ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-13 / 37. szám

badt, az érdekhajhászás és könnyű élet után való vágytól nem tud megválni, fél az elvtársak szájától is, azok üldözésétől, félti állását, melyet mint koncot kapott, ... s ha lelkiismerete még furdalja is, lelkiereje már enervált, a polypkarok visszahúzzák, s a vergődő lélek, karjaikba hanyatlik, s rohan vesztének. Mennyi elöitéletnek lehetne véget vetni, ha az intelligencia több figyelemére méltatná a liberalismus és katholicismus valódi értelmét ? Akkor nem fordulna elő azon anomália, hogy a katholikusok, a nélkül, hogy liberálisok volnának, a liberalismus bűnrészeseivé válnak. Napjainkban az igazság és tévedés a világ fölötti uralmat vitatják egymástól. Az igazság fegyvere a meggyőződés, a tévedésé az erő. Ha körül tekintünk, látjuk, hogy a keresztény tan még a faivakban is küzdelemben van egy nyugtalan törpe kisebbséggel. Kain és Ábelé ez a küzdelem. És Kain nem szűnik meg Ábelnek mondani: »jer, menjünk együtt a szabadság mezejére !« — de csak azért mondja, hogy orozva meggyilkolja. Az elvadult romlottság nem is tehet egyebet, mint hogy dühbe jő s gyilkosságba esik. A vér, mi Káinra tapadt, az elvadulás és romlottság jele, és sohasem lesz tisztára lemosható. Ábel azonban tovább viszi a keresztet, mert övé a jövő, a századok. — Az igaz liazati. Rég megszokott dolog, hogy a liberális hirlapok, mihelyt valaki a katholicizmus ügyeért exponálja magát, hazaárulónak nyilvánítják. Minden ember, a ki nyiltan csatlakozott a néppárt zászlója alá, evvel előre számot vetett és ügyet sem vet a liberális rágalmakra és hazugságokra. Közéletünk egyik jeles férfiát, a magy. katholikusok vezérét egy idő óta folyton sárral dobálják a liberális riportőrök, megtámadván őt legszentebb érzelmeiben. Ezen rendszeres támadások folytán végre még a nemzet nagy költője, Jókai Mór is elveszte türelmét és fényesen és bátran szállott sikra gróf Zichy Nándor hazafisága mellett, tettekkel igazolván e férfiú hazafiságát, melyhez soha a gyanúnak legkisebb árnya sem férkőzött és a mely képes volt a legnagyobb áldozatokra. Ennyit a nagy költő és iró Zichyrőfaza fölötti Ítéletet pedig, vájjon Zichy volt-e békebontó, az utókorra bízza, a mely meghozza Ítéletét és mi biztosak vagyunk abban, hogy ezen ítélet ekkép fog hangzani: az igazi békebontók voltak azok, kik Zichy grófot sárral dobálták és kiknek papái — akkor, midőn Zichy hazájáért fogságot szenvedett, rangot vesztett — zabot, lisztet és hust liferálták az országot féken tartó osztrák katonaságnak, és jutalmul pénzt meg rangot nyertek. — Zichy Jenő gróf Ipolyságon. A nógrádhonti ellenzék e hó 13-án nagy pártszervező gyűlést tart Ipolyságon, melyre Apponyi Albert gróf is leutazik, hogy jelen legyen Zichy Jenő grófnak, az ipolysági kerület képviselőjének programmbeszédjénél. Apponyi gróf társaságában vasárnap reggel fél nyolc órakor utaznak a nyugati pályaudvarból Zichy Jenő gróf, Ivánka Oszkár, Fernbach József, Makkfalvay Géza, Hock János, Szentiványi Kálmán, Kovács Albert, Deésy Zoltán és mások. Délután két órakor Zichy Jenő gróf a takarékpénztár előtti térségen megtartja programmbeszédét. A menet d. u. 1 órakor Tésáról indul Kemencére, hol ahhoz több község lakossága, Ipolyság előtt pedig a bandérium s az úri fogatok csatlakoznak, s igy a bevonulás ideje Ipolyságon — hol a beszédek fognak megtartatni — d. u. 2 órára számitható. Az ünnepélyes felléptetés után bankett fog tartatni. Zichy gróf ellenjelöltjének a kormány Mészáros Károly nagybirtokost lépteti föl. — Ipolysági elvtársainkhoz. A szomszéd vármegye székhelyén, Ipolyságon, vasárnap fogja tartani programmbeszédjét Zichy .lenő gróf. Figyelmeztetjük ipolysági és vidéki néppárti elvtársainkat, hogy számon kérjék a gróftól a revíziót. A honti ellenzéknek agg és bátor vezére Ivánka maga is hive a revíziónak, a nép pedig kivánja. Elvárjuk ennélfogva ottani elvtársainktól, hogy lesz bennök. annyi bátorság, hogy nyiltan és határozottan megkérdezik a gróf urat. minő álláspontot foglal el a revízióval szemben, s attól teszik majd függővé jövő magatartásukat. — Néppárti gyűlések. Az esztergomi főegyházmegyében ma Kisapatinban, Örményben pedig folyó hó 20-án lesz néppárti gyűlés következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magyarul: Zichy Nándor gróf. 2. Az »új rend.