ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-07-05 / 27. szám
kat is. Ezek majd valahogyan csak támogatjuk a düledező magyar liberalizmust. — Milléniumi ajándék a barsiaknak. Ambrózy István báró, a bukott alispánjelölt, a mint már lapunk 24. számában hoztuk, oly izgágát csinált Kazy főispán ellen, hogy megyeszerte nagy visszatetszést szült. A megyegyűlésen Ambrózy oly kifejezéseket használt, hogy Kazy segédeket küldött hozzá, mire a báró ur nyilatkozatot állitván ki, az ügy lovagias uton elintéztetett. Majd a »Nemzeti Üjság* engedte át hasábjait egy cikknek, mely Kazyt vicinálistának tünteti fel. Kazy főispán ezen cikk Írójával is »lovagias uton« akarván végezni, segédjeit megbízással látta el. — Ebből látható, hogy a főispánnak mindenfelöl védekeznie kell. A megye bizalmat szavazott neki s kifogása senkinek sem volt ez ügyben, mert Ambrózy csak felkorbácsolta a csendes vizet. A megye közönsége részéről július hó 1-én a belügyminiszternél nagyszámú küldöttség tisztelgett; ez alkalommal az otthon maradt bizottsági tagok írásban fejezték ki bizalmukat a főispán iránt — igy akarván kimutatni a miniszter előtt, hogy a megye ez ügyben ártatlannak tartja a főispánt. — Ambrózy mikor alispán-jelölt volt »békét« hirdetett, s ime a milléniumi évben megajándékozta a megyét egy gyönyörűséges béketeljes ajándékkal, Bánffy-féle »Treuga Dei«-vei. — Készülő pártgyülések. Mint értesülünk, közelebb Aranyos-Maróton, Újbányán, Breznőbányán lesznek néppárti gyűlések. Breznőbánya, gr. Csáky Albin kerülete teljesen néppárti, s várvavárják a választők a pillanatot, hogy jelenlegi liberális-matador képviselőjüktől megszabaduljanak. — Fölmentett káplán. A liberálisok nyílt és titkos hada valóságos irtóháborút folytat az úgynevezett hecc-káplánok ellen, lévén a spicliskedés liberális erény és hazafiúi szolgálat, a Bánffy kormány néhány fogdmegje följelentette felségsértés cimén Nóvák Ferenc sasvári káplánt, ámde hasztalan, mert a budapesti kir. büntető törvényszék őt az alaptalan vád terhe alól fölmentette. Különben is a zsidóliberális lojalitást volt alkalmunk az utolsó két esztendőben alaposan kiismerni, ezek a jó urak — ugy látszik — most megint máskép akarnak kitűnni. Udv a magyar kath. népnevelöknek ! (V.) A magyar kath. népnevelők nagy hetén, midőn összegyűlnek nemzetünk állami létének ezeréves fennállásának emlékünnepét megülni, midőn ezen ünnepélyen egy, a hivatásukat symbolizáló hímzésekkel díszített lengő zászló alatt fogadalmat tesznek azon kötelmek hű és pontos teljesítésére, melyek őket hivatásuknál fogva mint a nemzet alapvető napszámosait az egyházhoz és a hazához egyaránt oly szorosan fűzik; midőn az élet tapasztalataiból és küzdelmeiből merített tanácskozásukban mig egyrészről ékes tanúbizonyságot nyújtanak katholikus népnevelő voltukról, másrészről ezen tudatban a magyar nemzeti népoktatásügy fejlesztésére messze időkre terjedő életerős határozatokat vannak hivatva hozni: a magyar népoktatásügy kiinduló pontjából Esztergomból, ezen ősi metropolisból, mint a magyar Sionból van szerencsénk őket a Jézus nevében üdvözölni. Ezen üdvözletünk kapcsán engedtessék meg nekünk, rövid visszapillantást vetni a múltra, melyből ezeréves ittlétünk forrása fakad. Egy messze keletről jött s a nomád élethez szokott nép, lóra fegyverzetten jön hazát keresni, melynek hallal dús vize, vaddal dús erdeje s hatalmasan búja növényzetű legelője otthont nyújtson a haza mezőjén megedzett hónát kereső nemzetcsaládnak. Elfoglalva a Kárpátok hegyormai alatt elte: rülő Duna és Tisza folyamai által végig szelt medencét, megtalálta otthonát. Csakhogy ez az otthon reá nézve kétes volt, mert bármiként erősitnék is meg a magyarság akkori kulturális fejlettségét más nomádéletű néppel szemben, kétségtelen marad, hogy az csak arra szorítkozott, mely minden fejlettebb nomádnép életében az önfentartással függ közös kötelékben. Nagyobb s magasabb arányokban szárnyaló kultúrát nem találunk a magyaroknál, ép úgy mint a megelőző testvér nemzeteknél a hunoknál és avaroknál sem, kik annak hiányában rövid századok multán kiűzettek vélt otthonukból s egykét maradandóbb emlékű harci dicsőségük emlékeivel bár fenmaradnak a történelem lapjain, de j ugyanott töröltettek az élő népek soraiból. S hogy a magyar nemzetnek mégis állandó otthonává vált e drága hon, azt nem a pusztaszeri gyűlésnek tulaj donithatja egy okosan és por[ szemig logikailag gondolkozni tudó ész, hanem egy oly tényezőnek, mely kiaknázva az egyes népek erkölcsi erejét, tanával oly cél felé irányítja, mi állandóságot biztosit anélkül, hogy vele hozott faji I erényeitől megfosztaná. Ez a tényező a katholicizmus, melynek célja az egyedüli megváltó istenember megismerése, kinek megismerésével minden egyes nép az államalakulás igazi medrébe jutott, hol a nép mindtovább kifejtheti erkölcsi erejét s tüntetheti ki faji erényeit; eszköze pedig a Istenember Jézus Krisztusnak kinyilatkoztatás tana, melyben örökké Az auditóriumban a padok soká hiányzottak, a min úgy segített a város, hogy felajánlá azon székeket, melyeket a városházból a Szt.-Háromság szobránál tartatni szokott isteni tisztelet alkalmával a honoratiorok számára ki szoktak vinni. l ) A tanács ugyan elhatározta, hogy ezeket is megcsináltatja; de nehezen ment a dolog. 1780. márc. 7-én még szóba kerül az ügy a consessuson s az igazgató újra sürgeti azok elkészítését. Egyéb bútort: katedrákat, székeket, táblákat s egy íróasztalt, a fundus terhére szerzett be az igazgató 71 frt 6 kr. értékben. 2 ) Ha pedig e részről a fundust, mely amúgy is eléggé meg van terhelve, új teher ne érje a bútorok rongálása folytán, a főig. 1779. december 28-án elrendeli, hogy a rongálmányt az fizesse, a ki a kárt okozza. Igy legalább az ifjúság is jobban ügyel s rendhez szokik. A kárt a curator ellenőrzi s jelenti az igazgatónak. A város által a gymn. épületre épített toronyba nemsokára adakozás útján órát készíttettek, mely a fertályokat is jelezte s 1780. január 16-án már az új toronyóra szerint jelezték az előadás kezdetét és végét. 3 ) A torony alá az épület közepén a város polgárainak adakozása útján egy szép vörös márvány táblát illesztettek be s felirattal látták el. A tábla és óra egy időben készült s nagy pompával he*) Prot. 1778. márc. 12. 2 ) Prot. 1782. szept. 14. 3 ) Prot. 1780. Jan. 15. lyezték be : szólt a zene, á munkásokat fényesen megvendégelték. Barbarino Antal a betűket saját költségén vésette. 1 ) Az isteni tisztelet számára kápolna nem volt ez épületben ; a tanulók a Szt. Ferenc r. templomában hallgatták a szent misét. Úgy látszik azonban az ott okozott költséget senki sem téritette meg a rendnek, a miért a quardian azután egy izben tekintettel arra, hogy sok gyertya fogy az ifjúság miséje és litániája alatt, szóba hozta a kárpótlást, de alig kapott valamit. 2 ) 1779. nov. 7-én megnyílt az iskola az ifjúság számára. Az igazgató »fejedelmi palotának« nevezi. 9 órakor az ifjúság sorakozva a templomba vonult, minden osztály mellett a tanár, s a menetet bezárta az igazgató a katechetával. Az ifjúság a templomba vonulás alatt énekeket zengedezett. Akkora volt az öröm a szokatlan látványon, hogy a város kiözönlött az utcára. 3 ) Az ünnepélyes sz. misét a vicarius tartotta a tanárok segédkezése mellett. Utána az iskolába tértek vissza, hol a reth. tanára szép beszédet mondott; buzdította az ifjakat erényre és tudományra. A nagyobb szabású ünnepélyt akkorra tárták fel, ha a főigazgató is jelen lesz. *) Vár. 1. 1777. 7 fasc. 27- nr. Az emléktábla felirata a következő: D. 0. M. HaeC Palaestra AVgVstae Thereslae Regis ApostoLlCI MUnIfICa LIberaLItate, In CVrla Reglae hulus Civitatis Strlgonlensls eXsVrreXIt. *) Prot. 1780. 