ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-07-19 / 29. szám

hogy egy és ugyanazon helyen történik a tűzeset, miért is a kapitányság megindította a vizsgálatot. Felhívjuk ügyesen szervezett tűzoltóságunkat, hogy résen legyen, mert városunk az ő fazsindelyes és szalmafödeles kunyhóival valóságos tűzfészek és a legkisebb szélvihar alkalmával Eperjes és Veszprém sorsára juthat. * Pályázat ösztöndíjra. Mindazon nemesszármazás u, esztergommegyei születésű és a helybeli gymnasiumban tanulmányaikat végző ifjak, kik a megye adományozása alá tartozó Sissay Dávid-féle 126 frtos ösztön dij at elnyerni óhajtanák, felhivatnak, hogy ebbeli folyamodványaikat az esztergommegyei alispáni hivatalnál f. é. szeptember 2-ig kellőleg felszerelve vagyis tanulmányaikat és nemesi származásukat igazolva, nyújtsák be. * Egységes piaei helypénz-szedés. Mindezideig ha valamely csendes természetű kofaasszonyság, megfizetvén a helypénzt, a régi sz. kir. város piac teréről, a tüzesen sütő nap sugarai elől a szent-tamási oldalra menekült, nyakon csípte őt egy cerberus és újból kérte a helypénzt. Hogy eme viszás állapotoknak vége vettessék, a város a főkáptalannal, azt megillető szent-tamási helypénz szedési jog ügyében megkezdte a megváltásra vonatkozó tárgyalásokat. A fökáptalan részéről dr. Kosszival István apát-kanonok, a város részéről pedig a pénzügyi bizottság van megbízva a megállapodás létesítésére. * Zivatar és villámcsapás. Pénteken éjjel 11 órakor óriási zivatar vonult városunkon és vidékén keresztül. Nánán egy földműves házába lecsapott a villám és azt felgyújtotta s dacára annak, hogy az eső csak úgy zuhogott, a ház leégett. Városunknak pedig kijutott ismét a vízből. Behatolt a viz a házakba, pincékbe és tele hordta az 'utcákat kövekkel és földdel. Szükséges volna, hogy a csatornák felügyeletére nagyobb és állandó gond fordittassék, mert különben polgáraink minden záporeső alkalmával ilyen kellemes meglepetésben részesülnek, és mindig kell az újonnan épített csatornát bontogatni és javíttatni. * Kiállítási kirándulás. Vasárnap korán reggel indul városunkból 60 iparos-tanuló a kiál litás megtekintésére. Augusztus hónapban még több ilyen kirándulás lesz és polgári olvasóköreink tagjai szintén két napra lemennek. * Tutajtörés a hidoszlopon. Kedden este éppen harangszókor egy menykő-hosszú tutaj, mely három különálló tutajból volt gúzszsal összekötve, nekiment a hid harmadik pillérének. Baj nem történt más, mint hogy a harmadik tutaj levált s külön kalimpázott a Duna széles hátán. A tutajosok csakhamar rendbe kötötték megint a függetlenségi érzelmű sudár törzsöket. Jano tutaj kapitány alighanem el volt bizakodva ; mit neki a Dunahid pillérje, mikor ö a Bezna-Skala mellett is szerencsésen lecsúszott. * Iparos-segédek és tanoncok munkakiállitása. Iparosaink figyelmébe ajánljuk az iparossegédek és tanoncok munkakiállitását, melyet Dániel Ernő keresk. miniszter július 15-én nyitott meg a kiállítás területén lévő időleges kiállítások csarnokában s a megnyitásra az összes szaktestületeket meghívta Több mint ezer kiállító jelentkezett számos érdekes tárgygyal, melyek együtt a jövő iparosnemzedék mai gyakorlati képzettségéről fognak a nagy közönségnek képet