ESZTERGOM Mutatványszám 1895

1895-12-25 / Mutatványszám

álmaikból a hithideg és közömbös polgárokat. — A sajtó hatalma napjainkban úgyis nagyobb, mint a parlamenté. A nép meggyőződése, hite hamisitatlanabb hangon juthat kifejezésre a sajtóban, mint a parlamentben. A sajtó felszólalhat szellemi és anyagi érdekei mellett; a parlament elvesztette minden erejét, minden munkaképességét. . Jól tudják ezt a szabadelvűek. Azért miként a parlamentből üres, akaratnélküli gépezetet alkottak, melyet csak részvényekkel, vasúti koncessziókkal, kinevezési okmányokkal kell fűteni, hogy pontosan végezze »alkotmányos* működését és hogy a nagy töke önző törekvéseinek megvalósításához megadja a törvényes színezetet: úgy a sajtót is meg akarja hamisítani, érdekkörébe vonni és a nagy tőke láncaira kötve szolgálatba hurcolni. Ezért görnyed meg a büszke miniszterek és tőkepénzesek háta a sajtó képviselői előtt. Ezért kedveskednek hízelgő bókokkal a sajtó embereinek. Ezért előzi meg a lapok megvásárlása, megvesztegetése a liberalizmusnak minden nagyobb egyházpolitikai vagy közgazdasági kirohanását. Szabadelvüség, mely már békóba vetette Hungáriának kezét-lábát, mely mérgét beleojtotta Hungáriának vérébe, egyszersmind el akarja némítani Hungáriának a száját, melyhez nemrégiben egy ismert hírlapíró a sajtót hasonlította. És ha panaszkodnunk kell a sajtó nagyobb j részének elfajulása fölött, ez elfajulás okát nem szabad másban keresnünk, mint abban a párturalmi rendszerben, mely kisajátította a lapokat, csinált fizetett zsurnalisztákat a maga dicsőítésére. De ha a szabadelvüségnek a pengő aranykészlet segítségével sikerült is a sajtóból, az ország e szájából hamis hangokat kicsalnia, nem fogja még sem megakadályozhatni, hogy ugyancsak e szájon át dörgő hangon ne nyilatkozzék meg.az ország igaz benseje, igaz meggyőződése, rettenetes haragja; nem fogja megakadályozhatni, hogy e szájon át ki ne öntse magából hitéért, hazájáért élni s meghalni kész lelkesedésének izzó tüzét. Mi nem hagyjuk magunkat elnémítani! Mi nem hagyjuk kicsavarni kezünkből a sajtó fegyverét I A kereszténység és az igazságosság örök eszméinek védelmére elszántan ragadjuk meg e fegyvert. Eszmékért fogunk küzdeni a sajtóban, egy olyan sajtóval, egy olyan ellenféllel szemben, mely valóságos eszme-aszkörban szenved, melynek eszméit a konc. a húsosfazék, az aranyborjú jelzik. Mikor Gedeon katonái a madianiták ellen indultak, egyik kezükben égő fáklyákat lobogtattak, a másikban harsonákat tartottak. így indulunk mi is védelmi küzdelemre a szabadelvűek ellen. Védeni fogjuk magunkat a sajtó tárogatóival a szabadelvüség támadásai ellen, de egyúttal magasan lobogtatjuk az eszméknek, az örök igazság fénytengerében meggyújtott fáklyáit. Az eszméknek tüze teszi majd erőssé, hatalmassá sajtónkat. Ahol az eszme fényessége lelkesíti, vezérli a tömegeket, ott nem használ az erőszak. Azt a sajtót, mely eszméket hirdet, nem lehet eltiporni, lenyűgözni, megvesztegetni. Az eszme az üldözésből is diadalmasan kerül ki és fényesebben, még nagyobb varázserővel fogja megtenni hódító körútját. Hadd kacagjanak tehát a liberális urak a parlamentben, a megyegyűlési termekben, a szolgabírói hivatalokban. Az eszmét nem fogják kiirthatni ! Az eszme él, az meg nem hal, az kitör és győzelmi ünnepet ül! Ha Isten velünk, ki ellenünk?! Politikai szemle. — Kulturegylet és politika. Mint mindenbe, a kulturegyesületekbe is beférkőzött a politika, ez a robbantó anyag. A »Felvidéki Közmivelődési Egyesület« subventióval látta el a liberális lapokat, mintha a nemzetiségi eszméket ott fönt, csakis a liberális lapok terjesztenék. Ezt nem tűrhették persze a F. K. E. ellenzéki tagjai, s azért tömeges kilépések történtek. Az egyesület mosta ugyan magát e súlyos vád alól, de mentegetése már maga a vád. Azt mondja, hogy pl. a »Nyitramegyei Közlöny «-t azért subvencionálja, mert hatalmas szolgálatot tett a magyarság ügyének. Megengedjük, hogy a nevezett lap szolgálja a magyarság ügyét, de nem szolgálja-e ugyanazt a »Nyitramegyei Szemle« ? A politikai ellentét mellett ép