8 ) Protocollum 1779. üditő kútforrásait találja az abból eredő keresztény neveléstan, mely megszilárdítja őt amabban, hogy mig egyrészről felemelje őt a minden szép, jó és nemesnek megszerzésére, másrészt állhatatossá és kitartóvá teszi őt a megpróbáltatás által reá mért csapásoknak és szenvedéseknek elviselésére is. Ezekben kulminál a keresztény népnevelésnek egyede s ezt ismerte fel Szent István királyunk, ki apostoli buzgóságával a krisztusi népnevelés koronás bajnoka lett s kit nekünk magyaroknak, de különösen katholikus magyaroknak a legelső és a legbölcsebb magyar népnevelőnek kell tartanunk s mint ilyent tisztelnünk. Sz. István óta nemzet fokozódó fejlődése a katholicizmusban bírja nemcsak létalapját, hanem létjogát is. Igenis létjogát, mert a nemzeti nevelésnek szolgálatában mind a kilenc századon át a katholicizmus viszi a vezér szerepet. A katholikus népnevelésnek tudvalevő bajnokai a szerzetesek voltak, kiknek tiszte idők multán aztán átszármazott jobban mondva megoszlott a a ludimagisterekkel (iskolamesterek) a mai népnevelőkkel. Minő büszke öntudat kell, hogy átjárja a mai kath. népnevelők tantestületét, midőn egy ezer év lefolyása után azon utódok kathedráján ül, kik nemcsak hogy megtartották, de fejlesztették is azt a kultúrát, mely az idők végtelenségéig hivatva van nemzetünknek az állami létet biztosítani. Az örömnek minő mámora töltheti be keblünket, hogy magyar kath. népnevelők vagyunk! Magyar katholikus népnevelők neveléstani alaptétele Krisztus urunk azon igéjében rejlik: »Eresszétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyország s jaj annak, ki ezek közül csak egyet is megbotránkoztat.* Igenis jaj annak, ki megbotránkoztatja hitében meg nemzeti érzületében a gyermeket. Ezt tudva oktatta a magyar kath. népnevelő a gondjaira bizott kisdedeket a kereszt, a trón s a haza hűségére, s nevelte úgy, hogy a kisdedből felnőtt ifjú, férfi s honleány életének feláldozásával is tanúságot adott oktatójának, nevelőjének lelkiismeretes munkásságáról. Dicső elődeink nagy szelleme lebegjen előttünk, mikor a második ezredév pirkadó hajnalán a kereszt tövénél állva fogadalmat teszünk katholikus népnevelői tisztünkből kifolyó kötelmek kétszeres buzgalommal való teljesítésére, mert nekünk a nemzet ezeréves történetéből merítve igazságainkat, tántorithatlanul hinnünk kell, hogy a magyart valamint a múltban, úgy a jövőben is a katholicizmus tartja fenn államiságában. Csonka volna azonban üdvözletünk, ha a magyar kath. tanügy legkimagaslóbb alakjáról hálatelt szivvel meg ne emlékeznénk. E féríiu a magyarországi egyházi fejedelmek elseje, fő magasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás és esztergomi érsek úr. Az ő, a tanügyért oly melegen érző szive sugalta azt, hogy a magyar kath. népnevelők köre két évtizeden át vágyva várt reményének tárgya a hazafiúi erényekben oly kimagasló nagyméltóságú püspöki karral egyetértve a megvalósuláshoz jusson; az ö fenkölt gondolkozása mint éltető sugár fejlesztette a kath. népnevelőknél a jobb jövőbe vetett bizalmát; ő az, kinek legmagasabb védnöksége alatt a magyar kath. tanítóság lelkes, önzetlen, csüggedést és fáradságot nem kímélő s egész életét a kath. tanügy szolgálatának szentelő vezére dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok főtanfelügyelő, kitartó szorgalma és tevékenysége által egységessé tett országos tantestülete tanúbizonyságot adhat arról, mint szereti egyházát, mint szereti imádott hazáját, melynek zsenge sarjait mint a múltban, azonképen a jövőben is a kard és a kereszt hűsége oktatja, neveli. Az Isten áldja, az Isten vezérelje a magyar kath. tanügyet s annak minden egyes bajnokát e gy jövő ezredévnek alapját megvető munkásságában. Éljenek a magyar kath. népnevelők !
