ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-21 / 25. szám

mányáról ; a szerzetesek fekete posztóját vörösnek nézte, s úgy neki mentek, mint ezt szokta megrohanni bizonyos állat, ha megvadul. Ha akkor a főrendiházban a főpapság és gróf Cziráky János nem szólanak a szerzetesek választás-joga mellett, ma még négy tanitó-rendünk jeles tagjai sem birnának szavazati joggal. Megesett volna az absurdum, hogy oly férfiak, mint egy Vaszary Kolos, Fehér Ipoly stb.; addig mig föapáti méltóságra nem emelkednek, nem is birtak volna választási joggal. De hát igy fizet a liberalizmus! Reméljük, hogy a főrendiházban ez alkalommal is több lesz a szabadságszeretet s nem engedi majd a millenniumot meggyalázni oly törvénynyel, mint a minő ez az úgynevezett kuriai biráskodás, melynek párja nincs egész Európában, amint sehol sem élnek manap vissza a szabadsággal, mint a mi szabad hazánkban. — A kath. egyesületek orsz. kongreszszusa. A kath. egyesületek orsz. kongresszusára még sokan nem jelentkeztek azok közül, akiknek megjelenésére okvetlenül számit az előkészitő bizottság, akik azonban még mindeddig nem jelentették be részvétüket a kath. egyesületek eme legelső nagygyűlésére. A kongresszus előkészitő bizottsága tehát a jelentkezési határidőt június hó 304g meghosszabbítja, bizton remélvén, hogy a kath. egyesületek és mindazok, kik e nagyfontosságú kath. manifesztáció ügyét szivükön hordják, annak sikerét óhajtják, minden lehetőt el fognak követni, hogy a kath. közönség minél nagyobb számban vegyen részt a kath. érzelem és öntudat ezen megnyilatkozásán. Különösen kivánatos, hogy a kath. világiak minél nagyobb számmal vegyenek részt e kongresszuson. A kath. egyesületek vezetői tehát különösen egyesületük világi tagjait buzditsák a kongresszuson való részvételre és iparkodjanak minél több résztvevőt megnyerni. Kivánatos továbbá, hogy a katholikus földmivelő nép tagjai is minél nagyobb számmal legyenek képviselve e kongresszuson s evvel kapcsolatosan tekintsék meg a kiállítást is. Ezek részére olcsó ellátásról gondoskodik az iroda, valamint természetesen vezetőkről is a főváros és kiállítás sokféle látnivalói között. A falusi kath. egyletek elnökségei s a ft. lelkészek jól teszik tehát, ha népüket ez alkalomból hozzák fel a kiállításra és vele együtt e nagyfontosságú manifesztációra. Természetes, hogy ezen tömeges jelentkezésről is idejekorán kell az irodát értesíteni. — Uj adÓ, Mintha bizony még nem volna elég adónk, a liberális kormány megint uj adót eszelt ki, a cukoradót. Azaz nem is az eszelte ki, hanem az osztrákok s azok után indulva, be akarja hozni a mi kormányunk is. Igen ám, de az osztrák kormány uj adót, 2 frtot métermázsánként vet ki a cukorra, de egyidejűleg könynyit a népek terhein, mert a földadót 5°/

0-al leszállítja ; holott a mi kormányunk semmi kárpótlást sem nyújt a népnek. Szerencsétlen pénzügyi politika az, amely az élelmi cikkek drágítása által akarja föntartani az egyensúlyt az állami háztartásban. A cukor manap már nem csak az Ínyencek fogyasztási cikke, hanem fontos szerepet játszik minden, még a legszegényebb háztartásban is; sőt minél szerényebb a háztartás, annál nagyobb fontossággal bir benne a cukor. A kisebb tisztviselők, a szegényebb iparosok, de meg a földművesek is nagyobbrészt kávéból élnek. Sok szegény özvegy asszonynak meg árváinak ez képezi nemcsak uzsonnáját de vacsoráját is. Még az a ripacsos arcú cigányasszony is, aki városunk sarkain koldulja össze mindennapi kenyerét, kávéra kér alamizsnát. Tehát azt az adót is a szegény ember, a fogyasztó közönség fogja viselni. A gyárosok megveszik a kereskedőkön, a kereskedők kénytelenek lesznek megvenni a fogyasztó közönségen ; a fogyasztó közönségnek az a része pedig, amely répát termel, ki lesz szolgáltatva a gyárosoknak. A gyárosok ugyanis kartellt kötnek, vagyis szövetségre lépnek, meghatározzák maguk közt a répa árát s úgy fizetnek a termelőnek, amint nekik tetszik; de a termelő azonfelül, hogy olcsó pénzen lesz kénytelen elvesztegetni cukorrépáját, drágán fizetheti a cukrot. — Amint halljuk, az ellenzék e javaslatnál névszerinti szavazást fog kérni s jól is teszi, hadd lássa a nép, lássa az ország, kik azok, akik *íreinden adót megszavaznak, ujabb terheket raknak a választók vállaira, ily előnyökben részesitik a nagyipart. Mi is figyelemmel fogjuk kisérni képviselőink magatartását. — Pártgyülések. Mához egy hétre, június 28-án a néppárt 4 helyt fog politikai nagygyűlést tartani. A komárommegyei Gután, hol a szónokok következők : 1. Elnöki megnyitó. Tartja ifj. Zichy János gróf. 2. Mi és milyen az az uj rend ? Tartja Molnár János apátplébános. 3. Kinek pártja a néppárt ? Tartja Bakonyi Elek dr. székesfővárosi ügyvéd. 4. Ajövő nemzedék és a néppárt. Tartja Kálmán Károly plébános. 5. Elnöki zárszó. — A pestmegyei Boldogon tartandó népgyűlés tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Haydin Károly ügyvéd. 2. Tetszik-e az »uj rend« ? Tartja Révész István. 3. A kisgazdák s a néppárt. Tartja Kontur Béla dr. fővárosi orvos. 4. Elnöki zársző. — Noha Tolnamegye már nyilatkozott a mult év vége felé a néppárt mellett, mindazonáltal újra kivan a nevezett párthoz való rokonszenvének kifejezést adni, miért is Tevelen nagy politikai népgyűlést tart következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Apponyi Géza gróf. 2. Kinek kell az uj rend ? Tartja Anderle József. 3. A közgazdaságról. Tartja Szabó Endre, 4. A néppártról. Tartja Marsovszky Endre. 5. Elnöki zárszó. — Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, az ország első vármegyéjének területén már hat politikai népgyűlésen lobogtatta a néppárt diadalmasan zászlaját, meghódítván a vármegye derekán lakó polgárok szivét, lelkét, a Dunától a Tiszáig a néppárt elveinek. Közelebb az első vármegyének déli részében lakó polgártársaink fogják a néppárt zászlaját magasra emelni s azért most Hajóson lesz népgyűlés a következő programmal: 1.' Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és németül Zichy Aladár gróf. 2. Kell-e az' uj rend ? Tartja magyarul Mócsy Antal. 3 Kell-e az uj ren? Tartja németül Hufnagl János dr. 4. A kisgazdák sorsa. Tartja németül Kédey Ferenc. 5. A kisgazdák sorsa. Tartja magyarul Bakonyi Elek dr. 6. A néppártól. Tartja magyarul Kálmán Károly. 7. A néppártról. Tartja németül Stécz György dr. 8. Elnöki zárszó. — Korteskedés a polgári házasság Mellett. A liberalismus húsos fazekai mellett lakmározóknak, ügy látszik nem elég, hogy polgári anyakönyveket, hivatalt és kenyeret is kaptak, most még a szomszéd, nálunknál okosabb Ausztriát is szeretnék a polgári házassággal boldogítani. — Mily hátramaradt ország ez az Ausztria, mert egy osztrák zsidó leány nem köthet házasságot egy katholikus magyar férfiúval. Van lárma, jajgatás, mennyire ellenkezik ez a szabadsággal és stb. Hát mi is kérdjük, micsoda szabadság az, mikor a katholikus alattvalók millióit kényszeritik a polgári házasságra, egy néhány ilyen zsidó-keresztény fél miatt. Valódi szabadság az, amely megengedi, hogy mindenki saját hite szerint köthesse meg a házasságát s ne kényszerítsék, hogy előbb az állam áldását legyen kénytelen kikérni. Ha vannak aztán olyanok is, akiknek nem kell az egyházi házasság, azok számára gondoskodjanak házasságkötési formáról, de a hívőket erre ne kényszerítsék. Ez a valódi szabadság! — Kvóta és válság. A magyar kvótaküldöttség hétfői ülésén végre nyilvánvalóvá lön, hogy a bizottság tagjai nem igen akarnak tudni kétségbeesett kiabálása zavarja meg. Még a lélegzetem is elállt, érzem miként lüktet fejemben a vér. Zörög a levél. — megállt, — újra jön, — még