ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-30 / 35. szám

a kádit a ráják hagyatéki ügyek rendezésében. A tárgyalásért bizonyos százalék volt fizetendő, de ezt figyelembe sem vette a kádi, hanem fizettetett magának annyit, amennyit akart. Ha két tehenet hagyott valaki, egyik a kádinál maradt. Tömérdek az ily irányú panasz. Hozzá tartozott az igaz hivő — muzulmán — hagyatékának rendezése is, mert minden töröknek hagyatéka az államra szállt. Ilyenkor a hagyatékról leltárt vett fel, azt árvéreztette, és a bevett ösz­szeget pedig az államkincstár javára fordította. A bűnügyek közül a gyilkosság és testi sér­tés esetekre nagy figyelemmel volt a kádi, mert ezekre a törvény bírságot szabott ki, mely a kádit illette, azért nem is törődtek a tettes ki­nyomozásával, mert ilyenkor a községnek kellett fizetnie. Ha idővel a község a tettest mégis ki­nyomozta és azt kivégeztette, újra fizethetett em­berölés cimén, melyet most a község maga köve­tett el. A kádi saját kerületének közjegyzője is volt, a mi szintén jövedelmező volt számára. A kádi dolga volt a fejadó beszedése körül­fáradni, és a fejadó deftereket elkészíteni. Fel­ügyelt ö az egyházak és iskolákra, ezek alapit­ványaikra és személyzetére. A kádi alárendelt hivatalnokai a naib, az ő segédje vagy helyettese és a muszellim irnok és végrehajtó. A kádi és a naib állását a központból, Stam­bulból nyerte. Magyarországban egyáltalán, de kivált Esztergomban nem volt állandó a birói kar, két-három évig alig működött egyik-egyik. Biztos fizetése nem lévén, csak dijakat szedhetett be, amelyek a háborgós vidéken nem folytak be kellő mennyiségben s igy a kádi az óhajtott keleti kényelmet nem élvezhette. Minden szandsák több birói kerületre, kaza vagy nahiéra oszlott és minden ily kerület szék­helyén a kádinak kellett tartózkodnia. Azonban a magyar területen a hadi veszély szempontjából csak oly helyen volt a nahie székhelye, ahol had­erő állomás is volt. A szándzsákbég székhelyén mindég kádi is székelt, mert ő a bég díványának egyik oszlopa volt. Az esztergomi liva (a szanzsaje bég tarto­mánya) kásái (birói kerületei) ezek valának : Esz­tergom, Csekerdén. (Párkány), Nagy-Saeló, Gárhid, talán Garamhid, (Kőhidgyarmat), Verebély, Komá­rom, és Báta, (Báth, Hont.) Az esztergomi nahie pedig a következő he­lyeket foglalta magában: Esztergom, Újfalu, Bánta (?) és Kecske (?) Néhány kádinak sikerült nevét kinyomozhatni, ezek a következők: Mevlana Khoszrev, aki 1546. aug. 16-án Esztergomban a különféle vámokat és jövedelem forrásokat árverezés utján 360,000 akcséért bér­letben kiadta. Omár, a ki 1550. március 22-én Dsafort kajjimmá és u. azon év ápril 21-én Mohammedet devrkhánná nevezte ki az esztergom-vári dsámihoz. Turmus, ő 1555. aug. 20-án Muszliheddin khalfát léptette elő müezzinné a városi dsámiban. Juszuf, a ki 1557. okt. hó 23-án Muszta­fának adományozta a szirádsi hivatalt a vári dsámiban. Szinán, aki 1558. márc. hó 14-én Abdullatif khalfát léptette elé müezzinné a városi dsáminál és 1559. május hó 19-én pedig Ali bin.Tuszufnak adta a kajjim hivatalt a nagyvárosi dsámiban. Alaeddin, a ki 1566. febr. márc. hóban Ali bin Teszvidsnak adományozta a devrkháni hiva­talt a vári dsámiban. U. a. év szept. hó 26-án Behrem ulufedsit — zsoldos lovast — tette az esztergomi bérletek haszonélvezőjévé, melyek 605,000 akcsét jövedelmeztek. Továbbá u. a. év dec. 1-én az esztergomi víztorony vitézei közül Szimán és a nagyvárosi őrségből Iljász Abdulah szerbelük tizedeseknek kincstári bérleteket adott át. 1567. febr. 24-én pedig Baj arat bin Radsebet tette devrkhánná a nagyvárosi dsámiban. Mohammed, a ki Piri agát 1570. febr. 20-án az emin — bérlet felügyelő — hivatalból letette, de abba ismét visszahelyezte. Ibrahim, a ki 1584-ben viselte e hivatalt. A kádi helyettesei és segédjei a naibok közül a következőket mutathatjuk be névszerint. Juzsuf Szejjid, a ki 1550. dec. 10-én Osz­mánt az alsó visegrádi meszdsid imámjává ne­vezte ki. Rászán, a ki 1551. aug. 23-án Mohammed bin Ibrahimot, dervkháni hivatalba helyezte a vári nagy dsáminál. Szulajmán bin Iszmail, mint esztergomi kádi helyettes 1557. jan. 6-án Mahmud bin Abdult tette devrkhánná a vári nagy mecsetben. Ennek lemondása után u. a. év szept. 