oly bátor és törhetetlen harcosa a magyar érdekeknek, mint a nevezett telivér liberális lap. A különbség legföljebb az, és ez nyomós, hogy a ! »Ny. K.z tulajdonképen kormánypárti propagandát j űz, a -»Ny. Ss « pedig a felebaráti szereteten nyugvó önzetlen nemzeti szellemet propagál. Az ; »önzetlensége persze nem kóser politika a libera- • lismus kódexében. — Az elfogadott stomfai mandátum. Azt hitte mindenki, Latkóczy államtitkár nem fogadja el a stomfai mandátumot. Nem igy történt. A pártérdek, a voks döntött minden subjektiv felfogáson. Az. államtitkárnak el kellett fogadni, mert Bánffy miniszterelnök ágy akarta. Mig máshol ily mandátumra igényt se vetnek, nálunk a »közéleti erkölcstan* magasabb szempontjából udvarképessé kell tenni, hogy császármetszést végezzenek a választási szabadságon. Előreláthatólag a mandátumot igazoló bizottság jelentésénél, vagy a peti- j cio benyújtásánál nagy vita fog lefolyni, s ellehetünk készülve, hogy a felháborodás kritikája ele- j mentáris erővel fog kitömi. — XJjaol) anyakönyvvezetési rendelet. A derék sopronmegyeieknek nem imponál a pol- | gári anyakönyvvezető, s több esetben megtörtént, hogy a házasfelek megtagadták az anyakönyvi bejegyzés hitelesítését. A soproni alispán erre fölirt a belügyminiszterhez, hogy kötelezőleg mondja ki az anyakönyvi bejegyzés aláírását. A miniszter azonban leirt, hogy a házasfelek bizony nem kötelezhetők az anyakönyvi bejegyzés aláírására, s azt következőleg indokolja: »A házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőnek feladata felvilágosítani a házasfeleket, hogy a házasság törvényszerű megkötése teljesen be van fejezve akkor, midőn a polgári tisztviselő a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja : ennél fogva a polgári tisztviselő ezen kijelentése után a házasulok immár törvényes házastársak, A mennyiben a házasok ezen felvilágosítás dacára is megmaradnak vonakodásuk mellett és a házassági anyakönyvi bejegyzés aláírását. vallási meggyőződésükre való hivatkozással továbbra is megtagadják, a polgári tisztviselő a házassági j anyakönyvi bejegyzés záradékában jegyezze meg, hogy a házasfelek az aláírást megtagadták. — A sárosmegyei nemzetipárt akciója. A girálti választás, úgy látszik még csak ezután fog nagyobb mozgalmat kelteni. A sárosmegyei nemzetipárt ugyanis, e választás eredményéből kifolyólag egy oly mozgalmat indított meg, mely a választási visszaélések kiderítésére és megtorlására magát a -törvényt hívja segitségül. A párt december 15-iki ülésén, a következő határozatot kezdeményezte a választási szabadság körül folytatott hivatalos pressiók meggátlására : 1. Köszönetet és elismerést szavaz a párt mindazon tagjainak, és I a párt kötelékébe nem tartozó hazafiaknak, a kik j a választási küzdelemben a párt jelöltje : Semsey Boldizsár érdekében teljes odaadással és áldozatkészséggel résztvettek. 2. A felmerült panaszok a girálti választásnak eredményét a nagymérvű hatósági pressiónak, megfélemlítésnek és a hatalmi : eszközök nyers felhasználásának tulajdonítják. A ; végrehajtó bizottság ezeknek a panaszoknak és I j vádaknak összegyűjtésére és az igazoló adatokkal j I való kiegészítésére saját kebeléből egy bizottságot küld ki, a melynek feladatává és kötelességévé tétetik mindazokat az adatokat, a melyek a közkormányzat minden ágában alkalmazott állami vagy törvényhatósági tisztviselőknek a törvény rendelkezésével és szellemével össze nem férő, a választókat megfélemlitő és erőszakoskodó akcióban való részvétüket igazolják, a legrövidebb idő alatt összegyűjteni és az elkövetett és beigazolt visszaélések, törvénytelenségek és hatalmaskodások törvényes megtorlását minden téren, tehát esetleg a bünfenyitő út igénybevételével is szorgalmazni. 3. A nemzeti párt kijelenti, hogy a kormánynak és pártjának a közszabadság és politikai jogok | elkobzására és a közerkölcsök megrontására irá- i nyúló közkormányzati rendszere ellen a küzdel- I met az egész vonalon felvenni a haza iránti kötelességének tartja és ennek a girálti választókerületben való nyilt és határozott kifejezése jeléül, az általános választásokra már most Semsey Boldizsárt a párt képviselő jelöltjéül kijelöli és őt a a jelöltség elfogadására fölkéri.* — A megyei restaurációk. A napokban megkezdett vármegyei tisztujitások országszerte nagyobbrészt már lefolytak. Szomorúak azok a jelenségek, melyek közt a vármegyei tisztviselők mandátumjaik birtokába jutnak. A tisztviselő a mai abszolút rendszer, mellett megfosztva függetlenségétől, politikai meggyőződésétől, eszközzé válik a kormányhatalom körében ; az egykor hires megyei autonomikus önérzet ma már szervilizmussá fajult. Még csaknem is oly rég, a vármegyék tisztikara éppen attól a párttól részesült számtalan gyanúsításban, rágalomban, kicsinylésben, mely körül ma kevés kivétellel dervistáncot folytat, mely még a fizetés kérdésében is degenerálta a magyar közigazgatás embereit. De azért ezek az emberek biztosítják maguknak a hatalom jóakaratát, mert Magyarországon ma már kevés a politikai szabadság, meg hát élni is kell bármily módon. Mig más bránsban uj lett a javadalmazási rendszer, az autonomikus tisztviselőknél, dacára a megváltozott életviszonyoknak, maradt minden a régiben. Minek is? Mikor Ígéretekkel jobban lehet ezen embereket skartban tartani. Minek is? Mikor igy jobban lehet velők rendelkezni. Minek is? Mikor igy immunitását a törvényhatóság nem tudja a kormány hatalmi túlkapásaitól megőrizni. Ma a megyékben nem a törvényhatóság végzi a közigazgatást, hanem a pártpolitika ridegsége, a mely embertelenül tipor le mindent, ami független meggyőződés, ami nem szegődik az ő szolgálatába. Innen van, hogy a választásokban legcsekélyebb eszme és lelkesedés sincs. A municipal ismus rabigába görnyedt, gyökere kitépve s odadobva az állami mindenhatóság bizantinismusának. A főispánok a legszélesebb felhatalmazással, a miniszteri példára játszanak a törvénynyel, mert hát e tisztújítással nem rendezett adminisztrációt nyitnak I a következő lustrumra, hanem a liberális pártpolitikának teremtik meg azon őrszemeket, a honnan ugy lehet játszani a polgárok sorsával, mint a macska szokott az egérrel, a honnan meg lehet ismételni a csáktornyai, bonyhádi, nyitrai, stomfai i és girálti választásokat. — A belügyminiszter és a püspöki szolidaritás. Perczel belügyminiszter visszaküldte a í nagyváradi katholikus kör alapszabályait jóváhagyási záradék nélkül. A megtagadást azzal indokolta, hogy az alapszabályok 2-ik pontja (t. i. a kör védnöke mindenkor a nagyváradi róm. katholikus püspök) nem mondja meg expresse, váljon elvállalná-e csakugyan a védnökséget Nagyvárad jelenlegi püspöke. Ezen akadékoskodó indokolásra frappáns módon felelt Nagyvárad bíboros püspöke. Levelet intézett Sal Ferenc polgármesterhez, melyben kijelenti: hogy igenis elfogadta a védnökséget, s meg van győződve, hogy ezt utódai is meg fogják tenni; elfogadta, mert kötelességének tartotta azon kapcsokat szilárdítani, melyek a katholikust katholikushoz fázik és nem képzelhet katholikus püspököt, aki e tekintetben katholikus híveivel szolidaritást ne vállalna. A miniszter most már ki lehet elégítve, a püspök pedig mindenkorra irányitót nyújtott a püspök és katholikus körök közötti viszonyra. A belügyminiszter okvetetlenkedése tehát fiaskót vallott, mert azt hitte, hogy a püspök bizonyára nem teszi ki -magát ennyire. — Uj udvari méltóság. Minap hozta a hivatalos lap, hogy ő felsége Gr. Apponyi Lajost magyarországi udvari marsalává, udvarnagyává kinevezte. A magyar udvari marsall a közös udvartartáshoz tartozik és »cs. és kir. apostoli felségének udvari marsallja Magyarországon* címet viseli. Az udvari marsall a Budapesten tartandó udvari ünnepélyeknél, ünnepélyes fogadtatásoknál és szertartásoknál »az executiv -szertartási szolgálatot vezeti és képviseli az első föudvarmestert az esetre, ha ez Ö felségével nem időznék Budapesten.* Ez tehát a nagy garral hirdetett magyar udvartartás nyélbeütése. Inkább maradjon a mostani udvartartás, mintsem ily minuciosus rendelkezéssel szúrják ki a nemzet szemét. A magyar közjog nem ismer »udvari marsall« méltóságot. Azt a funkciót,