a lépteit is ki lehet venni! — Ez borzasztó. Én itt egyedül ! Még róka is lehet, úgy cammog valóban, mint egy kutya. Első lesen is mindjárt róka! — Ej de izgat; fele sem tréfa ... jaj már itt van, itt zörög ni . . . épen szembe jön el nem kerülhetem. Sörét kicsiny lesz rá, golyót teszek a csőbe. — Ehe már szimatol, — megállt, istenem ments meg e félelmes kínlódástól! Jaj még az átkozott denevér is boszant a fejem felett. Már a pipám is kialudt ... De mi az ? Rémületes, itt zörög a fűben s nem látom! Biztosan róka s ravaszul a hasán csúszik, hogy ki ne látszék . . . Tovább nem várhatok, úgy is eltalálom a fűben. Még rám ugrik. . . , Durr ! ! — Felugróm. Még mozog, egészen felém fut . . . Mi ez? Óh ég, te förtelmes féreg ! — Uram fia ; egy nevetséges kis egér ! És én golyóval lőttem !! No most valóban bakot lőttem. Hm, hm! magam is restellem a dolgot. Szokás szerint hazamentem, mint máskor —• és pedig : üres kézzel. Útközben egyrészt előrehaladt merészségemet, másrészt előkelő higgadtságomat bámultam, hogy vaktában s egyenesen tudtam elsütni puskámat! No ezt — mondogatám — legközelebb helyre kell ütnöm. Egyszer volt Budán kutyavásár, tudom többet engem sem csal meg egy pimasz egér! Vagy két napig inkább otthon unatkoztam, nehogy még melegében valami ujabb bakot lőjek. Kérem minden vadász ember babonás, tehát szükségképen én is. Az egérkalandból ugyanis azt következtettem, — pedig ahhoz ugyancsak értek, hisz, mint mondám mellékesen filozófiával is foglalkoztam — hogy most üldöz az a féltékeny Fortuna, tehát várnom kell, mig felhagy incselkedéseivel. Hosszadalmas merengés után, végre feltettem fekete cvikkerem s nekimentem a nagy erdőnek. Egy magam mertem barangolni az elhagyott óriási erdőben. Meg voltam győződve,hogy nem lesz újból holmi egérkalandom. Útközben néhány vadgalamra, rigóra rá is puffantottam, hogy gyakoroljam magam a lövésben — tulaj donképen pedig azért, hogy a netalán utamban eső nagyobb vadaknak jelt adjak magamról s igy elejét vegyema rájuk nézve esetleg kellemetlen kimenetelű találkozásunknak. Egész véletlenül történt, hogy kijutottam az erdő szélére. Jó is volt, mert éppen valamivel alább kezdődik valami sűrűbb vágás. Persze lábújhegyen mentem. Hopp, morog! Térdre ereszkedtem. Úgy figyeltem, hogy még akadozó lélegzetemet is hallottam. Reszketett minden tagom, csak szemem s fülem figyelt. A galyak morogtak, a száraz levelek, ágak ropogtak. Csak gyere ki — gondolám — egy tapottat sem megy tovább. De különös, a zörgés folyton nagyobbodik, mintha többen volnának . . . Hallga! nyafog ... De ismerős hang. Űj ha, nem is tréfa: röfög az öreg ! — Az öreg basszista röfögésére még emlékszem, arra is emlékszem homályosan, hogy nem kényelmes tust éreztem ekkor hátamon végigfutni, de többet nem tudok. Csak akkor tértem magamhoz, mikor már vagy 80 lépésnyire eloldalitottam. Itt jókorát fújva visszatekintettem s fuldokolva nyögtem : az árgyélus-át most az élet-emmel játsz-ottam ! Ha kijön az anyadisznó, nyomban végem van . . . No még ilyen sem ért idáig. De az egész környéken még csak becsületes fa sincs, hogy esetleg rá ugorhattam volna. Menthetetlenül végem van. Az igaz, még erős töltésem sincs. Igy töprengve, búsongva latolgattam az ügy állapotát s ballagtam a földeken keresztül. Egyszer csak feltekintek, hát uramfia, mit látnak szemeim! ? A kukorica végében két finánc ül az árok parton! Szerencsés találka. Éppen őket vártam. Újra egy nagy tust éreztem hátamon. Már messziről intenek felém olyan mindent kifejező kézmozdulattal: a jegyet kérjük ! Hát az nem pech, vagy baklövés, hogy éppen most nem volt jegyem'! ? Észrevették, hogy megszeppentem, mert az egyik rögtön a notesza felé nyúlt. Denique is haszontalanul emlegettem nekik, hogy én jogász vagyok, meg hogy az idén még nem kaptam meg a jegyet,