ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-21 / 25. szám

Nagyméltóságodnak közvetlenül magas tudomására hozni. Ugyanis ma délelőtt, (jun. 15.) 11 órakor mint ügyvéd jogügyek lebonyolitása czéljából Esztergom város községházában, tehát hivatalos helyiségben megjelenvén, ügyem referensét, Dóczy Antal városi számvevő urat, — Kollár Károly gazd. tanácsos, Rothnagel Ferencz aljegyző és Nozdrovitzky Miklós városi erdőmester társaságában, a folyosón beszélgetve találtam, a midőn is a társaságot üdvözölve hozzá léptem és kérdeztem, vájjon rendezhetjük-e má folyó ügyeinket? E közben minden ok és bevezetés, sőt a anélkül, hogy csak egy tekintetet is vetettem volna rá: Nozdroviczky Miklós erdőmester oldalról támadva lábamra taposott és megtaszigált. Erre az engem egészen váratlanul érő durva orvtámadásra én szóval feleltem : — Kikérek magamnak minden taszigálódzást s megkövetelem, hogy az úr velem szemben mindenkor tisztességesen viselkedjék, mert különben pórul járhat. Ugy hiszem, a támadáshoz mérten elég ildomos rendreutasitásorara Nozdrovitzky Miklós erdőmester rám nyomban botot emelt, torkaszakadtából orditván : — Micsoda! én járok pórul ? maga szemtelen ! s a helyett, hogy udvariasan bocsánatot kérne, ismételten neveletlen lumpnak és szemtelennek nevezett, — ő — engem ! Majd megtanítalak én te aljas, smuczig, pimasz, te hevegő lump ! botjával folyton felém hadonázott még akkor is, midőn én Dóczy számvevővel a polgármesteri irodába mentem. Megjegyzem, hogy ezen bot amolyan furkős szerszám volt, a melylyel a kötelességtudó erdőmester urak civilizált viszonyok közt a helyett, hogy a folyosókon rakoncátlankodva lopnák a napot, az erdőket szokták bejárni, hogy szénában és fában baj' ne essék, a mint ez nálunk gyakran történni szokott. Nagyméltóságú belügyminiszter Úr ! Ez a gyalázatos esztelen támadás őrültnek, vagy ittas embernek a ténykedése, blauemontagja kell, hogy legyen, de mindkét esetben a hivatalfőnöknek kellene ügyelni, hogy ilyen egyén szabadon ne járjonkeljen a községházában, a hivatalos helyiségekben, a hol a jogkereső közönség testi épségét lépten-nyomon veszélyezteti. A sértő szavak engem különben nem illethetnek. Én külföldi egyetemeken nevelkedtem és képeztem ki magamat az értelmiség azon fokára, a honnan az e fajta embereket észre sem szokás venni, mivel tisztesség dolgában is oly távol állunk egymástól, hogy ez a Nozdrovitzky úr engem meg sem sérthet, ő csak bajt okozhat, mint mikor valami a lánczárói lerágta magát. Jogos ez a felháborodás Kegyelmes Uram ! Ismeretes dolog, hogy én Esztergomban, mivel társas életének tónusa felfogásommal ellenkezik, attól távol tartom magamat és sikerült is eddig minden ocsmány jelenetektől menten maradnom. De itt Kegyelmes Uram, hivatalos dolgaimat végeztem, hivatalos helyiségben, hivatalos órák (d e. 11 óra) alatt, itt megkellett jelennem, de hogy miért kellett éppen egy hivatalnoknak, a kit nem is ismerek, vele soha sem érintkeztem, — engem orvul megtámadni, megtaszigálni és becsületsértő szavakkal illetni, erre csak egy válaszom lehet Kegyelmes Uram : az, hogy nálunk sokan nem birják elviselni az emelt fővel járó tisztességet s mindjárt akad valaki, a ki lerántja magához — a sárba. Ugy fejlődnek a dolgok, hogy a ki bemegy jogait keresni a városházába, ma-holnap nem fogja tudni, hogy kerül ki onnan, ha véletlenül Nozdrovitzky úrral hozza össze balvégzete. De hát épen erre kell nekünk Nagyméltóságodnak országosan ismert, erélyes, buzogányos keze és rendithetetlen bizalommal vagyok, hogy ilyen, a kisvárosi társaséletet feldűlő oktalan esetekben, a hol a lovagias elintézés már eleve ki van zárva, érdemleges elégtételadás végett le is fog azzal sújtani, esedezvén: hogy Nozdrovitzky Miklós erdőmesternek Esztergom város községházáról való sürgős eltávolításával ott a közbiztonságot ismét