ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-31 / 22. szám

gos, termékeny völgyeiben, a melyen kivül nincsen számunkra hely, és a hol nekünk élnünk s hal­nunk kell ; ennek a mi szeretett drága hazánk fennállásának ezeréves évfordulója. Ezt — a nemzetek életében oly ritka nagy ünnepet — zsenge körünk méltóbban meg nem ünnepelheti, minthogy otthonát, biztos uj otthonát, saját házát, fennállásának egyik legnagyobb biz­tositékát elfoglalja, használatba veszi, és ezzel az esztergomi kath. közönség vallásos társadalmi éle­tét mozgásba hozó üterévé lesz. Tegyünk mi is millenáris ültetést és ezen három szem diót, multunkat, jelenünket és jövőnket átlengő és nemzeti jelvényünk szineiben egyesülő hittel, reménynyel és szeretettel ültessük be kertünk födjébe a birtokbavétel és szeretett hazánk ezer­éves fennállásának ünnepe emlékére, kérve a Mindenhatót, hogy keltse életre e szemeket, és növeszsze azokat nagyra, tegye azokat gyümölcsö­zőkké, ép úgy, — valamint létesülést engedvén körünknek, azt is nagygyá, virágzóvá, és szent céljaiban gyümölcsözővé tenni kegyeskedjék. Teremjetek részünkre olajágat, a béke olaj­ágát, hogy Ő Eminenciája, kegyelmes védnökünk jelszava a pax, a béke, köztünk mindenkor meleg otthonra találjon. »Messze jártam, másutt is volt jó dolgom, Hej! de szivem, csak azt mondja jobb otthon.* így énekel a költő, mi pedig gyakran tapasztaltuk dalának igazságát, hogy nagy útról hazatérve, mily jól esett saját otthonunkban megpihenhetni. Most már a kath. körnek is meg van a maga kellemes otthona, létének, fennállásának egyik fő biztositéka, de, hogy azt folytonosan, minden meg­zavartatás nélkül, örök időkre biztositva, nyugod­tan élvezhessük, még más kellékekre is van szük­ségünk. Állhatatosnak kell lenni hitünkhöz, melyet Krisztus Urunk tanított, az apostolok hirdettek és a római kath. anyaszentegyház tart, és engedel­meskedni az előirott rendeléseknek, mert az enge­delmesség az erény-virágok illata, mely nélkül bármily szép és dús a csokor, mely azokból kötve lett, csak csekély értékű, szemkápráztató, tarka halmaz marad. Elpusztult hatalmas nagy nemzetek gyászos sorsa eléggé bizonyítja, mily veszedelmet szül az egyenetlenség, azért egyenkint és közösen ápolni kell teljes erőnkből egymás iránt a bizalmat, a barátságot, a szeretet, a jó egyetértést, hogy törek­véseinket siker kövesse. Kedves otthonunk ezen szerény, de mind­nyájunkra nézve örvendetes megnyitásának ünne­pén körünk történetének, e legfontosabb, legneve­zetesebb órájában, mit tehetnék egyebet; hozzánk, célunkhoz, feladatunkhoz, törekvéseinkhez mél­tóbbat, mint, hogy odajáruljak hivő lelkemmel a kegyelmek kiapadhatatlan forrásához és mind­nyájunk nevében bizalommal, mély alázattal kér­jem a Mindenhatótól, áldja meg e helyet, tartsa meg a kört, boldogítsa annak összes tagjait, és kérjem a boldogságos szűz Anyát, szeretett hazáuk védő asszonyát, esedezzék vallásunk diadaláért, szeretett hazánk felvirágzásáért, hű népének javá­ért, szent Fiánál, a mi Urunk Üdvözítőnknél, ki bennünket soha el ne hagyjon, hanem egyesítse szivünket és elménket, akaratunkat, törekvésein­ket abban, hogy itt is, mint mindenütt csak az <Ő, a Mindenható Isten dicsőségét keressük, és az legyen a mi jutalmunk