Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1929
ötven évvel ezelőtt, egy az Ég malasztjával megáldott órán, ifjú élete folyójának virágos partján — miként egykor az elhivatás napján történt az apostolokkal a Jordán zsongó vizeinek fövenyén — megállt a mélytekintetü, a szelidszavú Istenember és varázzsal teljes hangján megszólalt: Veni, sponsa mea, coronaberis! És csodákra váró ihlettel betelve, örök titkok zárainak felpattanását sejtő igézettel keblében, örök tüzek parázslásával szívében elindult Utána ... El kellett indulnia, mert nem lehetett másként tennie . . . És ötven év óta követi őt! Nem lehet azóta visszatekintenie, mert mindig Őt kell néznie, csak Őt lehet tudnia, gondolnia és éreznie, Akiről Ígéretesen varázslik feléje az örök szépség, a hódító jóság, a kiapadhatatlan szeretet . . . Azóta Vele jár . . . Keze a kezében . . . Munkában fáradt fejét az Ő ölébe pihenteti . . . Azóta Mária lelkületével, lehunyt szempillákkal, az örök-szomjas lélek mohóságával issza szelíden folyó, békét, boldogságot lehelő szavait Istenről, az égi otthonról, a teremtés, a megváltás és az örök jövő titkairól . . . Az Ő közelében lett látóvá és hallóvá a lelke . . . Azóta látja — amit emberi szemmel nem lehet látni — bolttalan magasságokban a Meg- közelíthetetlent, Aki az örök fény sugárzó özönében lakik . . . Látja a Bárány vérében megmosott ruháikban fehérlő szüzeket, kik mindenüvé követik Őt ... és hallja — amit emberi füllel nem lehet hallani — egy misztikus világ ezerhangú, étheri énekét . . . Ezekben a meglátásokban, meghallásokban és szent megérzésekben tökéletesedett ki a mindeneket: a jelenvalókat és a jövendőket egységbefoglaló hite, a mindeneket az örökkévalóság szemszögéből vizsgáló és értékelő értelme, amelynek nincsenek kínzó problémái és aggályosl* BenkőM. Szeréna L 1880—1930.