« Tartja magyarul : dr. Prohászka Ottokár. 3. A közgazdaságról. Tartja tótul : Vaczulik Vince. 4. A közgazdaságról. Tartja magyarul: dr. Major Ferenc. 5. Az »új rend« és a néppárt. Tartja tótul : dr. Zelenyák János, országos képviselő. 6. Elnöki zárszó. — Kis-Lődön folyó hó 13-án szintén lesz gyűlés, melynek programmja a következő: i. Elnöki megnyitó. Tartja: ifj. Zichy János gróf. 2. A néppártról. Tartja: Bakonyi Elek dr. 3. Az »új rend«-ről. Tartja: Kálmán Károly. 4.- Mi tehát a teendőnk? Tartja: Rőthy Mihály. A gyűlésen csakis névre szóló jegyekkel lehet részt venni. — Egy kis fejbólintás. Ennyi jutott Wlassics miniszter úrnak a kassai püspök úr által berendelt papság részéről, mint a mély hódolatnak jele. A néma csend, mely e tiszteletnyilvánitást kisérte, kifejezője ama érzelmeknek, melyek a papság szivében honolnak. Olyan kormány képviselőiért, mely a legszentebb jogokat lábbal tapossa, mely a mély vallásosságban gyökeredző szent erkölcsöket és tanokat feldúlja, mely azokból, kiknek van egy kis bátorságok a szabadságért küzdeni, szófogadó páriákat alkot, a magyar kath. papság nem fog soha meghajolni. Kapott Wlassics miniszter úr is rövid, a papsághoz intézett beszédjére egy-két éljent, de ezek is csak suttogva mertek kiáltani. A nagy tömeg némán állott, csupán egy-kettő mert suttogva és bátortalanul éljenezni. És ez jó jel, mert ha akadnak is ittott oly tisztelendő urak, kik suttogva a miniszter urak liberális fülébe kiáltják az élj éneket, a papság nagyobb része törhetlenül meg fog állani,, és ha a túlnyomó erőszak előtt fejet is hajt, de szivét nem adja oda semmiféle stallumokért és koncokért. — Az őszi manőverek. Szederkényi közbaka meginterpellálta a nagy fuhrvézer generálist Bánffyt, mondaná meg, mikor lészen a nagy manőver: a képviselőválasztás? A milyen naiv volt a kérdés, oly ügyes volt a felelet. Naiv volt a kérdés, mert azt úgyis lehetett tudni, hogy a miniszterelnök ugy sem mondja meg előre, tán csak nem ment el az esze, hogy előre elárulja azt a titkot, a melyet ő maga sem tud bizonyosan, csak sejt. A válasz pedig, melyet a miniszterelnök adott, igen talpraesett volt, a mi valóban ritkaság, vagyis Bánffy báró szerint a képviselőháznak nincs még kedve oszladozni, hanem addig tart, mig a Bánffy munkakedve nem fogy el, ha ez elúszott, jön az uj választás. A honatyák most boldogabbak mint azelőtt voltak, mert éppen annyit tudnak most, mint Bánffynak válasza előtt. A bizonytalanság ugyan nem szegi az ellenzék szervezkedési kedvét, de a kik jövendölni tudnak, azt állítják, hogy még a télen lesz a választás. Jaj nektek szegény ellenzéki választók, ha Szapáry alatt a téli választás kinzás volt, ugy Bánffy és Perczel vezetése mellett kezdődik a szegény ellenzéki polgárok kínszenvedése igazi tortúrája. A néppártot eddig csak éheztették, most meg már fagyasztani is fogják. — A minta-vár megye. Nagy hű-hót csaptak a nógrádi liberálisok Dániel főispán kinevezésekor, hegyen-völgyön hirdették, hogy ilyen meg olyan minta-vármegye lesz Nógrád. És ime. a főispán néha látogat el a megye székhelyére az alkuban Esztike kezét. Ez volt az első »schluss«, a mely bevágott. Esztike néhány napig pityergett, utóbb elhitte édes papájának, hogy a Soma úr kajmós orra valóban görög typus, és lábai csak azért görbék, mert huszár volt. Szegény Kovács Ernő pedig búsult egy