és kiáltsuk egy szivvel, lélekkel: Isten áldd meg! Az ünnepi beszéd után s a »Hymnus« elé­neklése után a közönség a kör kertjében vonult, ;hol a millenium emlékére Boltizár püspök a Her­cegprímás, Sujánszky nagyprépost a fökáptalan, Mattyasovszky elnök a kör nevében szép jelmon­dások kíséretében 3 diófát ültettek; Dél volt, mikor az ünneplők, megtekintve a kör tágas s ideigle­,nesen berendezett szép helyiségeit, szétoszlottak. A •délutáni dijtekezés nagy társaságot hozott össze a ikertbe, estére pedig a termek teltek meg a dísz­vacsorában résztvevőkkel, kik között, általános •örömre az előkelő hölgyvilágot, minden szép, és nemes ügy irányitóit is szép számmal láttuk kép­viselve. Ott voltak többek közt: Büttner Bóbertné, Ferber Gyuláné, Frey Ferencné, Frey Bertuska, Komlóssy Annika, Laczkó Pálné, Laczkó Vilma, Magurányi Józsefné, Mattyasovszky Marianna, Mi­halik Bálintné, Nagy Antalné, Nagy Pálné, Nagy .Margitka, Péli Viki, Reviczky Gáborné, Szecskay Kornélné stb. Fél kilenc volt, mikor a társaság a kertből a termekbe bevonult, az Ízlésesen feldí­szített asztalokhoz ült, s kezdetét vette a közva­csora, melyet Schleifer általános megelégedésre szolgált föl. Emelkedett hangulat közepette mon­dotta Mattyasovszky Lajos elnök az első felköszöntőt Szentséges Atyánkra a pápára, után na dr. Walter Gyula alelnök Ő felségére a királyra, Maiina Lajos polgármester 0 Eminenciájára a Herceg­prímásra, Sujánszky Antal diszelnök a hölgyekre s az ünneplő jelenlevőkre, Magurányi József ügy­véd Boltizár, Sujánszky, Csáky püspökökre, s a főkáptalanra, dr. Csajka Ernő titkár a kör összes tagjaira, dr. Halmos Ignác gr. Eszterházy Miklós Móricra, az esztergomi kath. kör keresztapjára. Frenetikus lelkesedést keltett Frey Ferenc képvi­selő beszédje, ki a »jő« katholikus szálló igéből kiindulva, festette az »igaz« katholikust s éltette a keresztény társadalmi élet esztergomi világi vezérét Mattyasovszky Lajost. Dr. Csernoch János az esztergomi kereskedőkre s iparosokra mondott hatásos tósztot, Kollár Károly pedig családi öröm­naphoz hasonlítva a mai ünnepet, szive mélyéből a nemzeti eszmék buzgó harcosára, Frey Ferenc képviselőre emelte poharát. Dr. Frank István Brutsy Jánosra, Esztergom lelkes néptribunjára, mire Brutsy nagy vervvel válaszolt s kimagyarázta az ő tribunságát. A vidám hangulatban s kedélyes­ségben töltött lakomának a késő hajnali órák ve­tettek véget. HIREK. * A Hercegprímás és az egyetemi ifjúság. Vaszary Kolos biboros hercegprímás () Eminen­ciája Balatonfüredről Budapestre érkezvén, kedden fogadta az egyetemi ifjúság küldöttségét Pállfy Ferenc vezetése alatt. A küldöttség a hercegprí­mást az egyetemi ifjúság uj diák-zászlajának fel­szentelésére kérte föl. 0 Eminenciája szivesen fogadva a küldöttséget, megígérte, hogy a zászló­szentelést június 3-án személyesen fogja az egye­temi templomban végezni. * A Hercegprímás adománya. Ö Eminen­ciája a Biboros-Hercegprimás az esztergomi kath. kör házára 200, az esztergomi iparos-ifjaknak a kiállítás megtekintésére 300, az iparos tanoncok­nak ugyanezen célra 100 frtot kegyeskedett ado­mányozni. * Ájtatosság. Jézus szentséges Szive ájta­tosságának kilencede a vixi-városi, szent Ignác tiszteletére épült plébánia-templomban ez idén is Riesz Ferenc Jézus-társasági atyának vezetése és egyházi szónoklatai mellett fog megtartatni. Amely ájtatosság jun. 11-én délesti %7 órakor veszi kezdetét és tart jun. 19-ig bezárólag. Esztergom, Í896. május 31-én. A plébánia-hivatal. * Személyi hirek. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát a tegnapi délutáni hajóval Győrből a hely­beli rendház hivatalos látogatására Esztergomba érkezett s 2 napot fog körünkben tölteni, miről bizonyára örömmel értesülnek a főapát eszter­gomi nagyszámú tisztelői. — Boltizár József püspök a bérmálásra Nagymarosra utazott. — Magos Sándor kir. táblai biró, Bécsből városunkba visszaérkezett. — Dr. Halmos Ignác, dr. Prohászka Ottokár s dr. Keresztij Viktor 3 heti időzésre pénteken Rómába utaznak. — Molnár István kertészeti kormány­biztos egy napi itt tartózkodás után a fővárosba visszautazott. * Egyházi zene. Vasárnap, május hó 31-én a bazilikában tartandó isteni tisztelet alkalmával a főszékesegyházi zene és énekkar a következő egyházi énekeket adja elő : Sechter Simon miséje. Graduale. Tu Trinitatis unitas. Takács Imrétől. Offertorium. Tres sunt qui testimonium, Kammer­lander Károlytól. Csütörtökön június 4-én : Seyler Károly miséje. Graduale o sacrum convivium, Elias M.-től. Offertorium. Ave verum, Mozart W. A.-tól. Te Deum, Schönwälder Kálmántól. Tantum ergo és Genitori Lambi Hotte L.-től. * Tanférfiak a főtanfelügyelőnél. A buda­pesti fő- és székvárosi népnevelők egyesülete f. év május hó 28-án Péterffy Sándor és Lakits Vendel elnöklete alatt testületileg üdvözölte dr.. Komlóssy Ferenc kanonok főtanfelügyelőt, pré­posttá történt kineveztetése alkalmából; ezzel egyidejűleg a nagyszebeni r. kath. tanitó-egyesület is disztagjává választotta s az erről szóló diszes okmányt nyomban meg is küldötte. * Zászló-szentelés. Az esztergomi Oltáregy­let pompás zászlóját tegnap délután fél hétkor szentelte és avatta föl Boltizár József püspök a vízivárosi zárda-templomban. Megható beszédében hatásos szavakban lelkesítette Esztergom katholiku­sait az oltári szentség mély tiszteletére. * „Kiásott sirok". Az >Esztergomi Lapok* 42-dik számában megjelent »Kiásott sirok* cimü közleményre következő helyreigazító sorokat vet­tük: »Hogy a szenttamási temető megtelt az ujabb korban ide telepedett lakók családtag­jaival, azt a cikkíró úr figyelmeztetése nélkül is tudjuk, azért vettük Szentgyörgymezőn az új temetőtelket. Ennek megvételekor az akkori kép­viselőtestület határozatilag kimondta és jegyző­könyvbe vétette, hogy mindazon régi benszülöttek családtagjai számára föntartatik a temetkezési jog, a kik kívánják magukat ide temettetni, az uj temető-költségek fedezésére egy bizonyos meg­állapított összeg lefizetése mellett, egész 1900-dik évig, mely határozat miniszteri jóváhagyást is nyert, s a vármegye levéltárában őriztetik. Annál is inkább jogot formált a legutóbb oda temetett halott fekhelyére, mert ősei fundácionális alappal biztosították e családból származó tagok temetke­zési helyét. Hogy a sírásók ásás közben egy régi koporsót széttörtek volna, az szinte a tévedés ne­továbbja. Porladozó csontokat találtak, s ez a dolog természetétől függ — mert egy öreg teme­tőnek bármely pontján vagy járt útján ássanak, mindenhol