ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-24 / 21. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. május 24. 21. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Térjetek meg. Irta: Kaas Ivor. Budapest, máj. 20. Megtartassék-e a magyarok hazája, avagy veszendő? Sokan kédezik ezt mostanában, elmúlt időkre gondolva vissza, s tűnődve a jelen alakulásán. Veszendő minden, ami emberi, s nincs törvény a természetben, vagy az állami jogról szóló könyvekben, mely a nemzeteknek örök életet biztositana e földön. Hány világbirodalom enyészett el már, hány nép van eltemetve, ugy hogy nyelve is kihalt s emlékét maradványok őrzik csupán, mint Őslényekét a csontok. Uralkodó civilizációk, melyekről azt hitték bölcsek s hatalmasok, hogy soha el nem pusztulnak, megdőltek, s más népek, uj eszmék, életrevalóbb rendszerek helyöket elfoglalták. Itt is, Budánál, római légiók alapítottak várost, melynek csak omladékai maradtak. Attila várát, Etzilburgot, hiába keressük helyén, s hiába Árpád sírját, s a török pasák mecsetjei sem állanak, bevándorolt németek építették fel újra a leégett várost, mely most ismét hazánk fővárosa. De vájjon magyar-e Budapest, s a magyaroké-a Magyarország, vagy se? Ki tudna erre feleletet adni? Nagy reményekkel voltunk ezelőtt nem régen, hogy századunk nagy féríiainak tudománynyal, munkával, vitézséggel és önzetlen hazafisággal sikerült a hont megalapítani újra, de nem tünt el félszázad felettünk, s a kétség visszaszállt lelkünkbe, vájjon nem volt-e hiábavaló az áldozat. Körülnézünk s eszünkbe jut, hogy nem magunknak építettük a hazát, elfoglaltak mások mindenestől s minket belőle kivernek. Az Andrássy-uton nem magyarok járnak-kelnek, a körút adómentes palotái nem magyarok tulajdona; tözsérek összevásároltuk a magyar földet s mint virilisták elfoglalták a vármegyét; a gyárakban csak a napszámos ember magyar, akinek parancsolnak; takarékpénztárak és bankok behálózták hitellel az országot, a magvai' ember adósuk, a részvényes s igazgató: zsidó. Nemzeti politika lehetetlen, mert aközvéleményt rneghamisitja a sajtó, melyet a nemzetközi pénzhatalom megvásárolt s a magyarok megtévesztésére, kizsákmányolására, megosztására és lenyügzésére használ fel; az állani kétmilliárd adóssággal idegen börzebárók szolgája s a kormány, ezek rendeleteinek engedelmeskedve, csinál törvényeket és politikát. Főrendiház, képviselőház s magasabb hivatalok lekenyerezett ügynökei az aranyborjut imádóknak, -~a' köznép pedig a regálbérlök jobbágya lett; ügyvédség, mérnökség, orvosi és tanári pálya, ipar és kereskedés is elvétettek a magyaroktól; bérlő és vállalkozó alig van keresztény; vasutak, közhivatalok, még a bíróságok is elokkupáltattak tőlünk ; a művészet és a magyar irodalom már csak nyelvében magyar, gondolkozasmödjában és jellemében nem az többé. Széchenyi akadémiájában is ama szellem- uralkodik, mely mindent tagad, ami tiszteletreméltó volt, lerontja, s a pozitiv magyar észjárást gunynyal üldözi. Csoda-e, ha kenyerünk megfogyott, vagyonunk átszármazott másokra, önállóságunkat s önérzetünket elvesztettük, fiainknak nem tudunk életpályát, ahonnét le nem taszíttatnának a nemtelen verseny által a nyomorúságba, leányainkat nem tudjuk férjhez adni, s tisztességesen megélni csak az képes, ki nélkülözni tud. Azoknak elbizakodása pedig, kik hazánk felett uralkodnak s nemzetünket a szabadelvüséggel fojtogatják, mértéktelen. Azt hiszik, nekik már minden szabad, s hogy teljesen urai a helyzetnek és az országnak, mely nékiek adatott prédául. Annyira átjárta a nemzet testét a liberalizmus mérge, a pók ugy befonta hálójával a megfogott legyet, hogy hiu törekvésnek látszik minden igyekezet szabadulni és megmenekülni. Az értelmiségben nincs erkölcs és a népben nincs erő, a nagyurakban pedig törekvés sincsen, mert gazdaság, lukszus és udvari kegy elkábította őket, kik magas társadalmi állásuk által biztosítva vannak a veszélyek ellen, melyek a nemzet középső és alsó rétegét tönkreteszik. Ha husz év alatt a szabadelvű párturalom idej tiltatta Magyarországot, a hol van, másik husz esztendő alatt hová fog sül ved ni? Ha gazdaságilag felbontva, társadalmilag megosztva, lelkileg megrendült és erkölcsileg megromlott, elannyira, hogy a felülkerekedett osztályok elérkezettnek vélték az időt a családi szentség megtámadására és a keresztény vallás megtagadására törvényekkel és kormányhatalommal: néhány évtized alatt az erjedés oly fokot érhet el, hogy a magyar nemzet széthull és a magyar állam megbukik. A Kárpát hegye megáll, s Budapest lehet világváros, de ha a föld nem a magyaroké, a civilizáció idegenné válik s az állam nemzeti lenni megszűnik, mi sors várhat reánk egyéb a szolgaságnál ? Akár a német, akár a zsidó, akár a muszka lészen itt ur felettünk, sorsunk hasonlit az Írekéhez, vagy a lengyelekéhez, vagy pedig a nemzetiségek föderalizmusában a csehekéhez; mint külön népfaj AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Visegrád múltja és jelene.