ideig, fölvitte már a miniszteri tanácsosságig, de búsulása sokáig nem tartott. Midőn Esztikével egybekelése után egy évre rá találkozott, úgy látszott neki, mintha Esztike merő rokonszenvből fölvenné kedves életpárjának Deutsch Soma úrnak bájos görög vonásait. Tiz esztendő múlva, midőn mint államtitkár feleségével a takaros Verebélyi Izával részt vett a kereskedők mulatságán, és meglátta az akkor már teljesen kifejlődött Deutsch Sománé ő nagyságát, boldogan mosolygott. Adolár. A bájos kisasszony. Lakást keresett a vidékről feljött »gólya«, de nem talált. Az egyik messze volt, a másik kicsiny, a harmadik drága s így tovább, de egyik sem elégítette ki vágyait. Kifáradva a hosszas kutatás által, megállt, hogy magát kissé kifújhassa. Szemei, mint afféle idegennek, fürkészőleg jártak ide-oda, s ime egy pillantás a szomszéd ház egyik első emeleti ablakába, megigézve állott hősünk : az ablakban egy angyalfőt pillantott meg. Szent Kleophás, ha itt kaphatnék lakást — odaadnám még mennyei jussomat is. Átmegy a túlsó oldalra, s legnagyobb örömére egy himbálódzó cédulát lát az ajtón: E házban egy csinosan bútorozott szoba kiadandó. Bővebb felvilágosítással szolgál a háziasszony, I. emelet 9. A mi emberünk ész nélkül rohan fel, s bedönti az ajtót, mint a kilőtt ágyúgolyó. Tisztes öregasszony jön elébe, s mintha már tudná a látogatás okát, azonnal szolgálatkészen bemutatja a kiadandó szobát. Ez egy sötét lyuk volt, melyben az összes pesti villamos lámpák segítségével talán olvasni is lehetett — nappal; a falak nedvesek és úgy izzadtak, mint a halálra itélt utolsó percében. A bútorok rozogák, a szék, melylyel megkínálták, úgy recsegett-zörgött, mint egy oly jószág, mely ma vagy holnap készül búcsút mondani a világnak. E hátrányok azonban elsimultak, mert hiába . . . hiába a mágnes, az angyal ott állott édes anyja háta megett, ugyancsak elősegité az alku megkötését. — Mit tetszik kérni a szobáért? — Óh kérem, potomság az egész; már százszor is kiadhattuk volna, de tetszik tudni, mi csak a magunk fajtájából akarunk szobaurat. Boldogult férjem egyetemi magántanár volt, s így szivesebben látjuk az egyetemi fiatalságot. Hősünk már félcsatát nyert és nagy kellemmel nyujtá át névjegyét: Kis és nagyteleki Rózsavölgyi Tivadar joghallgató. Ah. jogász ! . . . suttogá a bájos kisasszony, s fejét anyja vállára hajtva, onnan lesé a csinos fiatal embert. Rózsavölgyi pedig egyet gondolt ; — ennek az angyalnak a jelenléte bearanyozza még azokat a menyasszonyi fátyolokat (pókháló) is ott a sarokban, s — kivette a lakást 30 forintért. * Hallottam egyszer egy axiómát, hogy : minden jogász született udvarló. Ennek az axiómának akart most megfelelni, s valóban meg is felelt a szobaúr. Az ismeretség csakhamar megtörtént; •— a látogatások gyakoriak voltak, s csodálatos, az együttlétet még a mama gyakori távolléte is elősegítette. Ily alkalommal aztán az édes csevegés közt épültek a légvárak. Ha sikerülnek a vizsgák, s megnyerem diplomám, elviszem Nagysádot magammal egy kis vidéki városba és élünk, mint a — gerlicók. A felelet mindig boldogító mosoly volt. Egy szép tavaszi ebéd után a házikisasszony és a szobaúr együtt csevegtek. Egyszerre csak egyet gondol a Nagysám, s bájosan mosolyog hozzá. 0 most elájul, és leroskad egyenesen Rózsavölgyi — karjaiba. De valószínűleg nem tanult mathématikát a Nagysám, mert a kiszámított esés roszúl sikerült. A kisasszony félre dült, s a jogász, midőn utána kapott, ügyetlenkedett . . . s a következmény, hogy a Nagysám haj dísze egy koppanással a földre hullt. Rózsavölgyi pedig néz . . . néz, s egyik ideájának vége volt. Az a szép arany haj, a melyben ő annyiszor gyönyörködött, a melyből talán már emléket kért — hamis volt. (Hja nem mind arany, ami fénylik.) Az ájulás erős volt . . . szűnni nem akart. Jogászunk sem rest, felkapja a vizes üveget, s