helyre állítani, azután pedig ellene a fegyelmi eljárást ezen tettéből kifolyólag elrendelni s arról az ügyvédi kamara választmányát Győrött szintén értesíteni méltóztassék. Mély tisztelettel vagyok a Nagyméltóságú kir. Belügyminiszter Úrnak alázatos szolgája : Esztergom, 1896. június 15-én dr. Hütt Irpád s. k. ügyvéd. Esztergom vármegye alispánjához pedig következő sürgős kérvényt intéze dr. Hütt, a közbiztonság helyreállítása érdekében : Tekintetes Alispán Ur! Folyó jun. 15-én d. e. 11. órakor mint ügyvéd jogügyek lebonyolitása céljából Esztergom város községházában, tehát hivatalos helyiségben megjelenvén, ügyem refensét, Dóczy Antal városi számvevő urat, Kollár Károly gazd. tanácsos, Rothnagel Ferenc aljegyző és Nozdroviczky Miklós erdőmester társaságában a folyosón beszélgetve találtam, amidőn is a társaságot üdvözölve hozzáléptem és kérdeztem, vájjon rendezhetjük-e ma függő ügyeinket ? E közben minden ok és bevezetés, sőt a nélkül, hogy csak egy tekintetet vetettem volna rá: Nozdroviczky Miklós erdőmester oldalról támadva lábamra taposott és megtaszigált, azután pedig rám botot emelt s torkaszakadtából ordítva szemtelennek, neveletlennek nevezett, majd ismét megfenyegetve aljas, smucig pimasznak és szemtelen lumpnak mondott. Megjegyzem, hogy ezen bot amolyan furkős szerszám volt, amelylyel a kötelességtudó erdőI mester urak civilizált viszonyok között, ahelyett j hogy a folyosókon rakoncátlankodva lopnák a \ napot, az erdőket szokták bejárni, hogy szénában és féban baj ne essék, mint gyakran történni szokott nálunk. Minthogy azonban én támadómat voltaképen nem is ismerem, vele soha nem érintkeztem, őt nem bántottam, de még csak rá sem tekintettem, annálfogva ezen kitörés teljesen oktalan, érthetetlen s nyilván őrült vagy ittas ember ténykedése s mint ilyen is a legnagyobb mérvben aggodalmat keltő. Miért is tekintettel arra, hogy én mint ügyvéd hivatalos ügyben kénytelen vagyok városunk községházán többször megjelenni, ilyen jelenetek után pedig sohasem tudhatja az ember, hogyha egyszor oda bement, hogyan kerül ki onnan, ha Nozdroviczky úrral hozta össze balvégzete, addig is tehát, mig a fegyelmi eljárás elrendelése s a gyors és erélyes megtorlás iránt e tárgyban már közvetlenül megkeresett m. k. belügyministerium intézkedése leérkezik, mély tisztelettel felkérem a tekintetes alispán urat: méltóztassék Nozdroviczky Miklós erdőmesternek Esztergom város községházából való sürgős kitiltása által ott a közbiztonsági állapotokat helyreállítani s annak fentartását a polgármester urnák hatáskörében leendő intézkedés végett szigorúan meghagyni. Teljes tisztelettel dr. Hütt Árpád s. k. ügyvéd. A győri ügyvédi kamara választmányához dr. Hütt mint kamarai tag szintén nyújtott be beadványt, melyben az ügyvéd hivatalos működése közben ellene elkövetett orvtámadás megtorlása iránt tett jogi lépéseket bejelentette. Az esztergomi kir. járásbírósághoz pedig mint büntető bíróságnál vádinditvány adatott be ezen orvtámadás és becsületsértés megtorlása iránt. Vidék. Barsvármegye közgyűlése. Barsvármegye évnegyedes rendes közgyűlését e hó 18-án tartotta meg. Az elnöklő főispán indítványozta, hogy a vármegye feliratilag üdvözölje a kitüntetett minisztereket. Gyenge helyeslés. Majd az uj nemes családnak t. i. a kitüntetett Leidenfrostoknak gratulált a főispán, a mit Leidenfrost Tivadar forrón meg is köszönt. A gyűlés mindeddig kevésbbé érdekesnek mutatkozott. A bukott alispán jelölt azonban soha sem nyugszik meg, minden gyűlésen hatást akar csinálni a főispán s a jelenlegi alispán ellen való csipkedéseivel. A programm előtt interpellál Ambrózy báró először az egyes mezőrendőrségi §§. végre nem hajtása s a faiskolák, a faültetések tárgyában. Az interpellatióra rögtön megfelelt dr. Ruffy alispán s hozzája csatlakozván Bethlen gróf s a főispán : elhatározták, hogy