4-én Musliheddint helyezte eme hivatalba. Juzsuf, a ki 1553. jul. 21-én Alit nevezte kajjimmá a vári dsámiban és okt. havában ugyan ott Hádsi Ahmedet alkalmazta szirádsi minőség­ben. Hihetőleg ő az, a ki 1557-ben, mint kádi működött. Szinán, a ki 1560. márc. 3-án Izsát helyezte a vári dsámiban devrkháni hivatalba. Khalil, a ki 1567. ápr. 4-én Hüszein Bálit nevezte ki kajjimmá a vári dsámiban. Musztafa, a ki 1568-ban viselte a naib hi­vatalát. Némethy Lajos. Tanügy. A tanítóképző új tanári kara. Pénteken tért vissza dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok s főtanfelügyelő Balatonfüredről, magával hozva Vaszary Kolos Biboros-Hercegpri­más Ö Eminenciájának leiratát, a melyben kine­vezi a tanitó-képezde űj tanári karát. Az ujo­nan kinevezett tanárok következők : Keményffy Kálmán Dániel hittanár, Dreisziger Ferenc, Guzs­venitz Vilmos, Mócsy László, Oberth Ágoston, Vágvölgyi Béla rendes és Bertalan Vince segéd­tanár. A kinevezés tényével lapunk más helyén foglalkozunk, e helyütt adjuk az intézet tanárainak életrajzi adatait, a melyekről következőket sike­rült megtudnunk : 1. Bertalan Vince segédtanár. Született 1857­ben Zalamegye Szepetneken. Elemi népiskolai tanitó. Az országos kath. tanügynek egyik legbuzgóbb fárad­hatlan tevékenységű tagja. A tanügyi lapokban meg­jelent számtalan cikkei, széles ismeretkörrel meg­ajándékozott tanférfinak vallják, melynek révén neveztetett ki O Eminenciája által ezelőtt három évvel a főtanfelügyelöi hivatalhoz tollnoknak. A tanügyi mozgalmaknak agilis tagja. Tanügyi polé­miái közül legnevezetesebb a nyugdíjra s a tanitók fizetés rendezésére vonatkozók. Értekezései között első helyen áll a tanterv revíziójára vonatkozó. 2. Dreisziger Ferenc, született Baján, 1863. évben. Kitűnően képesített elemi népiskolai ta­nitó. Fiatalsága dacára irodalmi tevékenységével az egész ország előtt előnyösen ismert alak és kath. tanügyi iróink legelsői között foglal helyet. Paedagogiai irodalommal 1885. év óta foglalko­zik és nincs kérdés, melyben a szaklapokban ala­pos képzettséggel hozzá ne szólott volna. A »Nép­iskolai Tanügy«-nek 10 éven át főmunkatársa volt, melyben ez idő alatt mintegy 100 önálló értekezése jelent meg. A »Kalauz« és az «Iskolád­nak is belmunkatársa volt, most pedig a »Nép­nevelő* tanügyi lapnak belmunkatársa. A püspöki kar által a tanterv revideálására kiküldött bizottság­ban a népiskolai tanterv előadója volt, s mint ilyen a legközelebb lefolyt országos nagy-gyülésen fényes ovációban részesült. Értekezésein kivül könyvalakban megjelent művei a következők: 1. »A záró vizsgálatokról.« 2. »Önképzésünk aka­dályai.* 3. »Az első osztály teljes vezérkönyve.« 4. »A népiskolai olvasókönyvekről és az olvasmány kezelési módszeréről.« 3. Guzsvenitz Vilmos. Született Magyar-Atá­don, Somogymegyében 1865. év január 5-én. Gymnáziumi tanulmányait Kaposvárott, a VI. gymnáziumtól pedig Pannonhalmán, mint bencés papnövendék végezte. Ezután a papi és tanári pályára készülve, négy féléven keresztül hallgatta a pannonhalmi főiskolán a bölcsészetet és hittu­dományt, továbbá a történelmet, a latin nyelvé­szetet és irodalmat. 1886. év július havában el­távozott a sz. Benedekrendböl és az esztergomi főegyházmegye növendékei közé vétetvén föl, mint harmadéves theologus tette le jeles eredménynyel a közép-iskolai tanári alapvizsgálatot Budapesten (1887. ápr. 27., máj. 10.) a magyar nyelvből és irodalomból, a történelemből és a latin nyelvé­szetből. 1888. évi július 8-án fölszenteltetett. Hat évi káplánság után az esztergomi tanitóképezdébe lett helyettes tanárnak kinevezve. Irodalmi mű­ködését még sz. Benedekrendi növendék korában kezdette meg a »Közoktatás« cimű tanügyi lap hasábjain. Azután kisebb dolgozatokat közölt a »Magyar Sion^-ban, »Magyar Állam«-ban, a >Hit­védelmi Folyóirat«-ban. 1894-ben megnyerte a »Katholikus Hitoktatás* egy pályatételét és mint hidaskürti káplán nyert négy pályadijat a nagy­szombati érseki helynökségben évenkint kitűzni szokott tételek kidolgozásáért. 