ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-08-30 / 35. szám
a kádit a ráják hagyatéki ügyek rendezésében. A tárgyalásért bizonyos százalék volt fizetendő, de ezt figyelembe sem vette a kádi, hanem fizettetett magának annyit, amennyit akart. Ha két tehenet hagyott valaki, egyik a kádinál maradt. Tömérdek az ily irányú panasz. Hozzá tartozott az igaz hivő — muzulmán — hagyatékának rendezése is, mert minden töröknek hagyatéka az államra szállt. Ilyenkor a hagyatékról leltárt vett fel, azt árvéreztette, és a bevett öszszeget pedig az államkincstár javára fordította. A bűnügyek közül a gyilkosság és testi sértés esetekre nagy figyelemmel volt a kádi, mert ezekre a törvény bírságot szabott ki, mely a kádit illette, azért nem is törődtek a tettes kinyomozásával, mert ilyenkor a községnek kellett fizetnie. Ha idővel a község a tettest mégis kinyomozta és azt kivégeztette, újra fizethetett emberölés cimén, melyet most a község maga követett el. A kádi saját kerületének közjegyzője is volt, a mi szintén jövedelmező volt számára. A kádi dolga volt a fejadó beszedése körülfáradni, és a fejadó deftereket elkészíteni. Felügyelt ö az egyházak és iskolákra, ezek alapitványaikra és személyzetére. A kádi alárendelt hivatalnokai a naib, az ő segédje vagy helyettese és a muszellim irnok és végrehajtó. A kádi és a naib állását a központból, Stambulból nyerte. Magyarországban egyáltalán, de kivált Esztergomban nem volt állandó a birói kar, két-három évig alig működött egyik-egyik. Biztos fizetése nem lévén, csak dijakat szedhetett be, amelyek a háborgós vidéken nem folytak be kellő mennyiségben s igy a kádi az óhajtott keleti kényelmet nem élvezhette. Minden szandsák több birói kerületre, kaza vagy nahiéra oszlott és minden ily kerület székhelyén a kádinak kellett tartózkodnia. Azonban a magyar területen a hadi veszély szempontjából csak oly helyen volt a nahie székhelye, ahol haderő állomás is volt. A szándzsákbég székhelyén mindég kádi is székelt, mert ő a bég díványának egyik oszlopa volt. Az esztergomi liva (a szanzsaje bég tartománya) kásái (birói kerületei) ezek valának : Esztergom, Csekerdén. (Párkány), Nagy-Saeló, Gárhid, talán Garamhid, (Kőhidgyarmat), Verebély, Komárom, és Báta, (Báth, Hont.) Az esztergomi nahie pedig a következő helyeket foglalta magában: Esztergom, Újfalu, Bánta (?) és Kecske (?) Néhány kádinak sikerült nevét kinyomozhatni, ezek a következők: Mevlana Khoszrev, aki 1546. aug. 16-án Esztergomban a különféle vámokat és jövedelem forrásokat árverezés utján 360,000 akcséért bérletben kiadta. Omár, a ki 1550. március 22-én Dsafort kajjimmá és u. azon év ápril 21-én Mohammedet devrkhánná nevezte ki az esztergom-vári dsámihoz. Turmus, ő 1555. aug. 20-án Muszliheddin khalfát léptette elő müezzinné a városi dsámiban. Juszuf, a ki 1557. okt. hó 23-án Musztafának adományozta a szirádsi hivatalt a vári dsámiban. Szinán, aki 1558. márc. hó 14-én Abdullatif khalfát léptette elé müezzinné a városi dsáminál és 1559. május hó 19-én pedig Ali bin.Tuszufnak adta a kajjim hivatalt a nagyvárosi dsámiban. Alaeddin, a ki 1566. febr. márc. hóban Ali bin Teszvidsnak adományozta a devrkháni hivatalt a vári dsámiban. U. a. év szept. hó 26-án Behrem ulufedsit — zsoldos lovast — tette az esztergomi bérletek haszonélvezőjévé, melyek 605,000 akcsét jövedelmeztek. Továbbá u. a. év dec. 1-én az esztergomi víztorony vitézei közül Szimán és a nagyvárosi őrségből Iljász Abdulah szerbelük tizedeseknek kincstári bérleteket adott át. 1567. febr. 24-én pedig Baj arat bin Radsebet tette devrkhánná a nagyvárosi dsámiban. Mohammed, a ki Piri agát 1570. febr. 20-án az emin — bérlet felügyelő — hivatalból letette, de abba ismét visszahelyezte. Ibrahim, a ki 1584-ben viselte e hivatalt. A kádi helyettesei és segédjei a naibok közül a következőket mutathatjuk be névszerint. Juzsuf Szejjid, a ki 1550. dec. 10-én Oszmánt az alsó visegrádi meszdsid imámjává nevezte ki. Rászán, a ki 1551. aug. 23-án Mohammed bin Ibrahimot, dervkháni hivatalba helyezte a vári nagy dsáminál. Szulajmán bin Iszmail, mint esztergomi kádi helyettes 1557. jan. 6-án Mahmud bin Abdult tette devrkhánná a vári nagy mecsetben. Ennek lemondása után u. a. év szept. 