ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-07-12 / 28. szám

get tud a nyakukba varrni, de megfelelő ellátásukról, igazi liberális módon, megfeledkezik. Nagy csodálkozásunkra eddig panaszokat nem registrálhattunk. Az összeirással megbizott jegyzők, ugy látszik elég loyalisan jártak el. Csak legújabban vettük az alább következő sajnos panaszt, hogy akadtak, a kik a parcelianismus behatása alatt Szalavszky—Tarnóczy-féle babérokra áhitoztak és a választók kannibáli elpusztítása által akartak maguknak a kormány és annak expoziturái előtt érdemeket szerezni. A tudósítás a következő: Köbölkuton megkezdődött a liberális szavazatirtás. Felvettek meghalt embert: Hogenbuk Jánost, a ki 3 éve 77 éves korában meghalt. Korát 40 évre jegyezték be; nyilván azért, hogy egy-két forintért mást szavaztathassanak le helyette a régi bevált módszer szerint. De kihagyták unokáját: Ferencet, pedig 226 frt adót fizet. De hát néppárti a szegény feje. Kihagyták még: Mora vek Mihályt, Player Károlyt, Horvát Pált, Tegen János ifjabbat, Linter Ambrust, Hubik Jánost, ámbár mindegyik több földadót fizet a megállapított 12 frt 65 kr. cenzusnál. De ez mind csekélység. Számítva egy erélyes választási elnökre, aki Nyitra—Stomfa módjára majd csapatostól brennolja (legújabb liberális műszó, kitalálta Kubinyi mameluk képviselő, a pőstyéni néppárti nagygyűlésen) a néppárti voksokat; a neveket hibásan irták ki. Szaller helyett Szailert, Moravek helyett Mohabeket, Player helyett Plagert, Hortai helyett Hontait, Linter helyett Lisztért, Szöcs helyet Szűcsöt írtak. Harminc éves embereket ötvennek, hetven éves embereket negyven éveseknek irtak be. És az a különös, hogy a notórius^ kormánypárti választók (alig van egy kettő) neve és kora pontosan van bejegyezve. Ily módon egy »erélyes* választási elnök a 80 néppárti voks közül 30-at megsemmisíthet. A híres lajstromot Rodnár Gyula fakereskedő (a ki különben csak nevét irta alá), Berényi József köbölkúti és Lévai Sándor libádi jegyzők állították össze. Segítse őket Isten főispánságra Molnár és Trill paradicsomában. Közöltük e jelentést ugy a mint beküldetett, annak illustrálására, hogy mily eszközökkel dolgozik a hires »szabadelvű* párt, amely az 0. E. kőnyomatos szerint Köbölkuton nem fél a néppárttól. Reméljük, hogy a néppárt felszólal a szavazatirtás ellen és kíváncsian várjuk a központi választmány végzését. V—a. Az országos kath. tanítói nagygyűlés. A korszakot alkotó nagy munka véget ért. Báró Hornig Károly ő méltósága és dr. Komlóssy Ferenc főtanfelügyelö s a tanítói világ igaz barátjának lelkesedést öntő szavai elhangzottak. Csillogó szemekkel vettünk bucsut azoktól, kiket jóságuk és nemes szivökről eddig is ismertünk, de akik iránt szeretetünk és tiszteletünk e fényes napok után kiolthatatlanul fog lobogni szivünkben, mig kath* tanitó él e drága honban. Ha igaz az, hogy munka után édes a nyugalom, akkor kétszeresen jól esett az nekünk, kik bizony terhes és nagy munkát végeztünk. Ezt tudta kegyelmes Főpásztorunk és a szívj óságban tündöklő veszprémi főpap, kik találtak módot arra, hogy feledhetetlenné tegyék részünkre a munka utáni napokat is. Mikor véget ért a gyűlés és elhangzott a Szózat, sietve tartott a lelkes testület az eskütéri hajó-állomáshoz, hogy báró Hornig Károly, veszprémi püspök ő méltóságának felajánlott szives vendéglátó hívását a Margit-szigeten hálás köszönettel elfogadjuk. Ott járt közöttünk a püspök jóságot hirdető arcával, Komlóssy az ő megnyerő modorával és Ember a munka és szorgalom ritka példája, mindnyájunknak igaz barátja. Majd egy, majd másikat tüntettek ki megszólításukkal. Azután megzendült a Szózat, a Hymnus, és Mátyás ős Budavára verte vissza a haza iránti lángoló szeretet nyilvánulásából keletkezett kebel-hangokat. Elértünk végre a szigetre, mi volt ott, elmondták helyettem a napi lapok s ma már tudja az egész világ, hogy egy püspök s annak fényes kísérete és a kormány s a kaszinó kitűnőségei, nem tartották személyükhez méltóságon alulinak-, hogy a kath. tanügy napszámosaival egy asztalnál, egy társaságban pár kedves órát eltölthessenek. Mikor innen rózsás kedvben, boldogságtól áradozó szivvel haza tértünk, lett kiadva a jelszó : holnap meg Esztergomban leszünk Ő Eminenciája vendégei. És úgyis lett. Kora reggel megindult a nyugati pályaudvarból a 70 —-80 főre menő lelkes csapat. A kovácsi-pataktól hajón tartottunk Esztergom ős falai alá, hogy hangulatunk a lehető legfényesebb legyen, arról Pribicskó Károly nagy-idai kartársunk, a szellemes humorista gondoskodott. Végre a kikötőhöz értünk, hoi a mi kedves vezérünk Komlóssy és adjutánsa Bertalan Vince vártak bennünket. Elnökünk Ember, ki mindig velünk volt, üdvözölte vezérünket, s mindnyájunk nevében fogtak egymással baráti kezet. Innen a bazilikáig siettünk, hogy legelsőbben is a jó Isten iránti hálánkat fejezzük ki. A mise végeztével Komlóssy Ferenc ő nagysága és Obert Ágoston ur vezetése alatt megtekintettük a bazilika összes nevezetességeit, s onnan a primási palota megtekintésére siettünk, láttuk a kincstárt, a képtárt, a könyvtárt, s a fejedelmi pompájú termeket. Majd a fürdő vendéglő kertjében, a fák hűs árnyában pihentük ki az ut fáradalmait. Az ebéden megjelent Esztergom város érdemes képviselője, az »Esztergom« szerkesztője és mások. Az első felköszöntőt dr. Komlóssy mondta a királyra, a pápára és Ő Eminenciájára, a minta házigazdára. Ember Károly dr. Komlóssyt, a tanitók igaz barátját és vezérét; Obert Ágoston Esztergom érdemes országgyűlési képviselőjét és Szokoly István Embert Károlyt, az orsz. kath. tanitói testület lelkesedéssel megválasztott elnökét éltette. Ebéd után Kádas Károly fényképész felállitá fényirdáját a kert közepén, hogy az orsz. kath. tanitói testület esztergomi kiránduló csapatját megörökítse. Ezután szívélyes Isten hozzádot mondtunk Komlóssy Ferenc ő nagyságának, megköszönve a helyettes házigazda szerepét, és azon édes öntudattal vitt a hajó tovább bennünket, hogy a kath. tanügy jobb jövőjének hajnala felderült. Szokoly István. Kiállítási levél. Budapest, július 10. Kiállításunk egyik legérdekesebb pavillonja még a horvát műcsarnok, mely sokaknak tetszését vivja ki s akármelyik időtájt megyünk is megszemlélésére, mindenkor sokan látogatják. Mindjárt a bejárástól jobbra van a horvát színház gyönyörű mintázata, mely mellett elhaladva a jobb oldali fülkébe érünk. Itt annyi műkincs van együtt, hogy óraszámra is elnézhetnők azokat. Az értékes kelyhek, gyönyörű misekönyvek, gazdagon aranyozott palástok, miseruhák, régi oltárok mind-mind behatóbb figyelemre méltók s ezek mellett szent István mellképét sem szabad figyelmen kivül hagyni, melynek felső része első szent királyunk koponyacsontját foglalja magában, tehát ereklye. A pavilion másik, bal szárnyában a szebbnél szebb képeken legeltethetjük szemeinket s pl. annál, amelyik két kedves gyermeket ábrázol, — valóban művészi kivitelben — amint szalmájukon keresztül tarka szines szappanbuborékot fújnak, többen el-el gondolkoznak a pavilion látogatói közül s ki tudná megmondani, vájjon mi jut az eszükbe. . . . A horvát műcsarnokkal szembem találjuk a horvát iparcsarnokot, melyben minden iparág képviselve van, s mely szintén a nagyon látogatott pavillonok közé tartozik. Sok bámulója akad főleg a szövőgépnek, mely a napnak bizonyos szakában, kevés kivétellel mindig délután 4—5 óra tájt, működésben van. A hölgyek különös előszeretettel nézegetik az egyes bútorozott fülkéket és