1894. óta rendes munkatársa a »Hitszónoklati Folyóirat«-nak, 1896. óta az »Isten Igéje« nek és végre 1893. óta kö­zöl egy terjedelmes theologiai dolgozatot a »Havi Közlöny«-ben a penitenciatartás szentségéről. Végre különféle cikkeket irt politikai lapokba is. (Magy. Állam, Magy. Néplap, Esztergom.) 4. Keményffy Kálmán Dániel, született 1866. Esztergomban. Ä gymnázium alsó osztályait Nagy­váradon, a felsőket Budapesten végezte. 1884-ben belépett Sz.-Ferenc szerzetébe. Theologiai tanul­mányait Esztergomban s Pozsonyban végezte. 1889-ben pappá szenteltetett. A szerzet mint tanárt, nevelőt és utóbb a Rendfőnök mellett, mint levéltárnokot és könyvtárőrt alkalmazta. 1895-ben pápai engedélylyel világi pap lett, s mint ilyen az esztergomi főmegye kebelébe vétetett föl. Három hónapig Budaeörsön káplán volt, innen mult évben az esztergomi felsőbb nőnevelŐ-inté­zet hitoktatójának neveztetett ki. Irodalmi műkö­dését, mint theologus 1886-ban kezdte meg. Sűrűn irt a katholikus napi, s szépirodalmi lapokba és folyóiratokba. Önállóan megjelent műve: »Törte­neti Tanulmányok.* 1892. — »Két szent beszéd a polgári és a keresztény házasságról.« 1893. — »Kossuth kultusz és katholikus egyház.« 1894. Számos egyházpolitikai apologicus és publicistikai tanulmányt s cikket -közölt a »Kath. Hitvédelmi Folyóiratában, melynek 2 év óta egyúttal társ­szerkesztője is. Mult év karácsony óta szerkesz­tője az „Esztergom" cimű politikai lapnak. Jelen­leg egy nagyobb munkán, »A magyar egyház­: politika e században* dolgozik 5. Mocsy László. Kath. tanügyünk egyik leg­kiválóbb világi tanférfiának, Mocsy József kalocsai képezdei igazgató fia. Született Kalocsán 1871. évben. Kitűnően képesített elemi népiskolai kán­tortanító, ki már 21 éves korában a kalocsai szé­kesegyházban karnagyhelyettes volt. Az összes vonós hangszereken játszik. Széleskörű zenei is­mereteivel legnagyobb reményekre jogosít ben­nünket, hogy a tanítóképző-intézetet mint kántor­képzőt is magas színvonalra emeli. 6. Obert Ágoston. Született Esztergomban 1860-ban. Okleveles elemi népiskolai tanitó és ok­leveles polgári iskolai tanár, a tanítóképző inté­zetekre képesített tornatanár. A tanitói pálya ösz­szes fokozataiban alkalmazva volt és legutóbb, mint köztudomású, az esztergom-sz.-tamási iskola igazgató-tanítója működött. Működéséről s egyéb életére vonatkozó adatai közül kitűnik, hogy a győri, úgynevezett Skultéty-féle intézetnél — mely­nek annak idején ő Eminentiája Győrött igazgatója volt — nagy szorgalommal működött. Legutóbb a kath. tanügyi kongresszuson fejtett ki nagyobb tevékenységet s az általa előadott értekezések alapos paedagogiai készültségről tanúskodnak. 7. Vágvölgyi Béla, 21 évig a nagyszombati tanitó-képzőnél működött, a zeneirodalomban ne­vet vivott ki magának. Beiratások a tudomány-egyetemen. A budapesti tudomány-egyetemen még egy hónapig tart az ezredévi nagy szünidő. A jövő iskolai évre a beiratások szeptember hó 20-án kezdődnek és tizenkét napig tartanak. Az egyetemi központi iroda délelőttönkint a szünidő alatt is nyitva van. Az iroda igazgatója, Erdey Antal azonban néhány nap óta betegen fekszik péceli nyaralójában. Beiratások a műegyetemen. A budapesti műegyetemen a jövő iskolai évre a beiratások szep­tember 22-én kezdődnek és bezárólag szeptember 30-ig tartanak. Ez idő alatt folynak a vizsgák és kollokviumok is. Az előadásokat október 5-én kezdik meg. Irodalom és Művészet. Kossuth Lajos a történelem Ítélőszéke előtt. Ily cimü munka hagyja el október táján a sajtót. A mü egészen uj világításban, eddig fel nem használt okiratok alapján fogja bemutatni Kossuth Lajos jellemét, múltját és működését s szerzője nem kisebb ember, mint Zimándy Ignác, az irodalomnak eme kiváló müvelője. A 40 ivre I terjedő, finom papirosra nyomott nagy mü ára csak 2 frt s egyedül a szerzőnél (Török-Bálinton) rendelhető meg. Megjegyezzük, hogy a mü német nyelven is meg fog jelenni. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom