ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-26 / 4. szám

normális negyed teleknek, illetőleg az ezen telek után fizetendő adónak községenkénti megállapítása a központi választmány által egyszer s minden­korra eszközöltessék, az erre vonatkozó adatok mint kész és változás alá nem vehető szabályozó anyag bocsáttassanak esetröl-esetre az összeiró küldöttségek rendelkezésére. Hogy a névjegyzék összeállítására és kiiga­zítására vonatkozó eljárás az eddigi törvényes gyakorlattól eltérőleg mindjárt az év kezdetén megindittassék, vagyis hogy a névjegyzékek első összeállítására, a felszólalások és észrevételek fe­letti határozat hozatalra és a központi választmá­nyok határozatainak kitételére vonatkozó határ­idők (1874: XXXIII. t.-cz. 40, 48., 49, és 535. §§-ai) az évnek korábbi szakaira helyeztessenek át s ennek következtében a kúriának legalább három-négy hónapra terjedő ideje maradjon a köz­ponti választmányi határozatok ellen hozzá intézett fellebbezések ellátására, tehát arra is, hogy az érdemleges eldöntésre meg nem érett ügyeket vég­határozat előtt ujabb vizsgálat tartása, illetőleg a fogyatékos vizsgálat, vagy felterjesztés kiegészítése végett az első fokozatban eljárt központi választ­mányhoz visszautasíthassa. (1875: XXXI11. t.-cz, 53. §.) VI. Hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 64. §-anak kibővítése és szabatosabb szövegezése rendjén, világosan és határozottan kifejeztessék, miszerint a választók személyazonosságának ellenőrzésére városokban csak a tanács tagjai, községekben pedig csak a biró vagy helyettese és az egyik községi esküdt lehet hivatva s hogy működésük hű és lelki­ismeretes teljesítése szempontjából a szavazatszedő küldöttség szeme előtt esküt tenni tartoznak. VII. Hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 67. §-ának gyökeres átalakításával a választási elnök ható­sága úgy helyi- és időszerinti kiterjedése, mint tartama tekintetében szigorúan és minden félre­értést kizáró módon körülirassék s ennek rendjén egyebek között az is határozottan kimondassék, miszerint ott, ahol különböző pártok állanak szem­ben egymással, a választási elnök a választók be­vonulása és elhelyezésére vonatkozó intézkedése­ket a különböző pártok bizalmi férfiainak meg­hallgatása mellett oly módon köteles megtenni, hogy a választók számára kijelölt tartózkodási helyek lehetőleg egyenlő távolságra essenek a sza­vazási helyiségtől s hogy a választók összekötte­tésének semmi akadály se álljon útjában; az a kérdés pedig: vájjon a kijelölt tartózkodási helyi­ségek közül, melyik párt választóinak jusson, ugyan­csak a választás napja előtt a különböző párti bizalmi férfiak jelenlétében sorshúzás utján dön­tessék el. VIII. Hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 73. §-a oly intézkedéssel egészíttessék ki, a melynél fogva a szavazásra jelentkezett választó, ha személyazo­nossága máskülönben megállapítható, a névnek vagy foglalkozásnak helytelen vagy hibás beírása s a netalán fenforgó korkülönbség miatt vissza­utasítható ne legyen. IX. Hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 74. §-ának módositásával a rend fentartására hivatott köz­igazgatási tisztviselő a szavazási helyiségben csak akkor s addig lehessen jelen, mikor és meddig az elnöknek a rend érdekében jelentést tesz, s tőle utasításokat kér vagy kap. X. Hogy a törvényjavaslatnak a választási törvény módosítását és