4-én Musliheddint helyezte eme hivatalba. Juzsuf, a ki 1553. jul. 21-én Alit nevezte kajjimmá a vári dsámiban és okt. havában ugyan ott Hádsi Ahmedet alkalmazta szirádsi minőségben. Hihetőleg ő az, a ki 1557-ben, mint kádi működött. Szinán, a ki 1560. márc. 3-án Izsát helyezte a vári dsámiban devrkháni hivatalba. Khalil, a ki 1567. ápr. 4-én Hüszein Bálit nevezte ki kajjimmá a vári dsámiban. Musztafa, a ki 1568-ban viselte a naib hivatalát. Némethy Lajos. Tanügy. A tanítóképző új tanári kara. Pénteken tért vissza dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok s főtanfelügyelő Balatonfüredről, magával hozva Vaszary Kolos Biboros-Hercegprimás Ö Eminenciájának leiratát, a melyben kinevezi a tanitó-képezde űj tanári karát. Az ujonan kinevezett tanárok következők : Keményffy Kálmán Dániel hittanár, Dreisziger Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, Mócsy László, Oberth Ágoston, Vágvölgyi Béla rendes és Bertalan Vince segédtanár. A kinevezés tényével lapunk más helyén foglalkozunk, e helyütt adjuk az intézet tanárainak életrajzi adatait, a melyekről következőket sikerült megtudnunk : 1. Bertalan Vince segédtanár. Született 1857ben Zalamegye Szepetneken. Elemi népiskolai tanitó. Az országos kath. tanügynek egyik legbuzgóbb fáradhatlan tevékenységű tagja. A tanügyi lapokban megjelent számtalan cikkei, széles ismeretkörrel megajándékozott tanférfinak vallják, melynek révén neveztetett ki O Eminenciája által ezelőtt három évvel a főtanfelügyelöi hivatalhoz tollnoknak. A tanügyi mozgalmaknak agilis tagja. Tanügyi polémiái közül legnevezetesebb a nyugdíjra s a tanitók fizetés rendezésére vonatkozók. Értekezései között első helyen áll a tanterv revíziójára vonatkozó. 2. Dreisziger Ferenc, született Baján, 1863. évben. Kitűnően képesített elemi népiskolai tanitó. Fiatalsága dacára irodalmi tevékenységével az egész ország előtt előnyösen ismert alak és kath. tanügyi iróink legelsői között foglal helyet. Paedagogiai irodalommal 1885. év óta foglalkozik és nincs kérdés, melyben a szaklapokban alapos képzettséggel hozzá ne szólott volna. A »Népiskolai Tanügy«-nek 10 éven át főmunkatársa volt, melyben ez idő alatt mintegy 100 önálló értekezése jelent meg. A »Kalauz« és az «Iskoládnak is belmunkatársa volt, most pedig a »Népnevelő* tanügyi lapnak belmunkatársa. A püspöki kar által a tanterv revideálására kiküldött bizottságban a népiskolai tanterv előadója volt, s mint ilyen a legközelebb lefolyt országos nagy-gyülésen fényes ovációban részesült. Értekezésein kivül könyvalakban megjelent művei a következők: 1. »A záró vizsgálatokról.« 2. »Önképzésünk akadályai.* 3. »Az első osztály teljes vezérkönyve.« 4. »A népiskolai olvasókönyvekről és az olvasmány kezelési módszeréről.« 3. Guzsvenitz Vilmos. Született Magyar-Atádon, Somogymegyében 1865. év január 5-én. Gymnáziumi tanulmányait Kaposvárott, a VI. gymnáziumtól pedig Pannonhalmán, mint bencés papnövendék végezte. Ezután a papi és tanári pályára készülve, négy féléven keresztül hallgatta a pannonhalmi főiskolán a bölcsészetet és hittudományt, továbbá a történelmet, a latin nyelvészetet és irodalmat. 1886. év július havában eltávozott a sz. Benedekrendböl és az esztergomi főegyházmegye növendékei közé vétetvén föl, mint harmadéves theologus tette le jeles eredménynyel a közép-iskolai tanári alapvizsgálatot Budapesten (1887. ápr. 27., máj. 10.) a magyar nyelvből és irodalomból, a történelemből és a latin nyelvészetből. 1888. évi július 8-án fölszenteltetett. Hat évi káplánság után az esztergomi tanitóképezdébe lett helyettes tanárnak kinevezve. Irodalmi működését még sz. Benedekrendi növendék korában kezdette meg a »Közoktatás« cimű tanügyi lap hasábjain. Azután kisebb dolgozatokat közölt a »Magyar Sion^-ban, »Magyar Állam«-ban, a >Hitvédelmi Folyóirat«-ban. 1894-ben megnyerte a »Katholikus Hitoktatás* egy pályatételét és mint hidaskürti káplán nyert négy pályadijat a nagyszombati érseki helynökségben évenkint kitűzni szokott tételek kidolgozásáért. 