ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-20 / 38. szám

* Megugrott órás. Báron János órást, aki a nála kijavitás végett levő órákkal és a már előre fölszedett munkadíjjal eddig ismeretlen helyre távozott, a csendőrség lopás miatt körözi. A lo­pott jószágok értéke körülbelül 28 frt. * Nógrádi állapotok. »A minta-vármegye« cim alatt mnltkor közölt nógrádi állapotok jel­lemzéséhez ujabban következő esetet vettük: A drégelypalánki plébánia területén egyik lakos évek óta ágyasságban élt egy nőszemélylyel, a kitől már több gyermeke is született. A törvényszerű házas­ságnak semmi más nem állja útját, minthogy az illető fatális tévedés folytán mindez ideig, noha a katonaköteles kort már régen túlhaladta, soro­zásra nem bocsáttatott és igy katonakötelezett­ségének eleget nem tett. Hogy ez akadályt elhá­rítsa, már két izben személyesen jelentkezett Ba­lassa- Gyarmaton a főszolgabiróságnál, hová szüle­tésénél fogva tartozik, másodízben magával vitte a drégely-palánki esperes levelét is, ki az ügy szives lebonyolítását valláserkölcsi motívumokból kéri. Elutasították, bogy majd utána néznek a dolognak. Ez volt tavaly őszszel. Mivel ügyében semmi se történt, ez év májusában jelentkezett polgári kötés céljából az anyakönyvvezetőnél, aki fönti szolgabiróságot a polgári akadály elhárítása céljából újból felkereste, anélkül, hogy feleletet nyert volna. Julius 21.-én a drégelypalánki plébá­nia-hivatal fölirt Nógrádmegye alispánjához, hogy az illető szolgabiróságot az ügy elintézésére sürgesse. Semmi válasz. Azóta az ügy kétsz er egy-egy havi időközben személyesen lett megsür­getve a vármegyénél és a főszolgabiróságnál. Min­dig meg lett ígérve a 8—10 nap alatti elintézés és máig se történt semmi. Az illető most bérmál­kozni akar, de mint ágyasságban élő, a szentsé­gekhez nem bocsátható. És hát honnan magya­rázható ez a botrányos lustaság? Az illető egy szegény földhözragadt napszámos, ki ezen urak előtt nem numerái. * A gymnázium építésére két zárt ajánlat érkezett be. Az egyiket egy esztergomi vállalkozó, a másikat egy budapesti mérnök adta be. * A kékkői kálvária nagy őszi búcsúja ma j fog megtartatni. A kékkői búcsúk régi idők óta a legnépesebbek közé tartoznak s igy nyilván az idén is számosan fognak összeseregleni oda az ájtatos hivek közül. A búcsú napján a szentbeszé­det Farkas László varbói s.-lelkész fogja tartani. * Tüz. Újhelyi Ferenc és Szűcs Károly közös j háza Szentgyörgymezőn az Öreg-utcában csütörtö­kön éjjel 2 óra tájban kigyuladt. Tűzoltóink rövid idő alatt vonultak ki, bár a tüzet nem a város­háza előtt, hanem a várban jelezték. Kilenc lakó­nak csaknem minden ingósága és 2 épület égett el. Az ingókban esett kár mintegy 400 frt; a há­zakban esett mintegy 1200 frtnyi kár megtérül, mert a házak biztosítva voltak. A napközben meg­ejtett tüzrendőri vizsgákat megállapította, hogy egy a kéménybe nyúló korhadt gerenda gyuladt meg s ettől fogott tüzet a tetőzet. A lakók közül Új­helyi János károsodott meg legjobban, elégett ingósága 65 frt értékű volt. * Kifogott holttest. Még júliusban történt, hogy Weisz József hidász gyakorlat közben Po­zsonynál a Dunába bukott s nyomtalanul eltűnt a habokban. Pénteken a primássziget munkásai vettek észre egy már csaknem