adni. A kiállítás igazgatósága a keresk. és iparkamarákat, az országos iparegyesületet és a hazai ipartestületeket figyelmeztette e speciális hivatással biró kiállításra, mert ez a legjobb alkalom a vidékről az érettebb iparos-tanulókat, az iparos-segédeket és munkásokat az ezredéves kiállítás tanulmányozására — engedélyezett kedvezmények igénybe vétele mellett — fölhozni, hogy a kiállítás tanúságai mellett a saját dicsőségüket is közvetlenül láthassák. Ez a fiatal iparos generáció önérzetét is emelni fogja. A tömeges felrándulás módozatait más helyen közöljük. Különben Esztergomból mint tudjuk igen számos iparos inas és legény fog lerándulni, kiknek bővebb felvilágosítást nyújt az ipartestület vezetősége. * Áttérés. Nagy-Tapolcsányban f. hó 12-én Kósa Károly gazd. ispán nejével és 5 tagból álló családjával a református hitről a róm. kath. egyház kebelébe tért vissza. Az ünnepélyes hitvallást Szecsányi Vilmos c. kanonok és esperes plébános kezébe tette le. I Esztergom ezredéves múltjából. Hl. Esztergom 1543-ban török kézre kerül. Éjjel négy gyaur összebeszélvén, kijött a várból. A janicsárok meteriszéhez mentek azon szándékkal, hogy egy embert lopjanak és nyelvet ; fogjanak. De észre vették őket, egyiküket elfogták a többi pedig elszaladt és megmenekült. Ezt pedig a magas podisach udvarába vitték,hol ilyen értesítést adott: ^Bégünket ágyúgolyó érte és egyik lába használhatatlanná vált. Az a tervük, hogy vagy hétfőn, vagy előtte való éjjel kiütnek és meglepnek benneteket.« Amint Szulejmán pasa meghallotta az értesítést, intézkedett a rohamra nézve. Történetesen egy remmál (jósoló) is ment hozzá, aki ezt mondta neki: »Ha most hétfőn el nem foglaltatik a vár én akármi legyek.« Ezen üres fecsegésnek hitelt adván, sem az ulemakkal nem tanácskozott) sem mást meg nem hallgatott, sőt figyelembe azt sem vette: hogy isten szentjeinek lelke és szive csötörtöki napon fordul az emberekhez; a sereg akarata ellenére rohamot parancsolt. Hétfőn (aug. 6.) tehát igen heves harc folyt, de végre is a sereg nem bírt behatolni, hanem visszatért. Az egyéb hadi népen kivül a janicsárok közül 300-nál több lön Tértanuvá. A bégek közül Dsindi Szinán bég vértanú lőn, Baltadsi Mohamed bég pedig megsebesült. A possagai, cseribasi. a zenberekcsi-basi és a kilerdsi-basi vértanukká lettek, a szemendirei alaj-bég megsebesült. Rurstem pasának diván-katibja is elesett, igen sok szolgája pedig megsebesült. Mag£t a remmált (a jóslót) is egy bomba érte, mitől arca megégett, szeme kifutott és mint a tűzbe esett egér megfordult és elfutott. Ezt látván az egész sereg visszafutott. Mikor a harc amazon a részen megszűnt az ellenség amarra fordull, sőt kijővén a várból igen sok embert vértanúvá tett. Három hajót, mivel nem volt rajtok senki, elvitt a Tuna. Kedden (aug. 7.) a boldogság ege napjának árnyéka Rusztem pasa ismét a vár közelébe szándékozván menni, loTára ült. Mikor szerencsésen a vár közelébe érkezett, egy gyaur a várból meglátta őt, s rögtcn elsütöttek egy sakalozt (szakálost) melynek gcljója a padisah vezérének lova tfiött esett le. A sT^mtaian eló lények teremtője véghetetlen kegyelmeiségéből megvédelmezvén í és oltalmazván igaz szolgáját, hatalmának és bölcsességének