1894. óta rendes munkatársa a »Hitszónoklati Folyóirat«-nak, 1896. óta az »Isten Igéje« nek és végre 1893. óta közöl egy terjedelmes theologiai dolgozatot a »Havi Közlöny«-ben a penitenciatartás szentségéről. Végre különféle cikkeket irt politikai lapokba is. (Magy. Állam, Magy. Néplap, Esztergom.) 4. Keményffy Kálmán Dániel, született 1866. Esztergomban. Ä gymnázium alsó osztályait Nagyváradon, a felsőket Budapesten végezte. 1884-ben belépett Sz.-Ferenc szerzetébe. Theologiai tanulmányait Esztergomban s Pozsonyban végezte. 1889-ben pappá szenteltetett. A szerzet mint tanárt, nevelőt és utóbb a Rendfőnök mellett, mint levéltárnokot és könyvtárőrt alkalmazta. 1895-ben pápai engedélylyel világi pap lett, s mint ilyen az esztergomi főmegye kebelébe vétetett föl. Három hónapig Budaeörsön káplán volt, innen mult évben az esztergomi felsőbb nőnevelŐ-intézet hitoktatójának neveztetett ki. Irodalmi működését, mint theologus 1886-ban kezdte meg. Sűrűn irt a katholikus napi, s szépirodalmi lapokba és folyóiratokba. Önállóan megjelent műve: »Törteneti Tanulmányok.* 1892. — »Két szent beszéd a polgári és a keresztény házasságról.« 1893. — »Kossuth kultusz és katholikus egyház.« 1894. Számos egyházpolitikai apologicus és publicistikai tanulmányt s cikket -közölt a »Kath. Hitvédelmi Folyóiratában, melynek 2 év óta egyúttal társszerkesztője is. Mult év karácsony óta szerkesztője az „Esztergom" cimű politikai lapnak. Jelenleg egy nagyobb munkán, »A magyar egyház: politika e században* dolgozik 5. Mocsy László. Kath. tanügyünk egyik legkiválóbb világi tanférfiának, Mocsy József kalocsai képezdei igazgató fia. Született Kalocsán 1871. évben. Kitűnően képesített elemi népiskolai kántortanító, ki már 21 éves korában a kalocsai székesegyházban karnagyhelyettes volt. Az összes vonós hangszereken játszik. Széleskörű zenei ismereteivel legnagyobb reményekre jogosít bennünket, hogy a tanítóképző-intézetet mint kántorképzőt is magas színvonalra emeli. 6. Obert Ágoston. Született Esztergomban 1860-ban. Okleveles elemi népiskolai tanitó és okleveles polgári iskolai tanár, a tanítóképző intézetekre képesített tornatanár. A tanitói pálya öszszes fokozataiban alkalmazva volt és legutóbb, mint köztudomású, az esztergom-sz.-tamási iskola igazgató-tanítója működött. Működéséről s egyéb életére vonatkozó adatai közül kitűnik, hogy a győri, úgynevezett Skultéty-féle intézetnél — melynek annak idején ő Eminentiája Győrött igazgatója volt — nagy szorgalommal működött. Legutóbb a kath. tanügyi kongresszuson fejtett ki nagyobb tevékenységet s az általa előadott értekezések alapos paedagogiai készültségről tanúskodnak. 7. Vágvölgyi Béla, 21 évig a nagyszombati tanitó-képzőnél működött, a zeneirodalomban nevet vivott ki magának. Beiratások a tudomány-egyetemen. A budapesti tudomány-egyetemen még egy hónapig tart az ezredévi nagy szünidő. A jövő iskolai évre a beiratások szeptember hó 20-án kezdődnek és tizenkét napig tartanak. Az egyetemi központi iroda délelőttönkint a szünidő alatt is nyitva van. Az iroda igazgatója, Erdey Antal azonban néhány nap óta betegen fekszik péceli nyaralójában. Beiratások a műegyetemen. A budapesti műegyetemen a jövő iskolai évre a beiratások szeptember 22-én kezdődnek és bezárólag szeptember 30-ig tartanak. Ez idő alatt folynak a vizsgák és kollokviumok is. Az előadásokat október 5-én kezdik meg. Irodalom és Művészet. Kossuth Lajos a történelem Ítélőszéke előtt. Ily cimü munka hagyja el október táján a sajtót. A mü egészen uj világításban, eddig fel nem használt okiratok alapján fogja bemutatni Kossuth Lajos jellemét, múltját és működését s szerzője nem kisebb ember, mint Zimándy Ignác, az irodalomnak eme kiváló müvelője. A 40 ivre I terjedő, finom papirosra nyomott nagy mü ára csak 2 frt s egyedül a szerzőnél (Török-Bálinton) rendelhető meg. Megjegyezzük, hogy a mü német nyelven is meg fog jelenni. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.