg. A népies és ismeretterjesztő modorban irt, de azért művelt színvonalon álló naptár valamennyi katholikus család szivesen olvasott házi könyve lesz, mely a családban vallásosságot, s a hit iránti buzgó szeretetet van hivatva növelni. Közölve vannak Lourdes legújabb csodaeseményei és az oltári­szentség csodái. Hatásos cikket olvasunk a károm­kodásról és a serdülő fiúk és leányok nevelteté­séről. A történeti rész becses adatokat közöl a Pálos-rend múltjáról, a Mária tisztelt fejedelmek és királyokról, szent Ferenc harmadik rendjének keletkezéséről. A gazda megolvashatja, mi a te­endője hónaponkint. Mészáros Kálmán sz.-ferenc­rendi másodházfőnöknek, ki az egyházi irodalom terén szép sikereket ért el, nem kis érdeméül szol­gál, hogy a katholikus anyaszentegyház legcso­dásabb búcsújáröhelyét a magyar nagyközönséggel részletesen megismerteti. A naptár megrendelhető : Mészáros Kálmán sz. Fer. r. atyánál Budapesten. Ára : 30 kr. postával 35 kr. Nagyobb megrende­lésnél árleengedés.. 50 drb 12 frt, 100 drb 22 frt. A könyvárusok per 21 frt kapják. A portó mindig a megrendelőt terheli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom