ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-16 / 33. szám

állnak, a bugyogójuk, a mándlijuk, a bütykeik, és copfjaik, a nyakravalóik és kupakfödőik is változnak. így például némely mandarin rendnek nincs se lebbentyüje, se nyakékszere, más rendnek van lebbentyüje is, aranylánca is ; még feljebb viola szinű selyem s magas sipka járja. A kinézereknek tetszik a lebbentyű, meg a nyakékszer s talán a mennyei birodalom 400 millió lakói közül, nem találkozik egy. aki fittyet hányna a kitüntetésnek. Az alsóbbfokú mandarinok, ha megöregszenek, rendesen betegei lesznek a lebbentyűnek s a legtöbbjét savanyú bánat emészti el a nyakékszer után. Figyelemmel hallgattam a kinézerek csendes passzióinak s hozzánk való szakasztott hasonlóságának művészi ecsetelését. De mi van Frink-Frank-Ló kinézer mandarinnal ? Ö excellenciája elértette érdeklődésemet s folytatta: gondolja el csak Frink-Frank-Ló szerénytelenségét. Ez az ember már lebbentyűs és ékszeres mandarin volt, de nem érte be vele : a violaszinü selyem mándli s a magas sipka után vágyott. De szeget ütött fejébe a kérdés, hogy hogyan érje el célját ? Elment az illetékes megye főpapi mandarinjához s azt monda : Kegyelmes Főmandarin, az ég fiának kegyeltje ! a császár szolgálattevő mandarinja szivesen bújtatna engem a violaszinü mándliba, s a magas sipkába ; de nem tudja, hogy nincs-e ez az előléptetés másféle magas hajlamaid s kedvteléseid ellen, melyeknek elébevágni soh'sem fog, inkább belevész. Erre a főpapi mandarin az mondotta : ó, ha ő kegyelmessége, a császár minisztere ezt kivánja, tőlem teheti. A boldog kinézer most már elment a pekinger gyorsvonattal a császári palotába, s audienciát eszközölt ki magának a miniszternél, kinek szemébe — s ő excellenciája először rám nézett, — a következőket monda : Kegyelmes Uram! a főpapi mandarin szivesen bujtatna engem a violaszinü mándliba s a magas sipkába ; de nem tudja, hogy nincs-e ez az előléptetésem másféle magas hajlamaid s kevdteléseid ellen, melyeknek elébe vágni soh'sem fog. Erre ismét a kegyelmes miniszter-mandarin azt mondta: ha ő kegyelmessége, a főpapi mandarin úr ezt kivánja, tőlem teheti. 0 a szemtelen kinézerje! pattantam én közbe, — ez már mégis csak sok. 0 excellenciája Li-Hung-Csang mosolyogva türtőztetett: várjon csak. — monda, — még nincs vége. 0 excellenciája folytatá. Történt azután, hogy a főpapi s a miniszteri mandarin találkoztak Pekingben s a kellő bókolások után a miniszteri mandarin igy szól a főpapi mandarinhoz : Hát kegyelmességed Frink-Frank-Ló-t akarja violaszinü mándliba ? De hogy akarom, mondja rá a másik, hiszen Frink-Frank-Ló nálam járt s azt monda, hogy kegyelmességed kivánja. Szó sincs róla, — mondja a miniszter, — nálam járt Frink-Frank-Ló s az mondotta, hogy csak bujtassam a mandliban, mert a főpapi mandarin él-hal érte. Ó a kutya kinézerje, szólt most mindkét méltóság kórusban. Hát ez rászedett minket. Eddig ő excellenciája. Huncut-kinézer, mondám én is; csak ne ragadjon ránk is a furfangja. Ez mind a világ közepének birodalmában Peking palotájában a Jancse-Kiangtól nem is messze történt. Azt azonban megsúgom, hogy nálunk is sokszor rebesgetnek valamit ily fajta európai s hozzá magyar kinézerről. Kiállítási levél. Budapest, augusztus 14. Ha az Andrássy-uti főkapun megyünk a kiállítás területére, a tő túlsó felén, jobbra a kereskedelmi pavilion előtt találjuk magunkat. Összehalmozva látjuk itt a legkülönbözőbb pénznememeket s még a hamisított pénzek bemutatásáról sem feledkeztek meg. Egyes szakaszokban régi és ujabb pénzváltók és bankók láthatók, melyeknél