az útszéli faültetésre vonatkozó előterjesztést a minisztériumtól sürgetni fogják. A főispán kijelenti, hogy a mezőgazdasági felügyelőségre a pályázatok megjöttek s a választás késni nem fog. Dr. Ruffy Pál évnegyedes jelentést tesz, majd megemlékezik a körjegyzőkről, a kik túlterhelvén s dotatiójuk kezelése rendezetlen. A vármegye emiatt kérjen államsegélylyel díjazott segédeket minden jegyzőhöz. Kéri a közgyűlést, válaszszon a maga kebeléből 12 tagot a népnevelési bizottságba. Egyúttal jelenti, hogy a nyelvhatárokra levő tanitók jutalmazására 200 frt fog kiosztatni évenkint. Sümegh és Leiden/rost hevesen kikelnek Ausztria és a külföld azon ténye ellen, hogy Barsmegye marháit és sertéseit, jóllehet vesztegzár alól felmentve vannak, nem engedik a vásárokra. Kazy főispán megígéri, hogy sürgősen intézkedik az ügyben. Ajánlja, hogy a megye a bandérium tagjainak jegyzőkönyvileg köszönetét fejezze ki. Vége már! gondolta magában Ambrózy báró,jó hogy befejezték egyszer az ügyeket. Most tűnik fel napom, s elkezdi mondókáját. »Mar megint azt a régi nótát fújja« hallatszott mindenfelül. De mit tehet ő, ez a vesszőparipája. Hevesen megtámadta a főispánt, a garamvölgyi vasútnál előfordult szerződés, concessió, napidijak miatt. A megyében szerinte oly hirek keringenek, a melyeket a főispán mint magán ember s annál kevésbbé mint a kormány bizalmasa el nem tűrhet. Nem csak hogy mint vasúti elnök utalványozott és utalványoztatott napidijakat, hanem megsértette a megye autonómiáját is. Ép azért azon hitben él, hogy nemsokára a főispánt más hasonló vagy nagyobb állásban üdvözölheti. (Eláll, ellál). Kazy főispán hivatkozv a arra, hogy Ambrózy, a ki nem rég jött a megyébe, nem tudhat a dologból sokat s nem is tud. A gar. völgyi vasút 30 évig vajúdott, mert azt egy gseftszellemü engedélyes akarta építeni. Ó megsokalta azt és saját vagyonának megkockáztatásával engedélyt kért a vasút építésére s ezt a megye jóváhagyásának reményében átengedte másoknak. Mindenről beszámol s ép azért az autonómiát nem sérti. Ha százszor vállalna magára ily ügyet, mindannyiszor így járna el, mert rosszat nem tett. Nagy tetszést aratott Sümegh, mikor Ambrózytól azt kérdezte, hogy milyen lelkiismerettel akart alispán lenni s Kazy alatfc szolgálni, ha magát oly jónak s a főispánt oly bűnösnek tartja ! Az ügy már oly régi, hogy Ambrózy hiába mentegetődzik azzal, hogy akkor még nem volt a dologba beavatva. Bethlen és Haulik felszólalása után Huberth kéri Ambrózyt, hogy ne vádoljon általánosan, hanem adatokkal. Ambrózy mindenre replikázott, de hogy ki rokonszenvezett vele, azt nehéz volna megmondani. Alig volt ott 3—4 embere. Már 1 óra volt s még mindig a felvett napidíjakról stb. rég elcsépelt, »el válaszolt«, tudomásul vett dolgokról mesélt Ambrózy. A főispán véget akarván vetni a dolognak, többekkel együtt indítványozta, hogy az ügyet vizsgálja meg a közigazgatási bizottság s tegyen jelentést a nagygyűlés előtt. A gyűlést 4 óráig felfüggesztette, a mikor a programm többi lényegtelen pontját tárgyalták le. HIREK. * Adomány. Vaszary Kolos hercegprímás 0 Eminenciája az esztergomi kath. legényegylet házának átalakítási költségeire 100 forintot adományozott. * Érseki-helynök helyettes. Cselka Nándor fölszentelt püspök s budapesti érseki-helynök 2 hónapra Brixenbe utazván, távolléte idejére 0 Eminenciája a Biboros-Hercegprimás Bogisich Mihály prépostot, budavári esperes-plébánost bizta meg az érseki-helynök helyettesítésével. * Halálozás. Őszinte részvéttel értesültünk Vaszai-y Béláné született Háczky Anna elhunytáról, kit alig féléves házasság után ragadott el a halál, őszszel volt esküvője, melyen maga Ő Eminenciája a Hercegprímás adta össze a boldog párt. Ö. V. F. — Vaísz Endre nagy sápi jegyző életének 41-ik évében Nagysápon az Úrban elhunyt. Temetése Esztergom Sz.-györgymezőn folyó