kiegészítését tárgyazó V. czimében az iránt is intézkedést tétethessen, hogy a köztisztviselő ne vehessen részt pártgyülésen, körmeneten, képviselő bevonuláson vagy köruta­záson, ne lehessen tagja pártbizottságnak és az egyik vagy másik jelölt érdekében ne élhessen a zaklató rábeszéléssel; továbbá, hogy a csendőrség egyedül és kizárólag ren dfentartási czélból alkal­maztassék, tehát ne legyen felhasználható különö­sen a választók összeszedésére, a választás szín­helyére való szállítására és az egyik vagy másik párt táborában való-őrzésére. Végre, hogy a csend­őrség és katonaság feletti rendelkezési jog, vagy az ezen irányban való közreműködés az elnök által a helyi közrendészeti hatóság közegén kivül senki másra át ne ruháztathassék. XI. Hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 92. §-ának módosításával a fegyelmi felelősség a választók névjegyzékének összeállítása és kiigazításánál közre­működő összeiró küldöttségek tagjaira is kiterjesz­tessék s úgy ezeknek és a választásnál közremű­ködő nem hivatásszerű közegeknek, valamint az összes közigazgatási tisztviselőknek és alkalmazot­taknak a névjegyzékek elkészítésével és a válasz­tások végrehajtásával összefüggő, illetőleg azokból felmerülő fegyelmi ügyeiben végső fokon a felső közigazgatási bíróság határozzon. XII. Végre, hogy a választási jog ellen el­követett visszaélések büntetőjogi megtorlása a tény­leges állapot követelményeinek megfelelőleg szigo­rúbbá tétessék; hogy a választásnál közreműködő közegek visszaéléseire nézve 8 napban megállapi­tett elévülési idő célirányosan meghosszabbittas­: sék és hogy a választási vonatkozású büntetendő j cselekményekre nézve kivétel állapittassék meg a btk. azon általános intézkedése alól, melynek ere­jénél fogva a bíróság rendkívüli enyhítő körülmé­nyek fenforgása esetében a fogházbüntetést pénz­büntetésre változtathatja át. A községek túlterheltsége. Egyre szapo­rodik ama községek száma, melyek kénytelenek pótadójukat felemelni az állami funkciók költségei miatt Igy legújabban Csongrádmegye községei fel­iratban fordultak a képviselőházhoz, hogy az egy­házpolitikai reformtörvények miatt felmerült funk­ciók költségei vétessenek le a községek vállairól s nyerjék fedezetüket az állami budgetből. Apponyi indítványa és a pártok. xYpponyi Albert gróf indítványával élénken foglalkoztak teg­nap az összes pártklubbokban. A szabadelvű pártban igen rokonszenves fogadtatásra talált Apponyi indit­j ványa, bár vannak olyanok is, a kik nem minden ponttal lesznek egyetértésben. Az Apponyi-ellenes frakció különösen azt hibáztatja a javaslatban, hogy Apponyi benne nem foglal állást az u. n. felekezeti izgatás ellen. Sokan azt tartják, hogy az csak az ellenzék védelmére szolgál. Apponyi nagy számú barátai csitítgatják az elégedetlen elemeket és nagyon szeretnék, ha Apponyit a felelősséggel járó kormányzás körére is megnyerhetnék elvtársaival együtt. Egy igen tekintélyes és népszerű szabad­elvüpárti vezérember szálló igeként hangoztatott egy kifejezést, a mely igen jellemző a hangulat megítélésére. Ez a kifejezés a következő: A fuzio egyenlő a szabadelvű párt nemzeti renoválásával. — Az ellenzéki pártoknál a hatás vegyes. A nemzeti párt egy része bízik vezére elhatározásában, másik és nagyobbik része pedig nem nagyon lelkesedik az eddig történteken. A függetlenségi pártok várakozó álláspontot foglalnak el. Pestalozzi jubileuma. Az