ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-03 / 18. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. május 3. 18. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Isten áldd meg a magyart! A IX. század alkonyán egy harcias néptörzs elhagyja ázsiai otthonát s átkel a Volgán. Etelközben kövér földre talál, a hét vezér megköti a vérszerzödést s törvényt ad a népnek. De a szomszéd besenyők féltékenyek a jövevényre. Az a zaklatott vándor nép orosz földre lép és győzelmi babért aratva, a sokat hallott Pannónia felé veszi útját, átkel a beregi s mármarosi szorosokon s kipiheni Munkácsnál az út fáradalmait. Kardját ezután Atilla örökébe szúrja s azt mondja: ez a föld az enyém. Fegyvere, szerencséje, lovagias erénye egy szép ország uraivá teszi. " Az elfoglalt ország az ezeréves Magyarország, a hóditó nép a magyar nemzet. w " Mikor a germán császárság rabláncokat kovácsolt a népek számára, ez a nemzet mondta az elsápadt Európának: ne félj, én megmutatom a zsarnok ellen való küzdelmet. És harcolt, hogy a szabadságot az európai népek között lángra lobbantsa s a népek közötti összetartást, a fajszeretetet felébreszsze. Ámde. mig a szabadságért vért ont, ö is vérzik; mig hódit künn, itthon fogy; mig az ö külföldi csatározásai szitják a népek összetartó szellemét, itthon kezdett oldott kéve lenni. A válság e napjaiban az isteni Gondviselés a hullámok közt vergődő népnek egy hajót küld, melynek árboca a Kereszt, a boldogító keresztény hit arany sugarait lövelte rá. A történelem múzsája alig irja az ezredik éVet, a vad magyar meghajtja fejét a keresztkút előtt, letérdel a véres keresztfa tövénél s azt kiáltja a remegő Európának: inkább vérzeni fogok, de megvédelmezlek a tatárcsorda s az izlam fanatismusa ellen. És csakugyan, a keresztviz, mely a magyar nemzet fejére hullott, szivét is érinté és mint testvér testvérért, küzdött a többi népek helyett, hogy a török és a pogányság ne lépje túl a Dunát meg a Rajnát! A szeretet, mely felgyuladt bensejében a kereszt iránt, felgyujtá a szeretetet ama föld iránt is, melyet új hazájának rendelt az isteni Gondviselés. Az Istenért és e földért élt Pedig hányszor borult be ege s a kétségbeesés és fájdalom villámai hányszor cikáztak "rajta "keresztül. A nemzeti gyász minden hangja visszhangzott lelkében! Milyen küzdelem az, melyben fárad és roskad, hevül és vérzik, harcol a föld minden hatalmával, a meghasonlás kisértetével vívódva, az elhullt ősök árnyékát toborozza új haderővé. Sokszor elalélt hattyú gyanánt várta magára a halált, de a hazaszeretet fájdalmából új erő születik: a bizalom az ősi erényben. Csatatéren születik a magyar, de a nagy hivatás csiráját hordja szivében. Mikor az Istennek bajnokra és katonára volt szüksége a keleti barbárság ellen, akkor előhívta a magyart, kezébe adta a kereszténység kardját s katonává, apostollá tette. Ezen nagy hivatásért, ennek önfeláldozó teljesítéséért áldotta meg az Isten ezer éves léttel, s ha a mai szent ünnep örömei között, mikor a magyar állam ezer éves sáncain járunk és kegyeletünk előtt áll az ezer éves mult, ne feledkezzünk meg arról a háláról, melylyel az Istennek tartozunk, ne feledkezzünk meg arról az egyházról, mely vallásos és nemzeti hivatásunk fötényezöje, állami függetlenségünk lelkes védelmezője lett. Alig emeli tekintetét a magyar a kereszt felé, nagy tettek hatalma ragadja meg lelkét. Az isteni szeretetet érzi magához közelíteni s újjászületik. A szilaj s fegyelmet nem türö nép szivébe zárja a kötelesség, a jog, a gyengék védelmének tudatát, s a korlátlan függetlenségi ösztönök elé az engedelmesség, a kitartás, a tömörülés törvényeit állítja. És mikor a magyar államot megteremtette, a nemzet jellemét átalakította, hivatásának eszközeivel ellátta, — társává szegődött az évszázadok utján, hogy megvédje a magyart, s ne engedje, hogy azt a földet bárki elvegye tőlünk. Ha idegen nemzetek agyarkodtak ellenünk, fejedelmeink gyengék voltak, jött az egyház, megfenyítette az agyarkodót, s kötelességére szólította a királyt. A tatárjáráskor szétvert nemzetnek, a földönfutóvá lett királynak szivét az egyház rázta föl s öntött hitet és bizalmat beléje. És mikor jött a török, mellettünk volt az egyház is; mikor a nemzet karja hanyatlik, lelke csügged, senki sincs mellette .... jön Kapisztrán, jönnek a pápa katonái, jött pénz és buzdítás, jöttek a keresztény hősök s a török futva menekült. Szálljon meg azért mindenkit az áhítat és ima ereje, szentelje meg ünnepünket a hálaadás buzgósága. Ne legyen senki, kit meg ne ragadna az Úr kegyelme. Ezer év! te láttad megszületni ezen országot, láttad megfiatalodni e nemzetet, láttad hatalomban s nyomorúságban, láttad könnyeinket s vérünket, melylyel hazánk földjét öntöztük, és akár pirulsz multunkon, akár nem, te elmondhatod, hogy egy oly multat láttál, mely sokat kiállt, s a sok szenvedésben edzette meg erejét. Váljon megérjük-e a vérrel szerzett, hittel termékenyített, szeretettel őrzött haza földjén a második évezredet?!? Ez a jövő az Istennél van. Pedig ma milliók éneklik Magyarországon az »Isten áldd meg a magyart.« Milliók kérnek kegyelmet a második ezredévre. Legyen a hálaadás alázatos és hitbuzgó, legyen a könyörgés szívből fakadó, és ránk tekint az Ég. Tied Istenünk e nép, e nemzet, te hívtad öt elő az idők homályából, te acéloztad meg erejét, hogy szt. kereszted védbástyája legyen! Te emeltél fel bennünket Sajónál, Várnánál és Mohácsnál! Te vezettél később sötét idők szenvedésein át, nemzeti létezésünk diadalához! Te tűztél elénk nagy feladatot a múltban, s azok megoldásához a te erőd segített minket. Te szentelted meg áldásoddal a magyar nemzet gerjedelmét, s te láttad azon könnyeket, melyekkel hazánk földjét megtermékenyítettük. Te emelted a hazaszeretet az isteni érzelmek magaslatára, s engedd meg azért, hogy a magyar név vegyüljön ajkunkon szent evangéliumod hangjai közé. Áldja meg az Isten a magyart nagy hivatással a jövőben is, hivatással, mely méltó multunk hagyományaihoz, alkotmányosságunk hírnevéhez, nemzeti öntudatunk nagyságához. Félreértve nem egyszer, elszomoritva számtalanszor, e nemzet ne keressen más vigaszt, mint az örök és termékenyítő keresztény élet-pályán való elöhaladást. Évszázadokon keresztül zivataros volt multunk, de Isten felgyújtotta a magyar szellemében szent világa lángját, felénk fordította arcát s elfeledte bűneinket. Adassék azért Neki hála és dicsőség, neked pedig hazám áldás és boldogság!