ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-29 / 13. szám

pontból azon érdekes jelenség domborodott ki e gyűlésen, hogy az osztrák vasúti alkalmazottak többsége szintén a keresztény-socialisták hive, a i többi pedig socialdemokrata. A keresztény-socialisták folyton gyűléseznek és igy készülnek a jövő választásokra. E hó 15-én Sz.-Pöltenben 4000-nél többen jelentek meg Luegert hallgatni, márc. 16-án Am- j stettenben 8000 földműves jött össze, 18-án Grác- i ban az óriási iparcsarnok zsúfolásig megtelt. E gyűléseken a keresztény párt vezérei fárad- | hatlanul megjelennek, itt nevelik a választókat, j terjesztik elveiket. Igy érték el azt, hogy az ausztriai nép /»>/itíkai iskolázottsága kitűnő. A nagy tömeg csakis élőszóval tanítható, mert a lapok olvasására vagy ideje, főleg pedig képessége nincs De egy népszerű szónokot, ki előtte érthetően beszél, örömest hallgat és mély meggyőződést merit lelkes vezére szavaiból. Azért az ilyen nép pénzzel el nem bódítható, mert lelkesedés vezeti s főleg mert fel világosultan látja., hogy a választásoknál kapott bankókat százszorosan kell visszafizetnie a vesztegető zsebébe. Szabó politika. Tessék csak bekukkantani a műterembe, a művészet csodáit és remekeit szemlélhetik ott ! Igy kiabálnak a reklámnak gebéjére fölkapaszkodott munka - lovagok s hívják a jámbor képű közönséget, hogy bámulja meg ipari ügyességüket, melyet nem a műhelyben, sem pedig valami gyár- I ban szereztek meg. Régente szokás volt ama- i kontárokat, kik remekelés nélkül a közönséget lépre csalni próbálták, pellengére állítani és megbírságolni, mert a főelv az volt, ne tovább a kaptafánál, a szabó maradjon szabónak, a kovács kovácsnak, vitéz vitéznek stb. Manapság az iparengedélyhez másra nincs szükség mint fényre, no meg egy balekre, a ki oda viszi bőrét a vásárra és olcsó pénzen, egy pár garason eladja, és kész nemcsak a műhely, hanem a műterem is. Ezt gúnyolják aztán szabadságnak. De hát most már minden szabad, van szabad ipar, szabad állam, szabad egyház, szabad lopás. Minden álláshoz kell kvalifikáció. Törvény- j széki biró csak azon jog végzett egyén lehet, a ! ki képességét okmányokkal igazolni tudja. De hát | ez korlátozása a szabadságnak. Ha az iparszabadságról szóló elveket következetesen alkalmazni j akarjuk, akkor miért van pl. a birói, ügyvédi,' papi stb. foglalkozás korlátokhoz kötve ? Ha a I kelmékben utazó vigéc nyithat szabó műtermet, miért nem nyithatna egy magyar szabó ügyvédi irodát ? Egyforma jogot, egyforma szabadságot kérünk, s másképpen az én szabó eszemmel nem tudom fölfogni, miért állapították meg most az egyesült Esztergom tisztviselőinek fizetését, és azt a képességet, melyet minden egyes állású tisztviselőtől megkövetelnek ? A munka csak munka és minden munkának meg van a maga reális értéke, mely pénzben fejezhető ki. A szabó munkája megfelel bizonyos pénzösszegnek, a tiszviselő munkája hasonlókép, mert a szellemi munkát is lehet taksálni. Már pedig ha egy ember, a ki a tűt sohasem vette kezébe fölcsaphat szabónak, mert eme munkának árát tudja kifizetni, mert pénzzel rendelkezik, melylyel a munka értékét födözheti, akkor j miért nem lehetek szabó létemre polgármester, holott én is tudnék magamnak egy lógós ügyvédet fogni, a ki elvégezné a polgármesteri teendőket évi 800 pengő forintért ? Minek a kvalifikáció, ha az bitorolható? Ezen az alapon dobjuk sutba a városi tisztviselők fizetésére s kvalifikációjára vonatkozó szabályzatot, mert hisz ellenkezik a szabadsággal. Ezen iparszabadság törvényei szerint a következőképen kell eljárni. Első sorban kihirdetendő, hogy polgármester vagy ügyész csak ügyvéd lehet. Ezután következnék az árverés, ki vállalja el kisebb összegért, sőt legpraktikusabb eljárás és az iparszabadságnak teljesen megfelelő az volna, ha az összes tisztviselői állásokra a város bérletet nyitna. Akadna egy | vigéc konzorcium, mely a