emberiség mindig becsülte azon kiváló egyéneket, kik egy eszme megvalósítására szentel­ték egész életöket. kik nem törődve az ellentétes nézetekkel, fölhasználtak minden eszközt, hogy céljukat elérjék. Bár a tudós-világ gúnymosolya, avagy a csőcselék zaja, elviselhetetlen lármája szerette volna őket feltartóztatni ; bár a hálátla­nok egész serege, avagy az irigyek áskálódásai akarták a nemes eszmét tönkretenni: e kiváló egyének, az emberiségnek ez igaz gyöngyei felül­emelkedtek a torlaszokon és az eszmét, melyet az emberiség javára akartak megvalósítani, véd­ték, az eszméért küzdöttek — küzdöttek végső lehelletökig. Nem mondok ezzel nagyot. Sokan éle­töket áldozták föl, hogy eszméjüket az emberek szivébe plántálják. Sokan verőkkel pecsételték meg elveiket — sokan a csendes martyromság pálmáját nyerték jutalmul. Az eszmék annál dicsőbbek, minél nagyobb kört ölelnek föl, minél többnek akarják javát. Egy oly eszme, mely a nép érdekeit tűzi zászla­jára, dicsőbb és áldásosabb, mint, mely csak ki­sebb körben forog. S egy . ily eszmének alkotója nem köznapias ember, hanem olyan, ki méltó századok dicséretére. Egy oly férfiú, ki egész éle­tét föláldozza a nép javáért, ki önzetlenül adja magát oda felebarátaiért, ki sokszor életföntartási nehézségeiről is megfeledkezve, az iskola négy fala közt tanítja, neveli az elhagyott, árva, rongyos, ; piszkos, szedett-vedett gyermekeket, ki roppant ; fáradozása miatt elveszti egészségét, s még akkor j sem hagyja ott a tanítói kathedrát, kit a gúny, j irigység s főleg a hálátlanság rút szelleme sem : képes nemes eszméiben megzavarni, egy ily férfiú — mondom — méltó a halhatatlanságra, méltó, hogy még századok múlva is hálásan ejtsék ki nevét és e hálának ünnepélyekben is kifejezést adjanak. E férfiú, kinek egyéniségéről olvastam le ezeket: Pestalozzi. Mi sem térhetünk ki e nagy ember születé­sének másfélszázados évfordulójakor, nekünk is meg kell emlékeznünk e nagy paedagogusról főleg akkor, midőn most az egész paedagogia-világ megüli emlékét. Pestalozzi Henrik 1746. jan. 12-én született Zürichben. Atyja szemorvos, korán elhunyt s igy nevelése anyja kezébe volt letéve. A külsőleg ügyetlen, de igen gerjedékeny, mélyérzésü fiúnak kedélyvilága fejlődik ki az anyai nevelés hatása alatt. »Mennyire különbözött Rousseau ifjúsági élete Pestalozziétól!« irja Raumer. Rousseau ' élete anyja életébe került, apja nem igen szerette őt: Pestalozzi elveszti apját, de megmarad neki szeretetteljes anyja. Mily különbség volt a hatás a két gyermekre! Pestalozzi a szeretet levegőjében egy szük szobában növekedik, szeretet marad alaphangja, kedélyének egész a sírig: Rousseau semmit sem tud anyai-apai szeretetről, semmit a családi szoba szentélyéről, hisz gyermekeit lelenc­házba adja; Emilje sem tapasztal szeretetet, egy hideg nevelő az anya és atya pótléka. Pestalozzi jogra készül; megerőlteti magát, megbetegszik, elméjében egy gondolat fogamzik meg: iskolamester akar lenni! A nép iránt érzett szeretetének ez az első tanújele, mely után követ­i kezik a többiek szakadatlan kapcsolata egész éle­í tén át — a sírig. Több helyen lép föl: Neuhofban, Staurban, I Burgdorf ban, Buchseeben és Ifertenben. Igaz, hogy j sokat fáradozott, sokat vesződött a nép gyerme­j keivel, de praktikus tanító és nevelő nem volt és ezt főleg természetének lehet betudni. Egy küz­delemteljes élet után 1827. febr. 17-én hunyta le örök álomra