ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-02 / 31. szám

mindaddig nem lehetséges, mig a bajok gyökerére nem forditják a figyelmet. A földművelési ügyek nyomorúságos helyzete ugyanis azon elvben gyö­keredzik, melyet az 1789. francia forradalom mondott ki, hogy t. i. a földbirtok nem más, mint egy kereskedelmi töke. Erre alapította aztán az ujabb törvényhozás összes intézkedéseit és a nagy tőke ezen felfogással volt képes tönkre tenni az államok alapját, a földbirtokot. Már pedig ezen elv minden izében hamis. A földbirtok és mozgó tőke közt ég és föld különbség van. A földbirtok ugyanis nem más, mint azon talaj, melyet a Gondviselés minden' egyes ország­nak azon célból adott, hogy népeit kenyérrel, táplálékkal ellássa. Tehát minden népnek legelső kötelessége a föld gondozása. A földművelési munka tehát olyan hivatás, melyet az Isten ki­jelelt és melyet a nép összesége érdekében kell végezni. Ebből következik, hogy a földbirtok vé­delmére, ápolására egészen különleges törvények, jogok és kötelességek életbeléptetése szükséges, hogy megfeleljen azon hivatásnak, mely sajátja. Nem szabad tehát a földbirtokot lelketlen árunak tekinteni, melyhez az összeségnek semmi köze nincs, hanem épen ellenkezőleg a földbirtok az ország, a nemzet életében elsőrangű tényező, melynek helyzete az összeség legfőbb érdekeit érinti. Azért is a hitelügy, az adósság, a birto­kok eladása, a föld termékeinek ára stb. nem a lelketlen tőke szempontjából Ítélendő. Tehát a pogány tőke és a keresztény fel­fogás harca van itt is és a népek megélhetésé­nek e nagy kérdése ezek szempontjából lesz tárgyalva. Érdeklődéssel várjuk a nagy-gyülés világos­ságot árasztó munkálatait! Ivánka Zsigmond zászlóbontása. A honti ellenzék ősz vezére van olyan jó lutheránus, mint Fehérváry Géza báró, s van bi­zonyára olyan jó ellenzéki és magyar, mint Prónay báró. És ez az ember minap egy felhívást bocsá­tott ki Hontvármegye közönségéhez, a melyben egész bátran s leplezetlenül bevallja, hogy »nem félek a néppárttal szövetkezni, s azt. hogy a val­láspolitikái törvények revízióját követeli, annyira nem tartom veszedelmesnek, hogy azt magam is óhajtom és zászlómra irom; mert én is akarom, hogy a helytelenül alkotott törvények alkotmá­nyos úton megjavíttassanak. A néppártot feleke­zeti harc szitásával is vádolják. De kik ? Akik félnek tőle, mert féltik nem a hazát és a fele­kezeti békét, a mit magok veszélyeztettek legjob­ban ; de féltik saját hatalmukat. Mikor a pro­test;') nsok küzdöttek vallásuk szabadságáért, egy­idejűleg a katholikusok politikai szabadságát is védték s a katholikusok imádkoztak értünk, a mikor autonómiánkért küzdöttünk. Az új törvé­nyek által ma is egyenlően vagyunk sújtva, katho­likusok úgy mint protestánsok, s az ujabb választási törvényjavaslat által pedig mi protestánsok még inkább.« Igy szól Ivánka Zsigmond, oda áll az el­képedt liberalizmus elé, s pár szóval szolgáltat jogot és igazságot a néppártnak, amelyet ellenzéki frigyes-társul keblére ölel. Nem lejárt, nem gya­nús, nem stréber, nem koncot kereső ember mondja ezt a honfiaknak, s velők együtt az egész országnak, hanem a nagy idők tanúja, egy hazafi, ki maga is segített a magyar történelmet epochá­lissá csinálni. Hatvanhárom éves politikai pálya áll mögötte, Széchenyi, Kossuth, Deák táborának egyik leghívebb kitartó katonája, ki az alkotmá­nyos szenvedés kenyerén nőtt férfiúvá. Tudja mindenki, hogy szigorú lutheránus, s azt is tudják, hogy a nemzeti párt hive, Apponyi Albert politi­kájának követője. Érzi és látja, tudja és megvan győződve, hogy a kormányt és pártját tovább is tűrni egyenlő a politikai gyilkossággal. Gazdasági érdekeink, politikai szabadságunk, alkotmányos jogunk, lelkiismeretünk arra való ennek a szatra­pás kormánynak szemében, hogy kénye-kedve szerint használhassa saját hatalma növelésére. Ugy szakadnak ránk a terhek mint a vízözön, pénzünk értéket leszállt, a föld terményei a költsé­get is alig fedezik, de azért az adót a régi vagyon­kulcs alapján hajtják be rajtunk: a gazdasági ki­egyezés Ausztria gyarmatává tesz bennünket, s hogy minden törvénytelenség betetőzve legyen, egy fattyüt hoztak ránk, az egyházpolitikát, hogy általa a zsidókat megnyerjék és saját érdekükben I a tőlük nyert pénzzel a mi kárunkra segítségül őket felhasználják. Ez ellen a tatár-áramlat ellen az ellenzék csak úgy fog győzedelmeskedni, ha fegyverba­rátságot kötnek, másként, mint a kannibálok, a kormány fogja őket szétvonásuk révén fölfalatozni. Ezt az összetartást a magyar lelkére kötni, i ez a célja Ivánka szózatának. Nem is tehetnek j az ellenzéki pártok önmaguk megmentésére mást, i mintha összetartanak, s szövetségre lépnek. Ha széthúznak, az erőszak, furfang, brutalitás, ököl­jog, s hivatalos janicsári apparátussal szemben, oldott kéve lesznek. Megszívlelésre méltó, báto­rítást és lelkesedést keltő Ivánka zászlóbontása, s örül a lelkünk, hogy a politika mai bűzös, sárgalázos levegőjében, ily ózondűs szellő is meg­: csap bennünket. A berlini iparkiállitás. — Kiküldött tudósítónktól. — Berlin, július 30. A treptov, ahol a berlini iparkiállitás van, jó messze esik a várostól, s azért ajánlatos vil­lamoson, lóvonaton, vagy esetleg droschkén (bér­kocsin) odajutni. A droschkékről megjegyzendő, hogy van bennük egy órakészülék, melynek mu­tatója a kocsi járása közben tova mozog s meg­i mutatja, hogy hány pfenniget tartozik a bennülő fizetni. Ezen órajár-művet érdemes a kocsi fel­fogadásakor megtekinteni, mert ha a mutató nem zéruson, hanem pl. 25 vagy 30-as számon van I — persze a kocsis buzgóságából, — akkor az j utas e 25 vagy 30 pfenniget ráfizeti, onnan rao­I zogván tovább a mutató. A kiállítás területére érkezvén, annak kö­1 zép- és fénypontja az iparcsarnok. Ez egy ha­talmas épület, körülötte nagy, ives folyosókkal. A bejáratnál, a kupola plafondján nagy allego­rikus freskó van, amint fáradt, izzadt emberek a földet türják. Oldalt gyönyörű mozaikból a né­met császár képe van kirakva. Majd sorban lát­juk a különböző iparágak termékeit; többek kö­zött a fa- és vasbútor-ipart, a zene instrumentu­mokat, ékszereket, hímzéseket stb. Egyik hatalmas üvegszekrény alatt pedig a legkülönbözőbb női és férfi, nemkülönben gyermek öltözékeket látjuk, melyek a divatnak historikus fejlődését és átme­netét mutatják az 1796. évtől egészen, a mai I napig. Az iparcsarnokot körülvevő folyosón sört, kávét, stb. lehet inni. s nem kevés bámulója ; akad az idegenek közül a berliniek azon szoká­sának, hogy ők a limonádét, vagy málnaszörpöt hosszú szalmaszálon át szívják poharukból; nem iszszák. Ezt a passzióját a németeknek a >bovle« szó fejezi ki. Ugyancsak emiitett folyosó mentén : vannak nagyobb fülkék, melyeken e szavak látha­tók : Leselhalle. Aki tehát csupán olvasni akar, kávézni vagy sörözni nem, bemehet az egyik fülkébe és végig olvashatja az újságokat. Az iparcsarnoktól jobbra-balra, szabadon álló fa-folyosók húzódnak végig félkör, vagy iv alakjában s e folyosóknak két oldalán vannak az egyes pavillonok. Aki nem kíváncsi azoknak belsejére, végig megy e folyosókon s meglátja az összes csarnokokat kívülről. És bizony sokan nem is kíváncsiak, mert nagyon kevés jelenté­keny van a pavillonok között s mindössze az oktatás és nevelés csarnok meg a virág-csarnok vonz sok látogatót. Érdekes a megtekintésre — eltekintve az elvi felfogástól — az a pavilion is, melyben krematoriumok vannak bemutatva és természetesen hamvak is. Általában a berlini iparkiállitás össze sem hasonlítható a budapestivel, annyival kevésbé, I mert a mienk általánosabb; világkiállitás. De i azért, a berlini iparcsarnok nagyobb és impo­! zánsabb hatással van a szemlélőre, mint a bu­dapesti. Maga a kiállítási terület azonban nagyon is fölötte áll a mi városligetünkön, s amellett, hogy háromszor olyan nagy, még gyönyörűen parkírozott is. Villamos kocsi ép úgy közlekedik a kiállí­tásban, mint Budapesten, Kairóba pedig hajóval is lehet menni. Nagy látványa a berlini iparkiáltitásnak az, hogy sok panorámaféléje van, melyeknek mind­egyikébe belépő dijat kell fizetni. Praktikus még az automata kocsma. Koraiakban vannak székek, asztalok s mindenki magát szolgálja ki. pincér nélkül e fölirás értelmében: Bediene disch selbst! Aki az automat készülékbe bedob husz pfenni­gest kap egy pohár sört: másik husz pfennigért kenyeret, sonkaszeleteket és papírszalvétával leül valamelyik asztalhoz s elkölti villás vagy inkább villanélküli reggelijét. Ezenkívül aztán egyéb korcsma különlegesség is van. Egyik helyütt pl. Weiszbier auschank van olyan jeges-paviílon fé­lében, mint Budapesten a tej-csarnok. Máshol megint sziklába van vájva a pince, s ott mérik a bort, sört. Az egész területen ezer és ezer lampion van, melyek gyönyörű fényt terjesztenek szét s valósággal tündéries színben varázsolják elő emii­tett helyeket. Nagyon kellemes benyomást tesz a látoga­tóra a tópart is, mely a budapesi városligeti tó­nál ezerszerte nagyobb ügyességgel van gondozva. A tó fölött történnek a tűzijátékok, a partokon pedig székek vannak a nézők számára s jóllehet Berlinben nincs olyan tündér-kút (fontaine illu­mineuse) sem tűzijáték, mint a mienk, mégis a szebb környék nagyban emeli a hatást. Ennyit a berlini ipar-kiállitásról, melyet egy délután vé­ges-végig lehet tenni s aki ezt megteszi, kellemes érzéssel távozik. Szentpétery. Vidék. Aranyos-Marót, július 25. Barsvármegye törvényhatósági bizottsága rai­[ nap rendkívüli közgyűlést tartott. Azt hitte volna az ember, hogy a terem J kongani fog az ürességtől ; pedig elég tekintélyes számmal jelentek meg a tagok. A gyűlés megnyitása után a főispán a beér­kezett pályázatok alapján kéri megválasztani a III. aljegyzőt. Egyhangúlag Szabó Lajos lévai la­kost választották meg. Az egyhangú választáskor kitört éljenzésre becsapódtak az ablakok. Mitől? Vihar keletkezett odakünn s vihar támadt a teremben. Szerencsére azonban egyik sem okozott kárt. Belcsák László adott leckét először annak is, ennek is. Az egészséges megyei élet érdekében szólalt fel, végig menve a garam-völgyi vasút történetén. Elismeri, hogy a főispánnak itt nagyok az érdemei, elismeri, hogy nagy kitüntetés az, ha 205 megyebizottsági tag szavaz bizalmat a főis­ispánnak s 52 le is megy Budapestre, hogy a t miniszter előtt kifejezze a megye bizalmát főis­I pánja iránt. Azonban azt a két kérdést veti fel: jogos volt-e Ambrózy báró folytonos felszólalása, má­sodszor mit használt a bizalomnyilvánitás pro­vokálása ? Azon meggyőződésben él. hogy Ambrózy jogosultan szólalt fel, ámbár gyakran személyes­kedést kevert felszólalásába. Mert ha tény is. hogy I a főispánnak jeles tulajdonságai vannak: nem szabad gyengeségeiért lelkesedni. A garamvölgyi vasút egyes momentumait fátyol födi; a főispán s az alispán gyanú ködében úszkáltak. Ambrózy e köd eloszlatása miatt emelte fel szavát s e köd­ből eredt az, hogy az ülésteremben annyiszor ho­zattak fel vádak, vagy helyesebben gyanúk. A nyíltság s őszinteség hiányán kivül Belcsák szerint a főispánnak gyenge oldalai 1. az a tojás tánc, melylyel a közigazgatási bizottság az enge­délyezés minőségének kimutatásában járt el, 2. az, hogy a vállalkozókkal kötött szerződést nem közöl­ték a megye közönségével! E második kérdést illetőleg azt feleli, hogy I a bizalomnyilvánitás provokálása a megye tekin­I télyének csak ártott. Ez két táborra osztotta a tagokat; a megyeház ügyéhez kevés köze van a kormánynak s a megyének nem kell törődnie avval, vájjon a kormány bizik-e a főispánban ! Béke ajánlatot tesz: (Ambrózyék részéről való) oszlassa el a főispán a gyanút s helyre áll \ a megromlott megyei élet. Kazy főispán röviden válaszol e beszédre. Az emlegetett szerződést odaadta megbirálás vé­gett a vasúti bizottságnak, s másolata itt fekszik az asztalon. Gyanúsítással szemben nem védekezik. Bízván híveinek ősi erényében, átadja a szót I másoknak. Íme felemelkedik Kosztolányi Auuél a főispán pártjáról s visszautasítja a szándékosan j terjesztett gyanúsításokat. A közigazgatási bizottság okmányokkal bizo­I nyit s nem alaptalan gyanúsításokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom