ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-04-05 / 14. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. április 5. 14. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Eg és föld. Irta: Kaas Ivor. Budapest, ápril 1. Szeressétek e hazát, erre tanitanak bennünket' a költök és államférfiak. S a nép szavukat megfogadja, de az írástudók és politikusok nagyravágyók s a hazánál jobban szeretik önmagukat. A természetes ember romlatlanabb, mint az, kinek gondolkozását tudákos okoskodás elkapatta s erkölcsét fényűzés, a vétkek csábja, s hamis tanokkal elaltatott lelkiismeret megmételyezték. A falvak népe jobb mint a nagyvárosok kényes polgársága. Legrosszabbak, kik a népet kormányozzák, az allamférfiak és politikusok, mert ezek nem szeretnek senkit s a számitó érdeket tekintik egyedüli törvénynek. Képesek minden rosszat elkövetni az állam érdekében. De ez nem igaz, mert a saját hatalmaskodásuk érdekét helyezik az állam fölé. Ki az, annyi miniszterek és politikusok között, ki a népet szereti? Melyik érez vele bajában, gondjában egyet? Nem-e mind a haza népét csak emberanyagnak tekinti nagyralátó terveinek eszközéül? Mi hát e nagyurak hazaszeretete önösségnél egyéb, ha sem embertársaikat, kik fölött uralkodnak, nem szeretik, sem az Istent nem tekintik? Minél természetesebb az ember, annál egyszerűbb és harmonikusabb. Aki a földet saját kezével műveli s verejtékével áztatja, azt szereti is. Hazafisága nem puszta fogalom. Egy kis ház és kert, benne családi fészek; szántóföldje, mely mindennapi kenyerét megadja; a falu és benne atyafisága; a templom és benne a jóságos Isten, ki öt teremte s napfényben és esőben rá áldást áraszt: ez mind együttvéve közvetlenül érezteti vele és megtanítja, hogy mi a haza. Nem fellengös; egészséges és józan. Ha durva és önző, mégsem aljas és romlott. Sokkal több ember, mint aki gyárakban töltötte ifjúságát, pálinkásboltokba s kávéházakba járt mulatni, a pénzt ismeri egyetlen jónak, amivel mindent meg lehet vásárolni, a tudományt és műveltséget csak azért becsüli, mert fölényt ad mások felett, s erkölcsi törvénye a siker, mely minden bűnre bocsánatot szerez. A jelenkor társadalma meggyőzi)tt igazságáról és értelméről a nagy mondásnak, hogy: »Doldogok az együgyűek.« Hazánk e föld, az egész forgó csillagnak kis része legalább, az, mely minékünk lakásul adatott, ahol születtünk, fölnevelkedtünk, élünk és meghalunk. Nap nap után minden vonatkozása s viszonya életünknek e földhöz van kapcsolva. Nincs kivüle, amit szeressünk, | amiért lelkesedjünk. Magunk, szüleink, gyer- : mekeink sorsa hozzá k^Uetett. A hazaszere- I tet tehát természetes érzés, csak igaz legyen. S nem vesz belőle el semmit az áldozat, melyet hazánkért hozni tartozunk. Sőt inkább azért még jobban szeretjük, ha érte tettünk és szenvedtünk. A katona, ki csatákat vívott, jobban ragaszkodik hónához, mint ki otthon maradt. Ki adót fizet, tudja, hogy fáradtsága gyümölcsét az ország jólétéért adja oda. S mindenki köteles a honért áldozatokat hozni; hoz is. S ez minden polgárnak jogot ád hónához, hogy azt szeresse s az állam által megbecsül tessék. Ámde a kormányzók rosszasága s a törvényhozók gondatlansága a népnek hazaszeretetét nem kímélte. A földet kizsarolta s a népet megsarcolta. Az embert, mint barmot a szolgaság jármába hajtotta; napi eledeléből az állam többet elvett, mint neki hagyott; sokféle kényszerrel megkínozta; igazságtalansággal gyakran sanyargatta, benső érzéseiben megsértette, valósággal összetörte. S akik ezt cselekedték, midőn a néptől vak engedelmességet követelnek, ezt ugy mondják, hogy szeresse hazáját. A liberális farizeusok! Szeretjük valóban Magyarországot, apáink hagyatékát

; gyermekeink örökségét, magunknak siralom völgyét. Erőnket felülmúlja, hogy porkolábjainkat is szeressük, kik ellenünk s a hon ellen annyit vétkeztek. De a remény és bizalom el nem hágy, szenvedéseink stációin sem mindhalálig, hogy el nem veszthetnek végkép azok, kik vesztünkre törnek. Mert van valami, mi az életnél több és ez a lélek. Van, ami szentebb a hazánál: keresztény hitünk. Van, ami nagyobb a földnél: a magas ég. Követelheti és elveheti tőlünk az állam munkánk keresetét, testünk fáradságát, földet és vagyont, szabadságunkat és életünket, hisz mindenestől alá vagyunk vetve hatalmának; de amit nem adott az állam, azt el sem veheti, lelkünket és lelkiüdvösségünket. Nem az állam teremtette az embert s halhatatlan lelke nem övé, ahhoz nincs joga. A liberálisok gonoszsága nem ismert haAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A húsvét hangulata. Minő csodálatos változás! Három nappal ezelőtt nagyszerű temetést rendezett a keresztény lélek. Az Isten Fiának halálát gyászolta a világ, ma pedig általános az öröm, az égnek és a földnek örvendezése kapcsolódik egybe. A magasban és á mélységben, a kunyhóban és a palotában egy szózat hallatszik, egy éneknek áriája zeng: föltámadt Krisztus e napon, alleluja! Egy hatalmas eszme, egy világot átalakító igazság hullámverése ez! Olyan, mint az óceán árama, mely az északi sark jéghegyeit megolvasztja. Olyan, mint a tavaszi szellő lágy fuvalma, mely elcsókolja a természet halálának szemfedöjét, életet lehel amerre végig leng és illatot szór, ahol megjelenik. A természet változatainak e csodája azonban csak árnyéka a Krisztus föltámadásának, a mely átalakit egy világot, bevilágit egy örökkévalóságot, megfejt mélységes titkokat, megnyugtat háborgó sziveket, kielégit kutató elméket. Amit az ó-világ nagy szellemei sóvárgó sejtelemmel kutattak, arra megfelelt a Krisztus feltámadása. Amit a pogány világ hitregéi tapogatózva kerestek, azt a keresztények húsvétja diadallal hirdeti; mert a feltámadás ünnepe az élő és az örök életért sóvárgó lélek vigasza; az emberi szivben gyökerező hallhatatlanság eszméjének megtestesülése. , >^ A népek életében a -foltámíraas az. ami a tavasz a természetben ^öröm, boldogság, élet! A halál most már nem nehezedik az emberi lélekre a megsemmisülés dermesztő súlyával, miként az ó-világ embereire. Az örökkévalóság nem megfejthetlen rejtély többé; mert a Krisztus föltámadása csodálatos dolgokat tárt fel az emberi ész előtt és bevilágitotfc az örök Isten titkainak mélységébe, mint a villám vakító fénye az Alpesek széditö örvényébe. A kereszténység ellenségei szeretik az ó-világ népeit olyan szinben föltüntetni, mintha nálok az életet nyugalom és zavartalan boldogság édesítette volna meg. Ámde a múltnak ilyen magasztalása nem felel meg a történeti igazságnak, mert a legműveltebb népek : pl. a hellének a művészetek fénykorában és a szabadság virágzása mellett sokkal boldogtalanabbak voltak, mint sokan gondolják ; bukásuk csiráját magukban hordozták és a főt ki kellett vágni, midőn korhadni kezdett. A túlvilági életbe vetett hitök, a másvilágról táplált reményűk sem oly szilárd, sem oly világos nem volt, mint most a legutolsó kereszténynél. A görög és a római szellem fénykorában a legkülönfélébb alakban ismétlődik a/ a sötét gondolat hogy legjobb nem is születni, vagy hacsak lehet, a születés után azonnal visszamenni oda, ahonnan jöttünk. Ezt a sötét szellemet, ezt a beteges és zsémbeskedő kedélyhangulatot ugy eltüntette a Krisztus feltámadása, mint ahogyan a vihar elsöpri a parányi porszemet. A hallhatatlanság hitével, az örök élet reményével életet fakasztott, életkedvet öntött, vidámságot szórt a világra. Most a gyermek is tudja, amit azelőtt a bölcs sem tudott, hogy a halál, az életnek e záróköve, egy másik, egy sohasem muló életnek a kezdete. Azért a keresztény szellem a vidámságnak, a lelki békének, a zavartalan nyugalomnak a szelleme. Emlékezzünk csak vissza ifjúságunkra, minő általános örvendezés uralkodott a feltámadás nagy ünnepén? Én legalább minden feltámadási körmeneten ugy éreztem magamat, mintha egy győzelmes csatából megtérő testvéreinknek diadalmenetében vennénk részt! Éreztem, hogy a Krisztus dicsősége az én dicsögem is, és lelkem ugy örül az Isten. Fia felmagasztalásának, mintha az teljesen az enyém lett volna. Ma is meghatónak és mindenek fölött magasztosnak érzem a feltámadást, a legnagyobb és leghatalmasabb ellenségnek, a halálnak legyőzését ünneplő diadalmenetnek fönséges ünnepét. Ez a hallhatatlanságnak diadala a mulandóság fölött !