ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-10 / 19. szám

A kuliszszák mögül. Budapest, május 6. Jól értesült budapesti forrásból veszszük a következő tudósítást: Végig élvezvén a milléniumi ünnepélyeknek első, hogy ugy mondjam trilógiáját, meghallgatván a megnyitó beszédeket s gyönyörködvén a primás hatalmas szózatában, jó lesz egy kicsit azzal is foglalkozni, a mi a kuliszszák mögött játszódott le a milléniumi ünnepélyek előtt. Az ünnepélyeknek ez az oldala úgyszólván érdekesebb s bizonyára tanulságosabb annál, mely szokatlan külső fényével bámulatra ragadta Európa legműveltebb államainak képviselőit is. A finomabb tapintatu politikusoknak és diplomatáknak, a kik tudvalevőleg a sorok közt is tudnak olvasni, feltűnt, hogy Dániel kereskedelmi miniszter megnyitó beszédjének egy helye meglehetősen homályos és nyelvtanilag is fogyatékos. Ezek azonnal szimatolnak s iparkodnak kisütni, mi az, a mi nehézkessé teszi a miniszter ur beszédjét. A gyanús passus ez : »Kettős öröm tölti el a jelen nemzedéket, a miért a Gondviselés éppen azon fejedelmének jogara alatt engedi szeretett h nak ezredévét megünnepelni, kinek bölcs uralkodása alatt az alkotmányos közélet legszebb betetőzését, a kultúra e szép hazának intézményeiben a legerőteljesebb fellendülését nyerte.« A beszédnek e része eredetileg nem igy volt ám fogalmazva. A Bánffy-kormány ebbe a »betetőzés«-be és a »legerőteljesebb fellendülés«-be belekeverte az egyházpolitika által elért »sikereit« is. De ezt más, a veszekedő pártok fölött álló tapintatos kezek törülték. Igy lett egy kissé homályossá e passus és oly gondolatot fejez ki, a melyet végre is egy kis magyarázat hozzáadásával mindenki magáénak vallhat. Ha ez meg nem történik, akkor nem is volna Ő Felségének válaszában annyira hangsúlyozva a »békeünnepély«, mert akkor a miniszternek beszédje valóságos provokáció lett volna a katholikusok nagy többsége ellen, a kik az egyházpolitikai törvények elleni alkotmányos harcot tűzték ki zászlajukra. De a királyi válasznak is van egy kis érdekes történetkéje. A különböző politikai pártok működésére vonatkozó rész eleinte olyan volt, a melyben nem voltak oly határozottan kiemelve az összes politikai pártok hazafias érzelmei. A kormány sehogy sem szerette volna ezt a bizonyítványt a néppártnak is kiállítani, s azért olyannak óhajtotta a válasz e részét, a melyet a néppárt »nem lesz képes a maga számára értékesítenie Ez a kívánság azonban nem sikerült s igy ezentúl rá nem foghatják ^ néppártra a hazafiatlanságot. — A hercegprímás a királynál. A király ő Felsége hétfőn délelőtt fél 11 órakor magánkihallgatáson fogadta Vaszary Kolos biboros hercegprímást, ki előtt, mikor a kir. várpalotába érkezett, az őrség a magas rangját megillető katonai tisztelgéseket tette. 0 Eminenciája diplomáciai megbízással jelent meg ő Felsége előtt, hogy a pápa megbízásából ő Szentségének szerencsekivánatait tolmácsolja a király előtt a millenium, hazánk ezen magasztos ünnepe alkalmából. Ő Felsége a legélénkebb örömmel fogadta a pápa szerencsekivánatait és kérte a biboros hercegprímást, biztosítsa ő Szentségét legbensőbb hálájáról. Ő Felsége még hétfőn táviratilag fejezte ki köszönetét a pápának szívélyes üdvözleteért. —• A negyedik ülésszak. Az országgyűlés negyedik ülésszaka, a leghosszabbaknak és legmeddőbbeknek egyike 1867. óta, szombaton királyi leirattal berekesztést fog nyerni. Tizenhárom hónapig tartott s ebből az időből hetedfél hónap a költségvetés létrehoz as ara volt szükséges, három hónapnál többet pedig a nyári és egyéb vakációk vettek igénybe, ugy. hogy a sajátképpen való törvényhozási munkára két hónap sem maradt fenn. Utolsó jelenete is költségvetési vita a főrendek házában. A jövő hét legelején fontos reformjavaslatoknak napirendre kerülésével kezdődik az uj ülésszak, mely nem sokkal lesz hosszabb az elődjének felerészénél. Pár nappal a megalakulási formaságoknak elvégzése után napirendre kerül az immár megreparált szerkezetben is a Ház asztalán fekvő közigazgatási bírósági törvényjavaslat. Követni fogja a képviselőválasztási kúriai bíráskodásról rendelkező s Apponyi Albert gróf választási indítványainak egy részével kibővített előterjesztés, végezetül pedig az uj bűnvádi eljárás törvénytervezete. ^

v — Pártgyülés. Hogy a néppárt hivó szózata nem a pusztában kiáltó szava gyanánt hangzott el a magyar alföld kies rónáin, mutatja Abony, Kecskemét

; Csongrád és Kun-Szt -Márton, hol mindenütt lelkesednek és már szervezkedtek is, hogy a néppárt zászlaját és általa a keresztény eszméket, elveket diadalra juttassák. 1896. máj. 17-én, vasárnapon, d. u, 3 órakor pedig Kun-Félegyházán a Szent-János-téren politikai népgyűlés lesz, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Nándor gróf aranygyapjas vitéz. 2. Maradjon-e az »új rend«? Tartja: dr. Prohászka Ottokár, tanár. 3. A néppárt és a kisgazdák. Tartja : dr. Bakonyi Elek. székesfővárosi ügyvéd. 4. Miért becsülendő a néppárt. Tartja: Kálmán Károly, plébános. 5. Elnöki zárszó. — A millenáris katholikus kongresszus előkészitő bizottsága minap tartott értekezletén olvasták fel Dániel Ernő miniszter leiratát, amelyben tudomására hozza a bizottságnak, hogy a kiállítási »ünnepségek csarnoka* augusztus 17, 18 és 19-én a kongresszusnak rendelkezésére áll, s hogy úgy ő, mint a kiállítás igazgatósága a résztvevők számára a legmesszebbmenő kedvezményeket biztosítja. A végleges programmot a bizottság a legközelebbi értekezleten állapítja meg. A »Felhivás«-okat most küldi szét Gyürky Ödön dr. titkár. — A kvóta; Hazánk politikusait nagyban foglalkoztatják ama tárgyalások, melyek a magyar és osztrák országgyűlés által kiküldött bizottságok között folynak a kvóta ügyében. Eme tárgyalások célja megállapítani a közös költségekhez való hozzájárulás arányát. A két bizottság a lefolyt napok folyamán váltott ez ügyben üzeneteket, s megállapodásra jutni nem tudott. Az osztrák bizottság, mig Magyarország részéről a hozzájárulási összeg fölemelését követeli, addig a maga részéről ennek leszállítását indítványozza, szóval Magyarország nyakába sokkal nagyobb terhet akar sózni. A napilapok közölték e két bizottság nunciumát, s igy az érdeklőcíők láthatták, hogy hazánkat, mely amúgy is óriási terhek alatt nyög, mily ujabb, veszedelmes terhek fenyegetik. Az osztrákok Magyarország hozzájárulási hányadát egyszerre majdnem 14 százalékkal akarják fölemelni, a minek teljesítésére országunk teljesen képtelen, mert hisz eddig is rendszertelen és pusztán a földbirtokra, vagyis a szegényebb népre nehezedő adóprésünk, már nem is verejtéket, hanem vért is sajtol. A magyar országgyűlés bizottságának renunciumát. mely fényesen cáfolja az osztrákok követelő és helytelen alapból kiinduló számadásait,csak dicsérni tudjuk, mert hogy a közös hadsereg, a közös képviselet költségeihez mi, kiknek sem külön katonai intézetünk, sem hazánk területén felállított fegyvergyáraink nincsenek, sőt midőn a tisztség javarészben csupa osztrákokból áll és a hadsereg jobbára az örökös tartományok területén van elszállásolva —• oly óriási arányban hozzájáruljunk, nemcsak anyagi, de teljes politikai képtelenség. Ha már a hozzájárulási kvóta leszállítását nem lehet kívánnunk, legalább a statusquo fentartását követeljük. Félünk azonban, hogy mint rendesen szokott történni, a két alkudozó fél közül mindkettő enged, a végeredmény az lesz, hogy országunkra ujabb óriási terhek fognak háramlani, a nélkül, hogy a közös ügyek terén csak egy jottával is nagyobb jogot vagy előnyt szereztünk volna. ban volt Esztergomban, e várost és a főmecsetet igy irja le: »Esztergom nem mást, mint Trója képét mutatja és a keresztényeknek rombadőlt Pergamumját. A lefolyt század 43 éve óta, midőn Szolimán e helyet elfoglalta, e tüzkatlanből nem éledt fel semmi. A hegy várából, amelyben a keresztények gondja épületeket és emlékműveket állított volt, többé semmi sincs. Az érseki palota most viskó és a legszentebb helyek kijárata az emberek ocsmány barlangja. Sz. Adalbert temploma a mohamedán isteni tiszteletre szolgál, még falán a Gyümölcsoltó boldogasszony képét a pusztítók düliétől sértetlenül birja, amelynek a többi más már mind prédául esett.« A Vízivárosban a primási gyárnak raktári helyisége szintén török imaház volt egykor, melynek tornya, minaretje sokáig állott még a visszafoglalás után is. Az 1701-beli egyházi visitáció jegyzökönyvében pedig azt találjuk, hogy az akkori plébánia templom szintén mecset, vagy mint ott feljegyezve van, török zsinagóga volt. Ezek szerint magában a Vízivárosban két imaházuk volt. A mostani belváros, akkor Rácvárosban szintén több imaházzal birtak. Sőt a városon kivül is. Ilyen volt például a szentkirályi templom. A mohamedánoknál a vallási ügygyei legszorosabb kapcsolatban van a tanügy. így volt ez a hódoltság idejében is. Nem csak arról gondoskodott az állam, hogy legyenek templomok és papok kellő számban, de arról is gondoskodott, hogy megtörténjék a közoktatás. Népiskolát, »mekteb«-et ott állítottak, ahol több gyermek volt. Mivel pedig a török katona többnyire nős, családos volt, a hűbéres pedig vagyonához képest több nőt is tarthatott, azért nem volt hiány gyermekben. Tanhelyiségül a dzsánik és meszdzsidek szolgáltak. Mivel Esztergomban ilyen több volt, azért több helyen történhetett az oktatás. A tanitók »moallim« és »moarrif«-nek, segédeik »khalfá«nak neveztettek. Napidijukat, mely előbbieknél 8—10, utóbbiaknál 3—4 akcsét tett, szintén az államtól kapták. Sajátságos, hogy a tanulók is kaptak napi 2—3 akcse zsoldot. Érdekes a törökök iskolázása. Olvasókönyvük a korán, az olvasás tanítással együtt jár a vallás elemeinek és a szertartásnak ismertetése. Körül a falak mellett hátukkal odatámaszkodva ülnek a gyermekek, s a tanitó vezénylete mellett mindnyájan egyszerre ütenyszerüen, hangosan olvasnak, ami nagy lármával jár. Gerlach utazó benn volt egy ily iskolában és mondja: »Benn voltam a törökök iskolájában, melyben nagy lármát csináltak és fejeikkel folyvást bólintgattak.* Ugyanígy a földön ülve. összehúzott lábaikon irni is tanultak. Az imára való felhívást és az isteni szolgálatra való összehívást a müezzinek végezik, kik ötször napjában a tornyok párkányos folyosójáról hallatják szavukat. A jámborok ötször el is sietnek templomaikba, ahol az imám az előimádkozójuk. A többiek pedig kelet felé fordulnak s térdre borulva végezik imájukat, ahol a felhívást hallják. Esztergomban a törökvilág idejében az egyházi és tanodái személyzet ez volt: A khadib. az imámok, a müezzinek, a hazfizek vagyis templomőrök, a műtekhaidok vagyis a templomvagyon gondozói. Továbbá a tanodákban a moallim, a moarrif és a khalfák. t htttSJflL ffiir^ ^ Némethy Lajos. Hű maradt. — Novelette. — Egyszer szeretett Gályái Irma, egyszer csalódott és egyszer gyógyult meg. Ügy örült, mikor mellette ült Tordalagi Arthur és beszélt a bűbájos tündéri vidék nevetőségéről, a jácint-kék Balatonról, a virágos mezőkről; mikor ráveté szellemes szemeit s vele kacagott, oly üdén, oly természetesen, oly szívből szakadón ; mikor megfogta kezeit, s beszélt arról az égő érzelemről, mely szivében lobogott, mely egész lényét átsugárzá mint a fény. Úgy rémlik, mintha csak tegnap történt volna ... A reszkető lombok alól elővillanva, mint a napsugár, kipirulva egész kis virágos rétet cipel, a leányka . . . lihegve veté magát a padra, kiválogatja azok közül a legszebbet, s odatűzi az ifjú gomblyukába. Egymásra néznek, az ifjú ajkához emeli a virágokkal telt