találni csontokat. Azt is állítja a köz­lemény írója, hogy a temető körül lakók gyerme­kei, kik naphosszat a temetőben szoktak játszani, mondták, hogy ép csontokat ástak ki a sírásók. Ez alaptalan ráfogás. Mert először a temető egy szentelt hely és nem játszó tér és ha a cikkíró úr szerint az, akkor az esetben a kapitányság van hivatva reá fel ügyeltetni, hogy ne legyen azzá. Másodszor szintén valótlan állítása azért is, mert a sir reggeli 4 órakor ásatott, a mikor az állítólagos gyermekek még javában alszanak és igy nem láthattak sem ép, sem korhadt cson­tokat. Végül pedig cikkíró úrnak kárba esett reménye az, hogy a kapitányság be fogja tiltani a törvényes idő lejárta előtt a kivételes holtak oda temetését, mert cikkíró úrtól nem fog kérni tanácsot a kapitányság," hogy az egyesitett kül­városok meglevő jogait épségben fentartsa-e vagy nem ? * A főegyházmegye személyzetéből. Mora­vek Roltizsár nagysurányi káplán és Biringer Já­nos somorjai káplán kölcsönösen áthelyeztettek. — Roszbory János báhonyi plébános és a bazini kerület alesperese f. hó 22-én meghalt életének 73-ik évében. — Gabriely János nyergesuj falusi plé­bános és az esztergomi kerület alesperese f. hó 26-án meghalt 64 éves korában. — Praznovszky Mihály kiérd. esp. plébános administratori minő­ségben Ráhonyba küldetett. * Uj katholikus kör Esztergommegyében. Ebeden megalakult a kath. olvasó és társalgó kör. Alapszabályait már a belügyminiszter jóváhagyta. * A tanítókért. Dr. Komlóssy Ferenc pré­post-kanonok s főtanfelügyelő köriratot intézett a főmegye összes kerületi tanfelügyelőihez, azon életrevaló és humánus eszmét pendítve meg, hogy indítsanak a tanítói körök országos moz­galmat kerületi gyűléseiken az iránt, hogy a törvényhozás a kultuszminiszter közbenjárása ut­ján emlékiratban kéretnék fel, miszerint a mil­léniumi év 5 vagy legalább 3 évi szolgálati évnek tudatnék be. A törvényhozás ezen intézkedése az országos nyugdíj-alapnak csekély kiadási többletet fog okozni, az amúgy is hosszú 40 évi szolgálati évet 5 esetleg 3 évvel redukálja. Az indítvány felkarolását melegen ajánljuk. * Eljegyzések, linger Hugó Esztergom sz. kir. városi rendőrfogalmazó eljegyezte Oltósy Katalint, Oltósy Ferenc nagykereskedő leányát. — Koróda Mariska kisasszonyt, néhai Koróda Pál ügyvéd és földbirtokos és Zeitler Mária leányát, dr. Koróda Pál iró, az »Alkibiades« szerzőjének nővérét má­jus 27-én Garam-Ujfalun eljegyezte Karban Ká­roly, Székesfehérvárott állomásozó 12. sz. dzsidás ezredbeli kapitány. * Érdekes végrendelet. S nemcsak érdekes, hanem épületes is Arcoban meghalt egy esztergom­megyei kispap, névszerint Függer Victor, ki tüdő­vészbe esett, s kezdetben az itteni primási kórház­ban gyógykezeltetett, utóbb, mikor a baj nagyobb mérveket öltött, Tirolba, Arcoba ment üdülni. De ott is utolérte őt a halál. E napokban kaptuk kéz­hez végrendeletét, melyben 12,100 frtnyi vagyo­náról, mely a pozsonyi árvapénztárban van elhe­lyezve, rendelkezik Á csesztei temetőben épitendö kápolnára 4000 frtot hagy, a többit következőkép osztja szét: 0 Szentségének 500 frt; az esztergomi szemináriumnak 800 frtot oly célból, hogy az két, esetleg több szegénysorsu tüdő vészes kispap között

Next

/
Oldalképek
Tartalom