teljesen feloszlott bullát közel a parthoz, melyben az eltűnt Weiszra ismertek. Beszállították a halottas kamrába, a hol fel fogják boncolni. * Gyilkosság véletlenségből. Lábatlanon Német Sámuel és Mihalik János a nagyon elsza­porodott vaddisznókra mentek ki lesbe csütörtö­kön éjjel 11 óra tájban. Mihalik észre is vett egyet, rá is lőtt, golyója azonban a közelben tar­tózkodó Német mellébe fúródott, s azonnal meg is ölte. A vizsgálatot Reviczky Győző főszolgabíró és Körmendy Mihály vizsgálóbíró vezetik Mihalik ellen. * Sikkasztás a tatai takarékpénztárnál. Székely Bezső, a tata-tóvárosi takarékpénztár pénztárosa évek óta károsította az intézetet. Hir szerint az esztergomi takarékpénztár is érdekelve j van, hogy mekkora összeg erejéig, azt csak az el­sikkasztott pénzmennyiség pontos meghatározása után lehet megállapítani. * örült asszony. Nagy-Sápon Pap Józsefné Kárász Erzsébetet már régebben őrültnek ismerte mindenki a faluban. Most, hogy késsel ront a háza előtt elmenőkre s félő, hogy a falut is fel­gyújtja, mert már többször kapták rajta, mikor háza eresze alá tüzet akart rakni, a község elül­járósága azzal a kérelemmel fordult a szolgabírói hivatalhoz, hogy Kárász Erzsébetet vitesse vala­melyik gyógyintézetbe. * A kiállítási sorsjáték nyereménytárgyai. A kereskedelemügyi miniszter már kinevezte a kiállítási tárgysorsjáték nyereménytárgyainak meg­vásárlására a vizsgáló-bizottságot, a mely már meg is kezdte a vásárlásokat. A bizottság összesen 19,848 nyereménytárgyat vásárolt össze. Ezek között lesz egy 20 000 korona értékű, egy 10.000 korona értékű, egy 6000 korona értékű, és tiz 2000—2000 korona értékű. Az eddig vásárolt tárgyak közül ki­emeljük azt, a melyik a második főnyeremény lesz, s a mely pompás brilliant diadémból, brillians bros­ból és egy pár függőből áll. Vásárolt ezenkívül még a bizottság egy teljes uri szobarendezést is, mely mahagóni fából bronz felszerelésekkel készült és a mely gyönyörű kivitelénél fogva a kiállítás ideje alatt méltó feltűnést keltett. A többi vásárolt tár­gyak a következők: egy gyönyörű ezüst tálca, egy nagy fedeles pokál, egy gyémántbros három gyöngy­gyei és egy rubinttal, két karperec, 2 női és egy férfi óralánc, három brillians gyűrű, öt diszes ezüstserleg, különféle ezüst asztaldíszek, három diszszekrény 1000—1000 korona értékben, egy diszmülakatos toalett-tükör 2000 korona értékben, három szalon­szekrény 1000—1000 korona értékben, porcellán disztányérok, függő lámpák 400 korona értékben, tizenkét személyre való asztalkészlet stb. A vásárolt tárgyak egész részletes jegyzékét az érték megneve­zésével és az eladó nevével együtt legközebb közzé fogjuk tenni. A vásárló bizottság természetesen nap­ról-napra folytatja vásárlásait és minden csoport­ra kiterjeszti figyelmét, a hol csak a célnak meg­felelő vá:árolható tárgy van. Megjegyezzük még, hogy sorsjegyek, darabonkánt 20 krajcárjával, kaphatók a kiállítás igazgatóságánál, az összes do­hánytőzsdékben, továbbá a főelárusitó helyen: Károly-körut 24. szám, a honnan a pénz előleges beküldése mellett bérmentve küldik meg a meg­rendelőknek a sorsjegyeket. . . .itt lá g j - , • Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. Az esztergomi várparancsnok és a várőrség. Az