bérletet elvállalná, igy pl. a polgármesteri állás után fizetne neki a város 2000 frtot, s ő kapna, mert hát mindenre van elég ember, s alkalmazna egy jogvégzett egyént 800 - 1000 frtért ; a tiszta rebach volna ezer frt. melyet a konzorcium zsebre vágna. A következetesség elve ezt hozná magával. Ez volna a tulajdonképeni tiszviselői szabadság, vagyis szabad tisztviselőség, mely az iparszabadság mintájára készült s az igen tisztelt közönség a kis hirdetések rovataiban olvashatná mindenféle Rergerek következő hirdetéseit : »Á községek, megyék, és rendezett tanácsú városok figyelmébe ajánljuk hirdetésünket. Itt az alkalom! A mi műtermünkben megtekinthetők mindenféle kitűnően képesített fő- és alispán, polgármester, ügyész, tanácsos, jegyző stb. urak. Rendkívüli kedvezményes és leszállított árakon szolgálunk akármelyikkel. Egy perc alatt képesek vagyunk 20 vármegyét, 100 rendezett tanácsú várost, három ezer községet tisztviselőkkel ellátni. Tömeges megrendelés alkalmával gyári áron adjuk !« Csak az a szerény kérdésünk, mit szólnának ehhez a hirdetésekhez a megtisztelt urak ? Tetszenék-e ezen állapot ? Mi nem hisszük. Mi meghajtunk a becsülettel és szorgalommal szerzett ismeretek előtt s azoknak érvényesülését követeljük, de ugyanakkor és egész jogosan követeljük ezt magunk részére is. Az iparszabadságnak barátai vagyunk, de nem kérünk abból a szabadságból, mely az iparost a nagy tőke rabszolgájává alacsonyítja. Ez nem szabad verseny, ez szabad szipolyozás, mely a munkás iparos verejtékét sajtolja és szipolyozza. Azért minden iparos, ki torkig jóllakott a liberális iparszabadsággal, csakis egy jelszót hangoztathat, s ez : revíziót követelünk! Az ipartörvények revízióját követeljük és a munka jogainak és érdekeinek oltalmát, védelmét kérjük. A szabadkőműves nagygyűlés. (a). A magyarországi szabadkőműves páholyok nagy miilenaris »díszmunkát« végeztek a lefolyt hét elején Budapesten. Lelkes hangulatban, valóságos diadalmámorhan üdvözölték a második évezred hajnal hasadtát. Hiszen ötágú csillaguk soha oly fényesen még nem ragyogott Magyarország egén, mint a nagy millenáris esztendőben ! Nem a kereszténységnek kihülöfélben levő napja fogja az uj ezredévet sugaraival megvilágítani, hanem a szabadkőműves csillagnak bűvös, vakító fényessége. Az évtizedeken át folytatott fáradságos munka végre is mindig közelebb juttatja a szabadkőművességet céljához. Magyarország a szabadkőműves elvek szerint kezd alakulni és berendezkedni. Az alap már meg van vetve; a felekezet nélküliség diadalt aratott; a házasság elvilágiasitása, degredálása sikerült; a korrupció mindig szélesebb körben terjed, mindig nagyobb mérveket ölt. Erről az alapról nem lesz azután nehéz a kereszténységet és a monarchiát végleg kimozdítani szikla fészkükből. Egy-két év és a magyar szabadkőművesség is utoléri az olasz és francia testvéreket. Egy kis türelem és azután a magyar földön is el fog hangzani a szózat, melyet az egyik francia szabadkőműves miniszter már egész bátran bocsátott világgá: »A szabadkőművesség titkos köztársaság, a köztársaság nyilt szabadkőművesség.« Csak folytatni kell a korrupció általánosítását, mert ez fogja megrágni és megdönteni a keresztényt s a trónt, nem pedig az ügyetlen üldözés, mely veszedelmes vértanukat teremt. Ime ilyen »épületes« és *lelkes« gondolatoktól voltak áthatva a benfentes testvérek beszédei a lefolyt nagygyűlésen. De természetesen egészen szükségtelennek tartották mindezen beszédeket s terveket ez idő szerint a világ elé tárni; majd megjön ennek is az ideje ; hadd burkolja egyelőre azokat a mély titok leple. Most inkább még csak a rendes 1 épvesszőt kell nagy parádéval a publikum elé kitenni. És ezért az egész szabadkőműves gyűlésből a profán közönségnek elég annyit megtudnia, hogy a derék és ártatlan Ivánka Imre lett ismét nagymesterré megválasztva, és hogy a három pontos testvérek a humanitás terén —- ime a lépj vessző — örvendetes eredménynyel működtek. De nem lehet eléggé sajnálni, hogy ez örI vendetes eredményről körülményesebben nem értesülhetünk. Mert hát azok a »nemesszivu«, •nagylelkű* férfiak, akik »a humanitás cselekedeteit* gyakorolják, nagyon szerények, szinte félve rejtegetik nemes tetteiket. Igaz ugyan, hogy a világos1 ságtól rendesen csak a tolvajok, az összeesküvők, a hamisítók szoktak irtózni : de azért távolról sem. szabad azt gondolnunk, hogy a szabadkőművesek is hasonszerű emberek. Oh nem. ők mind kifogástalan, »becsületes« férfiak, gentleman nek. No, és utóvégre ha kissé megerőltetjük fanI táziánkat, akkor a titok leplén keresztül is kitalálhatjuk azokat az örvendetes eredményeket a í humanitás terén. Hát talán nem » humánusam cselekedtek a testvérek, midőn a hínárba került Pulszky Karcsin az által iparkodott segíteni, hogy beszámithatlannak nyilvánították s hogy a szerencsétlen számára nyomban 40 ezer forintot gyüji töttek össze maguk között? Nem » humánus* I módon gondolkozott-e Pap Géza. midőn az ügyetlen kártyajátékosnak a pisztolyt nyujtá, hogy a legdrágább emberi kincset, a becsületet megmenthesse? Nem »humánusan« cselekedtek a szabadkőművesek, midőn Hieronymi és Wekerle testvérek esküdtszék elé került ügyeit oly szép sikerrel eltussolták ? És azután milyen megható • humanitás van abban, hogy az egyik három poni tos testvér felsegíti a másikat miniszterségre, ez őt viszont valami szépen jövedelmező bankigazgatóságra vagy főszám vevőszéki elnökségre ? Nem valódi humanitás-e a munkásokat, a szegényeket segíteni és ezáltal azokat egyszersmind a papoknak szűkkeblű és fanatizáló befolyásától elvonni s megszabadítani? Mindezek kétségkívül igen örvendetes események a humanitás terén. Csak sajnálni lehet azokat a szellemi sötétséggel megvert középkori maródiakat, akik mindamellett gyanúsítják a szabadkőművesek »nemes« szándékait s a páholyokat veszedelmes intézményeknek tartják. A lefolyt nagygyűlésen ismét kimutatta, hogy főleg napjainkban nagyon is hasznos, üdvös és jövedelmező dolog a páholyokhoz tartozni s a humanitás áldásait élvezni. És ha majd június havától kezdve az ujonann épült központi szabadkőmives palotában folyik a három pontos testvérek munkája, j akkor a humanitás áldásai még bőségesebben fognak aláhullani e »boldog* hazára. Vakulj í magyar ! Hölgyeinkhez. Kegyeskedjenek ezt átolvasni. Oly dolgokról van itt sző, mely a hölgyeket közvetlenül s a nagy világot közvetve érdekli. Oly dologról, melyről elegiákat zengenek minden házban s hymnust ugyancsak keveset. S mi ez a szánalmas ügy ? Nem merem igy egyszerűen odavetni, s azért óvakodtam e cikk címében is valamikép ráutalni; most már annyi jó tanácsot s annyi buzgalmas cikket pazarlottak erre az ügyre, anélkül hogy I csak meg is kottyant volna tőlük, hogy bizony I veszett ügynek gondolják s cikkeimre is rá se hederitenének. Azért tehát kerülő úton közeledem j felé s elmondom mit láttam a stettini pályaudvaron Berlinben. Két-három hölgyet láttam az utas közönségben forgolódni, akik kivált a harmadik osztály! ból kiszálló utasokat tartották szemmel, s cseléd féle leányokat barátságosan megszólítottak. Mindenik körül 4—6 leány verődött össze, kiknek arcán kellemes meglepetés tükröződött. Érdekelt ez a dolog s közelebb lépve, mintha csak ácsorogni jöttem volna Berlinbe, iátok az illető hölgyek karján fehér, széles szalagot e fölírassál : »Fürsorge für die weibliche Jugend.« Megtudtam azután, hogy a töméntelen sok j egylet közt ilyen cimü egylet is van. s hogy ez j kiküldi a város főpályaudvaraira tagjait azon ! célból, hogy a fővárosba érkező cselédlányokat I útbaigazítsák s a spekulánsok kezeiből kiragadják, j A közlekedésügyi miniszter rendeletéből e hölgybizottságoknak a pályaudvarokon egy-két helyiség is ott áll rendelkezésükre, s a rendőrség utasítva van, hogy mindenben támog hölgyeket.