karjával dháritotta drága testétől a végzet nyilát és a szerencsétlenség tőrét. E veszélyes helyről más helyre ment s ott megállapodván maga kcé hivatta a katonaság derekabbjait, kikhez igy szólt: »Bégek és agák! Ha még egyszer — miit remélem — rohamot intézünk, férfiasan viseve magatokat éppen ugy harcoljatok az igaz hit ellenségeivel, amint a próféta korától fogva eészen a mai napig teljes szívvel-lélekkel szoktak harcolni az igaz hivő harcosok; mert akik kéületek meghalnak, igazi vértanuk lesznek, az éetben maradottak pedig valódi boldogsághoz juiak, minthogy a világvédő padisahnak szandsájai, agaságai, timrérjai, zsoldjai, mindenféle kitntetései és előléptetései, összes vagyona, aranya és ezüstje a mai nap számára vannak fentarta, mindezek a szent harc jutalmazására fordittatnk. Azonkívül e csekély í szolgája is feláldozza lét és életét az ügyért, I csak ti is férfiasan küzdtek és harcoljatok az ' izlám iránti buzgóságból .vallásért és a padisahért, hogy én mindegyiketekéikezeskedhessem minden tekintetben. Bármit kivárok, forduljatok hozzám.* Azok hallván e cukoréd<ségű szavakat igy szóltak: »Uram miért íizoz nekünk előre ?« És mindnyájan áldást modtak Busztem basára. Mig a hallott gondattal foglalkozának elmúlt az éj s reggel lői szerdai nap (aug. 8.) Kora reggel mindnyájan felkeltek a hit harcosai s miután elvégezték a iosakodást és a reggeli imájukat, »Allah, Allah kiáltással több helyen a vár alá rohantak és aoasa intése szerint harcolni kezdtek. Ugyanekkor a szphi-orglánok csapatából három ifjú, akik bátor vézek valának és szintén hallották Busztem beszét, a többiek közül kiválva másfelé mentek. Vc a Tuna felől egy torony, melyben a vár számára való viz állott. Ezt a vizet a feslett erkölcs gyauroknak mesterei valami uton-módon felhsották a várba. Az ifjak e toronyhoz mentek. Mel pedig az alávaló és nyomorult gyaurok rairig más felől látták a harcot, ezen az oldalon stonságban érezvén magukat, erre nem ügyeltel Ennélfogva a világvédő padisah szerencséjére an három gázi egy létrán felmászott a toronyba és harcolni kezdett a benn levő gyaurokkal. Látván ezt néhány janicsár, azok is felmentek utánok s kardot rántva, az ott talált 17 gyaurt nem engedték megugrani, hanem mindnyáját levágták és a tornyot elfoglalták. Amint a gyaurok ezt látták, rögtön több helyen kegyelemért kezdtek kiabálni. Erről azonnal hírt adtak Szulejmán pasának. A várból is kijött egy gyaur bég, akinek utálatos neve Poti Tengiz vala Ekkor elhivatták Khajreddin pasa fiát, Haszán béget, mint tolmácsot, akihez az átkozott ezt monda: *Engedjetek nej künk hét napot, hogy tanácskozhassunk bégünkkel, azután, ha beleegyeztek, átadjuk nektek a várat« Azonban Busztem pasa erre igy válaszolt: Hej átkozott! mi ezt a várat hét nap óta lövetjük s minden felől a földdel egyenlővé tettük; remélem, hogy egy nap alatt el bírjuk foglalni. Mi az oka, hogy igy beszélsz? Mindjárt még ma éjjel el kell intézni a dolgot.« Ekkor a gyaur ezt mondta: »Legalább három napi időt engedjetek.« Ezt a kérését sem adták meg, csak az éjszakát kapta gondolkozás időül. Reggel (aug. 9.) mikor a világ díszéül szolgáló nap fölemelve fejét a Kaf hegy ormáról megvilágította a világ minden részét, a világvédő és szerencsés padisah ő felsége divánt tartott. Ebben a folyó ügyek elintézése után az üresedésbe jött tisztségeket töltötte be. Ekkor a gyaurok a vár átadása végett embert küldtek a boldogság udvarához, aki ismét visszamenvén és hirt adván, bégjöket és a dizdárt a magas divánba vezette. Mikor az átkozottaktól kérdezték, hogy miért harcoltak annyi ideig, azok ezt felelték: >Még 3000 embernek kellett volna hozzánk érkezni, de félelmökben nem jöttek el. Mivel látjuk, hogy már. nem jönnek, azért átadjuk nektek a vára.« Ekkor a második vezér, Rusztem pasa lóra ülvén, a várba ment és megbízta a janicsár agát, hogy a kegyelmet kapott gyauroktól szedje el puskáikat s egyéb szereiket. Ez tehát a magas parancsot teljesítvén a puskákat s egyéb fegyvereket rakásra hányatta. Egy gyaurnak kezében égő kanócos puska volt. de a nagy sietségben senkinek sem jutott eszébe, azt eloltani, hanem a többi fegyverek közé dobták. A kanóc véletlenül egy lőportartóhoz ért és meggyújtotta, ez ismét . a többi lőportartóhoz és puskához érve, egyik a I másikat meggyújtotta. Pedig ezernél több puska volt ott rakáson. Az így véletlenül elsült fegyverek a közelben levő gyaurok közül sokat megsebesítettek sőt néhány janicsárt is megégettek, azonban senki sem halt meg. A gyaurok már előbb ezer aranyat egy zsákba raktak és két hitehagyottat felöltöztetvén török ruhába, ezeknek ezt a megbízást adták: »Ti midőn majd mindenkinek figyelme a lárma és bámészkodásra fordul a nagy tolongásban és zajban vigyétek ki ezt az aranyat. Ha ezt megtudjátok tenni, jutalomban részesültök, mikor majd a király előtt összegyülekezünk.« Azok pedig, midőn a puskák elsülése után nagy lárma és csődület keletkezett, s mikor mindenki a történteket látni sietett és a gyaurok által okozott esetet bámulta, az aranyat lóra tevén, mintha a puskák elől menekülnének ki felé futottak. Azonban a janicsárok észre vévén mesterkedésüket, őket elfogták és mint a kutyákat agyon verték, elvevén tőlük az aranyat. Mikor a gyaurok látták ezeknek esetét diadalmasan felsóhajtottak. A gyaurok megvizsgálása közben tiz foglyot találtak köztük, és a szultán néhány magasrangú szolgájának legközelebbi rokonait is megtalálván, azokat kivették a gyaurok közül és muzulmánokká tették. Néhány kis gyermek és néhány idősebb gyaur azt kiabálta, hogy ők is az izlamra akarnak térni. Ezeknek óhajtását Rusztem pasa bejelentette a boldogságos udvarnál, az izlam padisabja pedig ezt megengedte nekik. Sőt egy tolmácscsal kihirdettette, hogy akik muzulmánokká akarnak lenni, jöjjenek elő. E hirdetésre összesen 164 gyermek és mintegy 50 gyaur jött elő és lőn muzulmánná. Ezeken kivül a janicsárok és más hadosztályból valók is loptak egyet-kettőt és muzulmánokká tették őket A többi gyaurok közül azokat, a kik a raják osztályába tartoztak, visszatartották a városban s csak a katonaságot bocsátották ki szabadon, egyenként és hiány nélkül és átbocsátották a Tuna folyó túlsó partjára. Midőn a Tunán átszállították őket ismét igen sok derék gyaur állott elő önként és muzulmánná lett. Ezek között egy asszony is. A raják engedélyt kaptak, hogy családjaikkal, minden holmijukkal itt maradhassanak ; ezek azután kiköltöztek a külvárosba és ott telepedtek le. Az