esztergomi várőrségnek 1544-ből négy lajstromát bírjuk. Ezek nemcsak teljes képét nyújt­ják az őrségnek, de érdekes részletekkel is ismer­tetnek meg. Várparancsnok most is Musztafa Boszna a janicsárok feje. Helyettese Junisz kiája. Abdi pedig kjátib. A víztorony parancsnoka Mohammed. He­lyettese Hajder. Ezek mindnyájan janicsárok. Az itt fekvő janicsárok száma március hótól júniusig 492 ember volt. E szám a következő évnegyedben 395-re olvadt, de ettől fogva évnegyedenkint emelkedett, ugy hogy 1545. március havában elérte a 456-ot. A nagy városban ezeken kivül 64 janicsár őrködött. E csapatban csupa török szolgál, amiről nevök ke­zeskedik. A lajstromok egyikében nemcsak pusztán nevük, hanem személyes leírásuk és egyéb érde­kes adat is van bejegyezve. Például az első századnál az egyik tizedesnek Haszan Abdulahnak helyére 1544. ápr. 5-én Mahmud Haszán jött, ki fekete szemű, barna arcú, sugár termetű ifju. A második századnak csak 5 bölükje feküdt itt. Ezek közt Sábán Múzsa tizedes, sas orrú, fekete szakállú ember. Báli Indse tizedes kék szemű ember. Khoser Husztin tizedes, szőke hajú, kék szemű sovány legény. A szerbölük ösz­szes száma 492 ember. Dsebedsi ekkor csak 5 volt. Találkozunk ekkor két élelmezési tiszttel, Uvejsz Izmael vízi építővel, ki mint vízvezeték készítője bírt alkalmazást a Duna vizének a várba vezetésénél és Iljász raktárossal. Továbbá Dsáfar Murád tábori trombitással, ki függetlenül a csapatoktól, önállóan működött, de zsoldot nem kapott. Társa Nimetullah a dobos, napi 7 akcsé zsoldban állott. — Tüzér 2 tiszt alatt 56 ember feküdt a várban. Számuk egy év alatt 38-ra olvadt. Ezek közt voltak Gsató Ferenc, Belőni Ferenc és Bölcsi Ferenc magyarok, kiknél fel van jegyezve, hogy muzulmánokká lettek. Mindegyikök török nevet is vett fel. Csatóból lett Ali Abdullah, a másik kettőből Mohammed. Tábori kézműves 6 volt. Ezek közt Lenardo arabadsi, (szeke­rész) a kinél meg van jegyezve, hogy muzulmánná lett. Nikó és Miklós ácsok, Mátyás kőműves, szakállas, nagy orrú, szikár német, hitetlen. — Lovasságból öt század szó vári, az ulúfedsik egyik válfaja feküdt itt. Ezek nem voltak teljes létszámban, igy Ejvaz aga százada 77 egyénből, Ramazán agáé 93, Tesz­vids agáé 97, Musza agáé 88 és Kubád agáé 80 egyént számított. Lovas összes 435, számuk egy év leteltével felemelkedett 455-re. Azab gyalogos 707 ember. Musztafa első aga parancsnoksága alatt — aki tímárral, azaz hűbér-jószággal bírt — állott 182 ember. A második aga Durgut 168 emberrel, a harmadik aga Abdi 170 emberrel, a negyedik Mohammed 187 emberrel. Ezek száma egy év alatt leapadt 628-ra. A mártaloszok csapatja 739 ember­rel, csupa rác. Báli aga alatt 281, Sirmezd vagy Sűrűd aga alatt 284 és Tódor aga alatt 174 em­ber. A martalószok száma egy év alatt 526-ra apadt le. Esztergomnak helyőrsége tehát 1544-ben március 24-ew volt 2443 ember. Mohammed aga azab csapatjából u. év jun. 24-éről külön kimutatás van, mely szerint a lét­szám 157 ember. Amiből kitűnik, hogy sokan sza­badságoltattak. Még ily nagy szabadságolást mutat ki Musztafa azab aga csapatjának ugyanazon év december hó 15-én készült kimutatása, amely szerint a létszám 154 ember. A lovasok lajstromában az 1544. évnek már­cius—június havakbeli létszáma