Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
A vallásos érzelem ápolása a kath, kisdedóvodákban. Az emberi szív érzelmei között az első hely a vallásos érzelmet illeti, mely a legnemesebb és legvigasztalóbb s melynek tárgya a legfőbb lény, a legtökéletesebb jóság, igazság és szépség. A vallásos érzelem azon viszonyból indúl ki, mely Isten és az ember között van, a mely viszony feltételezi, hogy az ember egyedid csak Istenben: a legfőbb és legtökéletesebb lényben találja fel boldogságát. Főbb vallási érzelmek: Isten végtelen fenségének imádása, szeretet jóságáért, az elnyert jótéteményekért kifejezett hála, kegyelmekért való esedezés, kérés s mindezeknek összefoglalása: a jámborság. Az ember érzi, hogy fölötte egy mindenható lény uralkodik, a kitől függ létében és fenmaradásában; érzi, hogy a világot ez a végtelen lény teremtette s kormányozza, kinek mindent köszönhet és a kinek minden ember a legmélyebb imádással tartozik. Az emberi szívbe oly mélyen be van vésve az Isten eszméje, hogy egy felsőbb lény tudata nélkül el nem lehet; azért, ha az igaz Istent nem ismeri fel, csinál magának hamis Istent. Az ember nyugalmat nem talál e földön Isten nélkül; azért mondja az emberi szív legalaposabb ismerője, sz. Ágoston, a lángeszű hyppoi püspök, hogy »nyugtalan a mi szívünk óh Isten! mig tebenned meg nem nyugszik.«1 A hitetlen ember meghasonlott önmagával s minél erősebben fészkelte be magát szívébe a hitetlenség, annál terhesebbé, borzasztóbbá teszi a bűnös öntudat a földi életet. Csak Istenben lelheti fel az ember boldogságát s az Istenhez a vallás fűzi. 1 Vallomások, I. k. I. 1*