nem tudom véletlenül e, vagy készakarva, a cselekvő alakok nagyobb részének recipiált arca van a szenvedőké pedig hamisitalan magyar. Látunk itt még hatalmas térképeket a falon vagy asztalon az ország hitel- és pénzügyeinek szemléltető bemutatására, miniatűr kereskedő házakat fából vagy gipszből. P>evan mutatva a csomagolás ezermestersége is, végre a vigécek szellemesen berendezett bőröndjei és utazó ládái, melyeknek egyike másika egész bolt. A pavilion udvarán rengeteg kereskedő szekér áll, rajta ha igaz pazar vagyonnal ládák és hordók nagy menynyisége. Ha felmegyünk a lépcsőn, a falon kardot tartó kéz pallósjog jeléül, a városi hatóságot jelző zászló, a sarokban falnak dűlve a bártfai Roland szobra, mint a piaci jog jelképe, golyóktól össze lőve. Egy függönyökkel eltakart bejárat kiválóan felingerii kíváncsiságunkat: Ott láthatjuk félhomályban a debreceni vásár diórámáját, mikor még coplíal jártak nálunk a németek, a másik oldalon érdekes rác vásárt. Itt semmi hang semmi nesz, de ha ismét kitettük lábunkat, oly nagy vásári zaj üti meg szegény füleinket, hogy a párkányi vásár valóságos légydongás hozzá képest. Önkénytelenül is belépünk a reklámeszközök zajos ; termébe, hol 8—10 automata hangszer egvszerre játszik. Itt úr mindenki, ha van 20 fillérese, hu> zathat magának nótát nem törődve avval, hogy 10 helyen egyszerre is ily élvezetbe merülnek a látogatók. Ott áll egy 1200 frtos és ő felsége által megdicsért villamos zongora. Ha nem sajnálod a 20 fillért, kigyullad a két villám-lámpa a billentyűk meg maguktól mozognak a legpompásabb zongoraverkli tökéletességével játszva el az Erlkönigint. Mellette egy törpe, fejével int és bádogszelencéjére mutat; csak 2 fillért kér, de nem is hallod az ő muzsikáját ebben a nagy zajban. Azután lebilincsel egy fess olasz leány, kezében flóta, de ennek nem adunk semmit, mert ettől félünk, hogy rágyújt a kiállításon már unottá lett ».lambora«. A másik sarkon a polcon magyar ember áll, mozgatja szemét, száját, de nem beszél semmit, így is tudjuk, hogy a »Reisz feie« rovar port hirdeti a világon legjobbnak, s hozzá kezével is gesztikulál. Nagyon ne nézzünk rá, mert csak egy lépést téve beleütközünk egy nagy piramisba, csupa subickos skatyula az egész, pedig kár volna azt magunkra dönteni és ily prózai hantok alatt lelni örök nyugalmunkat. Menjünk tovább e verkli módra forgatható zongorához, siró és nevető gyermekfej csalogat, máshová szemét forgató néger csábit; itt ki se fogyunk az automata hangszerekből. Végre találunk valamit, a mi nem muzsika. Vén cigányasszony igéri, hogy 10 fillérért kártyát vet és még egy csokoládé rudat is ad. A szája csak járt, miután a 10 fillért megkapta, de a csokoládé rudról semmit sem akart tudni. Most még ne feledkezz meg a látnivalók nagy tömegében a falakról és a plafonról. Az csupa plakát rikító színekkel hirdetve midenféle cókmókot. Napestig tartana s unalmas volna mind végig olvasni. Sokkal csábítóbb az ajtónál levő pompásan megtisztelt asztal; ez már megdelejezi az embert, de nem hiányzik a hideg tus sem, ott van rajta a szokásos »ne touchez pas« ! ne nyúlj hozzá ! nem szabad leülni. Ezt már ki nem bírjuk, meneküljünk a szabadba, minél messzebbre. Ott az orrod előtt a Rossemann és Kühnemann-féle keskenyvágányú villamos vonat, az friss levegővel kínál, végig visz a kiállítási körúton és a 10 krért háladatonágból leszállít a Ralatoncsárda előtt. Itt már igazán jól érezhetjük magunkat t. i ha . . . van pénzünk. Szentpétery. HÍREK. * Személyi hirck. Pellet József apát-kanonok fürdői üdüléséről hazaérkezett. — Dr. Fischer| Coíbrie Ágost napokban városunkban időzött. — ! Boltizár József püspök, Hetyeg Samu apát-kanonok, dr. Walter Gyula, dr. Klinda Teofil és br. Gudenus Arthur Rudapestre utaztak. — Hqtfman Ferenc tanácsos és Preminger Emil házfőnök Radegundba utaztak. — Vojnits Döme gymnáziumi igazgató Szabadkáról Esztergomba visszaérkezett. — Aesag \ Ferenc győri főgymnáziumi igazgató rokonai látogatására városunkban tartózkodott. * A Mátyás-templom fölszentelése. Nagy egyházi fénynyel és pompával fogják a budavári Mátyás-templomot ma fölszentelni. Az ünnepély reggeli 8 órakor kezdődik és délelőtt 11 órakor végződik. A szertartást Vaszary Kolos bibornokérsek hercegprímás végzi. Jung János váci, Boltizár esztergomi fölszentelt püspök. Bogisich Mihály cz. püspök, a primási aula tagjai, és a fővárosi papságból többen fognak a szertartásnál segédkezni. A külső szertartás után a templom belsejét s itt a főoltárt, a szent László- és szent Imre mellékoltárokat szentelik föl. A fölszentelés után a hercegprímás, Boltizár és Jung fölszentelt püspökök csöndes misét mondanak. Délután litánia és prédikáció lesz. * Egyházi zene. Szombaton, augusztus 15-én a főszékesegyházi zene- és énekkar az ünnepi istentisztelet alatt a következő egyházi énekeket adja elő: Mise, Zsasskovszky A.-tói. Graduale. Assumpta est Maria. Skraup .1. N.-tól, OfYertorium : Ave Maria gratia plena . . . szoprán- és hegedűszóló, Turányi C.-től. — Augusztus hó 16-án, Kempter Károly 126. számú miséje. Graduale Maria Mater ] gratiae N. N. OfYertorium Felix es sacra Virgo Maria, Cserny Károlytól. — Augusztus hó 18-án, kedden, 1. Ferenc József csász. és kir. Felségének születése napján: Mozart W. A. koronázási miséje. Graduale Deus omnipotens, Brossig Mauritiotól, 8 hangra. OfTertorium. Domine salvum fac regem. I. Ferenc József csász. és kir. Felségének születése napjára irta Schönwälder Kálmán. Te Deum laudamus, Seyler Károlytól. — Augusztus hó 20-án, csütörtökön, Szent István király napján. Führer Róbert miséje. Graduale Justus ut pálma fiorebit Haydn Józseftől. Ofíertorium. Desiderium cordis ejus. Eybler Józseftől. Délután 3 órakor nagy Vespera. * Tanárok és tanítványok. A helybeli tanítóképző intézetnek 1885/6. évben képesítő vizsgáttett kicsi, de lelkes serege adott 10 évi fáradtságos munkálkodás után találkozót folyó hó 12-ikén Schleiffer jó nevű vendéglőjében. Valóban jól esett látnunk, hogy a lelkesedés, az ügyszeretet s a buzgalom szikrája, melyet e szerény intézet oltott szivükbe, a nehéz pályán nem lankadt, de lángra gyuladt bennük. Miután megtekintették a főszékesegyházat, igazi fiúi kegyelettel keresték fel a helyet, hol pályájukra készültek, s ott a tanterembe régi helyeikre ülve nyitották föl a mult emlékeit, s régi kedélyes — minden sértőt mellőző — kedves diákos tréfáikat. Azután fölkeresték volt tanáraikat, kérve, hogy kiket a katbedrán oly szivesen látták, azokat most a tiz év után a fehér asztalnál üdvözölhessék. A találkozástól a hosszú út s az ezzel járó akadályok sem riasztott közülük senkit viszsza, mert képviselve volt köztük, Rorsod, Heves, Somogymegye stb. Jelen voltak : Gosztayer Rerta, Gosztayer József, Haydn Miklós, Horváth István, Klinda Gyula, Kolacskovszky János, Krosnitzky Ferenc, Mandl Kálmán, Nikolényi Károly, Vajda János és Walcz Rezső. A régi tanárok közül dr. Walter Gyula és Gzenczik János. Ebéd alatt Walcz Rezső verőcei kántortanító üdvözölte a tanárokat és társait, megemlékezve a távollevőkről is — kik táviratban üdvözölték az egybegyűlteket, — és arról, kit az isteni gondviselés már magához