a legcsekélyebb. Ennek okát nem csupán a szabadságoltakban ke­resem, aminek bejegyzése a lajstromokban előfordul, hanem egy hadjáratnak is tulajdonítom. Istvánfy történetíró elbeszélése szerint Sábán az esztergomi lovasság főnöke. Kubát, Ramadan és Nasuffo lovas szakaszok tisztjeivel együtt vállalkozott e hadjá­ratra. Lajstromainkban az esztergomi lovasok fő­I nökei között Sábán nevű nem fordul elő, sem ! Nasuü'o; de igenis előfordulnak Kubád és Ramazán agák, század-parancsnokok. Sábán talán az akit a lajstrom Ejrasnak nevez. Nasuffo pedig Teszvids és Musza agák közül egyik. Annyi bizonyos, hogy négy század lovasság indult e hadjáratra; pedig Istvánfy azt állítja, hogy 1500-an voltak. Ez lehe­tetlen, mert Esztergomban összesen csak 500 körül volt a lovas. A janicsárok számát pedig 400-nak mondja. Ez sem lehetséges, mert ezek szintén körülbelül 500-an voltak és alig hihető, hogy mint a vár főőrsége, a várost csak 100-ra bízták volna és a többiek bizonytalan végzetü csatába vonuljanak. Volt itt 700 azab, ezekből.könnyebben nélkülözhettek 400 embert mint a janicsárokból. Azonban lehet, hogy egy század janicsár kiindult, I melyben résztvett Sábán Múzsa tizedes is, e sas­í orrú, feketeszakállu harcfi. Irodalom és Művészet. Országos Pázmány-egyesület. A katholikus szellemű magyar hírlapírók és irók egylete szept. 15-én alakuló közgyűlését tartotta Budapesten. Breznay Béla dr. egyetemi tanár mondta a meg­nyitó beszédet, ki előadván az ügy eddigi fejlő­désének rövid történetét, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egylet a hazai katholikus irodalomra, legfőképen pedig a katholikus hírlap­irodalomra a sokak által nem is sejtett kedvező hatással leszen. Az alapszabályok megvitatása és elfogadása után egy ideiglenes ügyvivő elöljáró­ságot választottak, azután megalakították a vá­lasztmányt. Az ügyvivő elöljáróság elnöke Hummer Nándor. Alelnök lett Pintér Kálmán, titkár Czik­lay Lajos, pénztáros Ember Károly, ellenőr Kaposi József. A választmány fővárosi tagjai: Andor József, Auer István, Bartók Lajos, Breznay Béla dr.. Czenner Lajos, Czobor Béla dr., Dalmady Győző, Egly Mihály, Gyürky Ödön dr., Hock János, Hortoványi József dr., Kisfaludy A. Béla dr., Kiss János dr., Kontur Béla dr., Miller József, Nóvák Lajos, Tóthfalussy Béla, pfelliger Vilmos dr. Vidéki tagjai: Babik József, Békéli Bemig dr., Bodnár Gáspár, Giesswein Sándor dr., Kemenes Ferenc, Somfay János, Kemény fy_JL, Dánie 1, Lévay Mihály. Mázy Engelbert, Nogáll János dr., Pál István, Prohászka Ottokár dr.. Bada István dr., Bézbányay János, Bosty Kálmán, Sujánszky Antal. Tóth János dr M Vargha Mihály, Várossy Gyula dr., Vucskics Gyula dr., Walter Gyula dr. A román nemzetségi törekvések története és jelenlegi állapota. I. kötet. Irta Jancsó Benedek. Budapest, 1896. Lampel Róbert (Wo­dianer F. és Fiai) kiadása. Ára 6 frt o. é. Jancsó Benedek, a »Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések* cimü könyv szerzője a fennebbi cim alatt nagyobb szabású, ujabb irodalmi művel gaz­dagította publicisztikai irodalmunkat. E 800 lap terjedelmű könyv csak I. kötete a fennebbi cim alatt tervezett alapvető munkának s az esemé­nyek folyamán II. József trónraléptéig vagyis a

Next

/
Oldalképek
Tartalom