szemeit. Ellenfelei még mindig hábo­rogtak, de ő, ki életében is kész volt ellenségé­nek megbocsátani, most az örökkévalóság kü­szöbén szeretetével öleli át ellenfeleit. Hűlt tete­mét néhány barátjának és tanítványának csendes éneke mellett Birrben tették le örök nyugalomra. Elveit, mely az akkori hanyatló paedagogiá­nak hatalmas lökést adott, műveiben örökítette meg. Munkálkodásának, mondhatni életének czélja volt a néptanitás és a népboldogitás. Mivel ő is szegény volt, szeretetével karolta át az elhagya­tottakat, árvákat, a szegények gyermekeit Tanításá­nak módszere az, mély minket főleg érdekel, s melylyel nagyon fontos szolgálatot tesz a neve­lészetnek. Jóllehet bölcselkedése nem jutott el a tudo­mányos rendszerig, mégis az alapköveket ő rakta le, melyre az utódok fölépíthették a népiskolai tanítás szervezetét. Övé az érdem, melyet senki 1 tőle elvenni nem képes. Módszerének első érdeme, hogy sokkal nagyobb erélylyel kereste a nevelői tevékenység számára a lélektani alapot és erkölcsi célt, mint Locke, Rousseau és Basedow. 0 elő­ször a szülők és a gyermekek közti szeretetet, bizalmat sürgeti s ebből vezeti a gyermeket Isten iránti szeretetre. Második érdeme, hogy ő az elemi tanítást nemcsak érzékileg, de értelmileg is szem­lélteti ; jóllehet ezt már Basedow és Comrntmius í is állították, de Pestalozzi mélyebben fogta föl s jobban kimutatta azon viszonyt, melyben minden ! szemléleti dolog gondolkozásunkhoz van mérve. Ki kell mondanunk, hogy összes nevelészeti gon­dolkodásunk és munkálkodásunk, amennyiben lé­lektani megállapításra és a czélok és eszközök J szerves egységére irányul, tőle kapott lökést, s hogy fáradságteljes működésének valódi, mara­dandó gyümölcseit most mindenütt láthatni isko­lákban ugy, mint könyvekben. Ha azon férfiakat, kiket egyes ember nem meríthet ki, hanem akik minden egyesnek, ki komolyan és odaadóan tö­rekszik szellemükbe hatni, uj meg uj gondolni valót nyújtanak, tiszteljük : akkor e század, mely­nek kezdetére esik Pestalozzi működése, őt is nagy emberei közé számithatja. R. Külföld. —cs— A lefolyt hét egyik kimagasló ese­ménye volt a német császári ház jubileuma. Ezelőtt 25 évvel, a francia-porosz háború lezajlása után, I. Vilmos kikiáltatta magát az egyesült német bi­rodalom császárává. Ez időtől fogva a német bi­rodalom »nagyhatalom« lett. — Ha figyelemmel kisérjük a jelenleg lefolyt ünneplések jellegét, fel­tűnik azon tartózkodás és hidegség, melylyel azt egyrészt maga a birodalmi népesség, másrészt a külföldi közvélemény kisérte. És nem ok nélkül. Mert eltekintve azon körülménytől, hogy az ambiciosus jelenlegi csá­szár, II. Vilmos, azt kizárólag saját házának di­csőítésére rendezte, és igy a hiúságában bántott nép természetszerűleg elhidegült, — de a jelenlegi »nagyhatalmi« állás is érezteti terheit annyira, hogy az adók súlya a dicsőség illúzióit eloszlatja. A német császárság születésével keletkezett a je­lenlegi fegyveres béke, a végtelenbe nyúló vér- és pénzadó, melynek követelései mindig szaporodnak s minden fejlődést megbénítanak. Elszász-Lotharingiát fegyver-jogon bírja a német birodalom, tehát folytonosan fegyverrel kell megőriznie. Mindig erősítenie kell magát Francia­ország ellen, a többi államok pedig kénytelenek lépést tartani az egyensúly miatt. Szembetűnővé tette ez igazságot a jubileumi ünnep kizárólag katonai jellege. Csak hadi zászlók,

Next

/
Oldalképek
Tartalom