Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
IX. SEGÉLYZŐ-ALAP. A pedagógia a jelen korban nagyon találékony a segédeszközök kieszelésében; újabb és újabb módot gondol ki, hogy nemes czélját könnyebben elérhesse. Ezen segédeszközök közt nem utolsó helyet foglal el a segélyzö-alap, melynek kamataiból megkönnyítjük a szegény növendék gondjait. És a szegénysorsú tanulóknak anyagi támogatása az emberszeretetnek legnemesebb módon való gyakorlása. Ez vezette az igazgatót azon gondolatra, hogy egy segélyző-alapot létesítsen. A múlt évben bátorkodtunk felhívni a tanügy barátait a segélyzö- alap pártfogására, majd gyüjtőívet bocsátottunk ki a következő szöveggel : »Isten szent nevében! Adakozzunk az esztergomi érseki kisded- óvónő-képző intézet segélyző-alapja javára ! Hazánk kulturális és társadalmi fejlődése az utolsó évtizedekben nagy lendületet vett ugyan, de vele együtt mindinkább súlyosabbá vált a megélhetési mód is. E szomorú anyagi viszonyok között különösen ólomsúlylyal nehezedik a szegénysorsú szülők vállaira gyermekeik iskoláztatása, főképen azon esetben, ha idegen helyen kell gyermekeiket kiképeztetniök. A legtöbb intézet ismervén a szülők eme gondterhes állapotát, iparkodott oly alapot létesíteni, melyből szegénysorsú tanulóit némileg segélyezheti. Egy ily alap létrehozására törekedik az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézet tanári testületé is, fájdalommal tapasztalván, hogy a képző-intézetbe járó leányok közül igen sokan nélkülözéssel küzdenek. Növendékeink legnagyobb számban tanítók, kis hivatalnokok gyermekei, árvái, kiket tehát sorsuk a társadalom intelligensebb elemei közé emelt ugyan, de egyúttal szegénységük kenyérkeresetre is utalta őket. Ezek nevében kérjük a minden szép és nemes czélért lelkesülő, áldozatkész emberbarátokat, szíveskedjenek a segélyzö-alap létesítéséhez kegyes adományaikkal hozzájárulni. 5*