* Vilcsek Gyulától. Nagy Konstantin római császár 324. Kr. u. az égen egy fényes keresztjelben e szavakat látta: »In hoc signo vinces!« »E jelben győzni fogsz<' és valóban az Isten megszentelő malasztja által minden csatáiban győzött. Szent István, első királyunk is e jelben kezdé meg kedves hazánk eddigi 1000 éves főnállásának alapítását Igen. a keresztény vallás, a felebaráti szeretet tanitása tették lehetővé, hogy mi. akik e korban élünk, szerencsések vagyunk nemzetünk 1000 éves fennállását megünnepelni. Mi szerény kath. tanitók is örömmel és önérzettel tekinthetünk vissza e hosszú időre, mert mindenhol ott találjuk nyomát a mi működésünknek. Igen, mint a keresztény morál, mint az alap-tudományok terjesztői, mi is — bármi szerény — de alapjában igen fontos részt vettünk mint államfentartó tényezők e haza ezeréves múltjában. Illő hogy ünnepséggel, istentisztelettel, és a haza történeti múltjának fel említésével üljük meg e világtörténelmi eseményt. * Felolvastatott a nagymaros-kerületi tanitói kör f. hó 21-én Visegrádon tartott millenáris ünnepén. Hol van széles e hazában hely, mely több történelmi esemény színhelye lett volna, mint Visegrád ! Nézzünk körül! minden kő, minden tégla, minden törmelék szól, nagy dolgokat hirdet; halljuk, mint súgják egymásnak Róbert Károly, Nagy Lajos, Mátyás az igazságos viselt dolgait. Az ő szellemük leng körül bennünket. Oly sokat, szépet, dicsőt, sőt szomorút is mondanak ; mindezt elmondanom lehetetlen is, s csak néhány kiválóbb történeti képet akarok a m. tisztelt közönség szives emlékezetébe e nevezetes napon és helyen felidézni. Visegrád vára két részből állott és egyik rész a másiktól elkülönítve épittetett. Az alsó 'úgynevezett Vizivár minden valószínűség szerint a il-ik században a rómaiak és pedig Adrián, Antonius pius (kegyes) vagy Marc Aurél alatt épült. Bizonyitják ezt a jelenlegi faluban talált római feliratos téglák; meg történetileg bebizonyított dolog az is, hogy a rómaiak a Duna jobb partján több erősített helyet, várost építettek. Igy Ó-Buda helyén is feljebb Aquincumot stb. A népvándorlás korszakában felváltva a hunok, avarok s végül ugy a VII-ik század közepe táján a szlávok kezébe esett. Ezek építtették a felső várat s megkülönböztetésül az alsótól nevezték Vise-grád, azaz felső várnak s összekötötték az alsó részszel egy kis tornyokkal ellátott bástyafallal. Visegrád régi oklevelekben »Altum Castrum« a németeknél »Plintenburg« név alatt fordul elő. Ugyanekkor keletkezett a Duna-parton fekv ő város is. Ugyanis akkoriban puskapor még nem lévén, egy vár építéséhez, amely részben a sziklába vájva lehetett, rengeteg sok munkás kéz kellett s ezek Visegrád alatt megtelepedvén, az építés után is itt maradtak. A szlávok 260 évnél tovább bírták a várat : ekkor jöttek a hunnok örökösei a magyarok s Árpád vezérlete alatt elfoglalták a visegrádi várat is, amely azonban nem bírhatott valami nagy hadi jelentőséggel, mert csakis szent István alatt 1009-ben történik róla említés, amikoron a veszprémi szent Mihály templomnak ajándékozta a király Visegrád városát (civitas), amelynek lakossága már akkor vegyes, magyar, német és tót lehetett, 1056 körül I-ső András király Visegrád közelébe alapította az óhitű bazilianus barátok kolostorát, amely azonban 1221-ben latin szertartású barátoknak lett átadva. 1253—57 körül IV. Béla a bencéseknek és II. Ulászló a pálosoknak adományozta. Történeti nevezetessége Visegrádnak csakis Salamon király idejében kezdődött. Visegrád mint nevezetes védelmi vár sehol sem említtetik a történelemben. Visegrádnak kétféle történelmi szereplés jutott osztályrészül. Egy szép és ragyogó rész és egy zord, szomorú rész. Visegrád volt a Budán székelő királyok nyaralója. Visegrád az volt Budának, amije Parisnak Versailles, Bécsnek Laxenburg, Berlinnek Potsdam cs Charlottenburg, Londonnak Windsor, Brüsselnek Laeken, Madridnak Escurial. Pétervárnak Gat-