ESZTERGOM Mutatványszám 1895

1895-12-25 / Mutatványszám

Esztergom, 1895. December 25. Mutatványszám. ESZTERGOM POLITIKAI S TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajczár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utcza 33. szám, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajczár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajczár. A vallás az Istenben egyesülve szereti látni a nemzetet, és bün-e az,- ha e nagy feladatot a katholicismus tudja lendületre juttatni, és épen ezért öt éri a/ ellenség fegyvere legsúlyosabban? A kathulikusok megértették a rájuk mért küzdelmek óráit s átélték a megaláztatás nagy próbáját. A liberális és katholikus küzdelemben vitézül elbuktunk, de erőnket s hivatásunkat nem vesztettük el, mert a jogok, melyekért küzdöttünk, isteniek. Megadtuk magunkat a győzőnek, mert a katho licismus nem polgárháború árán, hanem alkotmányos és törvényes fegyverekkel szokta jogait kivivni. Bármily része is legyen a liberálisoknak az ellenünk indított küzdelmekben, küzdelmünkben mi föléjük emelkedünk, hogy megmutassuk a törvényhozóknak, mint kell törvényes eszközökkel küldeni. Összezavarták a politikát a válással, mi megmutatjuk, hogy a vallással játszani ép ciy veszélyes, mint a Magyarország alkotmányos életébe^, akik hatalomra jutnak, azt hiszik, hogy a polgárok lelkiismeretét, politikai meggyőződését csak úgy átidomíthatják, mint a kereskedelmi szerződéseket, a közigazgatást vagy a véderő törvényt. A. kik kormányozzák, a nemzet polgári érdekeit, azt képzelik, hogy ők egyúttal a lelkek fegyelmezöi. Hirdetik a lelkiismeret-szabadságot, de nem tűrik, hogy az katholikus módon megnyilatkozzék, hogy az a társadalomba bevitessék. Nem elégszenek meg a nemzet polgári érdekeinek vezetésével, papi hatalmat akarnak fölötte gyakorolni. Értsék meg azok, kik az államot kormányozzák, hogy az állam nem lelkiafya, a lelkiismerethez semmi köze sincs. Maradjon a maga jogkörében, gondozza az alkotmány szabadságát, de egyre kezét tenni nem szabad, s ez: az én vallásom, az én lelkiismeretem. Legyen biró, katona, tisztviselő, de ne legyen pap, mert akkor a vallásból politikai eszközt kovácsol. Legyen szövetségese a vallási hatalomnak, de ne. legyen elnyomója, mert az elnyomott végre is széttöri a láncokat. Ne a kereszténység szellemét törje meg, hanem vigyázzon az igazságszolgáltatásra, a tulajdon biztosságára, a nemzeti zászló becsületére, a választási szabadságra, a közgazdaság fejlesztésére, fajunk nemesítésére, a tudomány és irodalom nemzeü. szellemére az; alkotmány megtartására és végrehajtására. Ezekben találja ambícióját, ne pedig a felekezetek összeveszitésében. Ma úgy vagyunk, hogy elismerik minden felekezet követelését, még a felekezetnélküliséget is keblükre szorítják, csak a katholikusoknak nem szabad jogokat, nemhogy követelni, de kérni sem. A szabadkömivesség markában tartja a modern Magyarország intéző köreit, s a kőmivességnek gondja volt rá, AZ „ESZTERGOM" TÁRCZÁJA. Betlehemesek. Még mindig jönnek-mennek a betlehemesek. Karácson táján falun és városokban, útnak indulnak a betlehemes gyerekek, meg legények, ki pásztornak, ki angyalnak, ki egyébnek öltözve; házról-házra járnak, eléneklik Krisztus Urunk születését hirdető örömteljes versikéket, elmókáznak, megbicsaklik nyelvük az angyal latin mondásain, egy kis .lésusfiát kérnek, azzal szedik a sátorfájukat, hogy a szomszédoknál »fellépésüket« megismételjék. Rendesen valami templom félét vagy tájképet s barlangot ábrázoló szekrényt hordanak magukkal, benne néhány papir vagy viaszalak, melyek a szent párt, a három királyt, a pásztorokat, s a bölcsőben vagy jászolban fekvő kisded .lézust ábrázolják. Éneklés előtt gyertyát gyújtanak meg a papir építményben a betlehemesek s ez elé térdepelnek, mikor ajándékaikat a csecsemőnek átadják. Már a régi keresztények is állítottak házaikban betlehemet s kegyeletük ezzel ünnepelte külsőleg is a Megváltó születését. Az a mai betlehemjárás elfajult maradéka a régi karácsonyi misztériumoknak. Régente nem volt minden községnek temploma, sokszor hófúvások miatt se mehettek a hívek a távoli templomba. Hogy ezen állapoton segítve legyen, s a híveket valami áhítatra gerjesztő emlékeztesse a szent éjre, előre betanított gyerek, vagy legények kimentek a falukba és templomokban az idő tájt előadott párbeszédes és énekes karácsonyi misztériumok előadásával sorba járták a falusiak házait. Ezzel megvolt adva a mód, hogy a hívek ájtatosságukat kellően végezzék, a látvány meg ünnepi hangulatot ébresztett bennök. Később e szokást annyira megkedvelte a nép, hogy adományaival se fukarkodott: ezt meg az éneklő sereg vette szívesen, ugy hogy maga jószántából, küldetés nélkül is elmentek betlehemezni. így került ki, a szertartásos elemet képező karácsonyi misztérium a templomokból. A templomból kikerülve, tárgyának köre is szélesbül. Nem csak a megváltás nagy titkára vonatkozó események szerepelnek, hanem vegyes bibliai események, allegóriák, komikai intermezzok, népies tréfák szövetnek be a komoly jelenetek közé. Nem tisztán liturgia többé, de világi játék se. Mig másutt külföldön a vándor énekesek, és színészek kivetkőztették a betlehemes játékok egyházias jellegét, s ezért az egyházból kiközösítve lettek, addig nálunk megmaradt liturgiái toldaléknak. A népnek folyvást kedvencze maradt, ugy hogy midőn az egyház a templomokban felhagyott vele, maga vette át. A nép szárnyai alatt természetesen nagy változáson ment át. Egyik cziczomázatlan, másik mesterkélt ; egyik naiv, másik tudákos; egyikben katholikus ének szólal meg, másikban protestáns, sőt némelyikben mindkettő. Némelyikben népdal töredékre találunk, másikban régi költök soraira ismerünk. Néhol latin szavak ütik meg füleinket, másutt modern magyarságú versszakokat énekelnek vagy mondanak el. A pásztorok legtöbbet szere* pelnek, ez áll a nép felfogásához, és életéhez legközelebb. Mig egyrészt saját egyéniségét, természetét látta bennök megörökítve, másrészt legalkalmasabbnak találta, hogy velők mondassa ki tréfáit, tolmácsolhassa kedélyvilágát. Leghíresebbek nálunk a székesfehérvári, göcseji, csongrádi, orosházi, szegedi, csikszéki betlehemes -játékok. A templomi karácsonyi misztérium-játékokról szólva, nem ugy kell azt képzelnünk, mintha régente a templomokban szini-előadásokat tartottak volna. Az egyház ily eszközökkel sosem áll vissza, hanem azt bizonyos józan, tekintélyt nem koczkáztató mérséklettel használta. Mint sok más szertartásnak, ennek is jelképes formát adott. Fölállította a betlehemet is, mind a sz. sirt, s a mellette bemutatott élőszó jelenetek nem voltak egyebek mint szemléltető képek, melyekhez szöveg magyarázatot a prédikáló pap adott. S. Szent a béke. Irta : Valnicsek Béla. Csonka Ernőék már két hete tartogatják magukban a szót, ami utóvégre nem is olyan csuda. Csonka azt nem akarja sehogysem megérteni, miért nem maradhatna ő éjfélig vagy tovább is távol hazulról, felesége meg ebben nem hajlandó megnyugodni. Össze is pöröltek e miatt két hét előtt s azóta nyikorog az ajtó, csattog az ablak, törik a pohár, valahányszor Csonka Ernő későn jön. Egy szó kevés, annyit sem szól férj és feleség, legföljebb az a kis ennivaló baba sir bele az ajtó, ablak meg pohár okozta zajba. És Csonka, ez a rosz embe

#

r, még szent karácsony előestéjén sem lágyult meg. Mikor haveriött hivatalából, végig olvasta napilapjából, ami estére