bizony sokan suttognak úgy maguk között, hogy — ha megnyernék a főnyereményt — ezt vagy azt a fülkét, megvásárolnák. Annál nagyobb aztán e hölgyek öröme, ha odább menvén a hímzett munkákban, asztalfutókban stb. gyönyörködhetnek, mely utóbbiaknál csak 1 frt 60 kr. van jelezve s ilyenformán főnyeremény nélkül is beszerezhetnek egyet. A látogatóknak több mint fele, elmulasztja megtekinteni a Jakab medencét és gyógytermet •— e két plasztikus képet, — melyek egy besző • gellő helyen, két nagy üveg lencsén át láthatók, s érdemesek a megtekintésre. A horvát iparcsarnoknak emelete is van, hová nagy széles lépcsők vezetnek fel. Itt orgonát, zongorákat láthatunk, gyönyörű selyemruhákat, cipőcskéket s ami fő, mindegyik szakasznál ki van irva : za prodati: eladó. Ha az említett két horvát pavillont megkerüljük, mezőgazdaság csarnokához érünk. A bejárattal szemközt, külön szakaszban, kis, fából készült templom vonja magára figyelmünket, melyet csak úgy nézhetünk érdekkel, ha tudjuk róla, hogy egy egyszerű juhász csinálta. Vizi István a juhász neve, aki csupán közönséges bicskát használt munkájánál minden szögelés vagy ragasztás nélkül. A kis templom tűzfából van és 26.808 darabból készült. Egyébiránt a szerszámokat is ott láthatjuk, melyeket az illető juhász a templom készítésénél használt. A pavillonnak egyéb szakaszaiban találjuk az egyes tanintézetek kiállításait s többek között az országos baromfi tenyésztő egyesületet is, hol kitömött kakasok kapargálnak a szemét dombon, tyúkok gyűjtögetik kis csirkéiket, pulykák berzengetik tollaikat, galambok bújnak össze, s hogy teljes legyen a kép, kacsák is tűnnek fel a látóhatáron. . . . Sokan nézik azt a nagy üvegszekrény félét is, melyben Kincsem csontváza van, ami utóvégre érthető. Hiszen sokan látták őt, t. i. Kincsemet, dicsőségében, fényes győzelmei közepette, miért ne lálhatnák hát igy is, megfosztva mindenétől, még a húsától is. Egyesek a kőbányai sertéspiac miniatűr domborművét is nagy érdeklődéssel nézik, mi azonban sem ezzel, sem pedig Darányinak a kőbányai sertéspiacot érdeklő erélyes s persze régebben kelt határozataival nem törődve, távozunk a mezőgazdaság pavilionjából s inkább a hangversenyek csarnokába megyünk. Ez a csarnok olyan omnibus féle, csakhogy nem Andrássy-úti. Tartanak itt monstre hangversenyt és tartanak nem monstre hangversenyt. Vannak itt kongresszusok és vannak tornagyakorlatok. Játszanak itt csehmuzsikusok, mindjárt a csarnok előrészében, s potom két krajcárt kell a készülék nyilasán beereszteni ; és játszanak harangaljú ruhás hölgyek, meg milléniumi (puha) kalapos urak, fönt a hangszer teremben. A ki nagyon elfáradt a pavillonok nézegetésében, bátran ide menekülhet; itt kipihenheti magát. E hangverseny csarnoknak 'emeletes részében van zongora, orgona, hegedű, harmónium, cimbalom, cithera, fuvola s minden képzelhető hangszer, s a mi fő, akárki leülhet s ha ért valamelyik instromentumhoz, játszhatik. Persze ilyenkor az illető köré csoportosul a fél kiállítás, s olykor egy-egy szép nóta után bátorító taps is elhangzik. Csupán az orgonázni akaróknak gyűlhetik meg a bajuk, ha nem visznek magukkal fújtatót. A látogatók közül ritkán akad oly nagylelkű, aki a néhány percig tartó élvezetes hangokért fujtatásra vállalkoznék, s ha mégis akad, ez nem tartozik az utolsó látnivalók közé. Hangos kacagással nézik a nagy munkában levő s verejtékét törlő nemeslelkű idegent. Egyáltalán van a kiállítás területén négy-öt olyan hely, ahol olcsón és jól lehet szórakozni is, mint már előző leveleimben is emiitettem s azért lehetőleg úgy kell a megtekintésre méltatott pavillonokat magunknak beosztani, hogy 3—4 korrloly pavilion után ilyen szórakoztatva pihenő helyre menjünk. Szentpétery.