Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

5G

íme, kedves növendékek, eme fejedelmi kéziratban a mi jó királyunk mintegy azt hangoztatja felénk: »A múltból merítsetek erőt!

A mely nemzet kegyelettel van múltja iránt, az bízhatik a jövőben.« A mi felséges királyunk ezeréves dicsőséges múltúnk gazdag kincsbányájából emel ki drága gyémántszemeket s azokat beillesztő első szent királyunk koronájába, hogy a magyar sz. korona felséges sugarainak fényénél hirdesse az egész világnak, hogy áldott szivü királyunk a magyar nemzetnek történelme iránt tanúsított kegyeletét a saját kegyeletével harmóniába hozta. A magyar nemzet dicső múltja iránt táplált királyi kegyelet tehát ama magasztos forrás, melyből fakadt azon elhatározás, hogy a kereszténység dicső hőseinek, az alkotmány védelmezőinek, a magyar történelem, irodalom és jog bajnokainak fejedelmi emléket állít.

Az első, kit királyunk nemes szivéhez emel, sz. Gellért püspök. Mint a sz. Benedek-rend tagja idegenből szakadt hozzánk s a királyi udvarba kerülvén, sz. Imre herczeg nevelője lett. Imre kiképzése után a Bakony rengetegében remete életet folytatott; e magányból hét év múlva kiszólíttatván, mint püspök a hittéritésben sz. Istvánnak segítője, apostoltársa lön s fáradságot nem ismerve hintegeté Krisztus sz. hitének magvát a nép közé. A magyar nemzetnek a nagy kereszténység közösségébe való bevezetése után, mint vértanú saját vérével pecsételő meg azt a szövetséget, melyet a magyar nép az egyházzal kötött. A mai Rudas-fürdő közelében, még most is látható azon kegyeletes hely, hol a szent püspök halálát leié.

Azon jeles férfiak közül, kiknek emlékét felséges királyunk megörökítendő érczbe öntött szobrot állíttat, bennünket, mint kath. intézet tagjait különösen érdekel Ő Eminencziájának, intézetünk fentartójának dicső előde, Pázmány Péter, Esztergomnak a vallásos és hazafias erényekben tündöklő bíboros érseke, kit hazánk Védőasszonya a 17. század legválságosabb szakában könyörgött le az isteni Gondviseléstől, akkor, midőn nemcsak a török szorongatta honunkat, hanem, a mi még fájdalmasabb, a hitszakadás viszálya is dúlt a nemzetben. Pusztulóban, kiveszőben volt a magyar nemzet éltető eleme, az ősi hit ; haldokolt a magasztos tényező, a magyar katholiczizmus.

E szomorú helyzetben a nagy Pázmány Péternek hitbuzgalma gyújtott, ékes szólása megindított, szava, Ítélete velőkig hatott; tollat ragadva ékes nyelvű könyveket írt az ősi hit védelmére, áldozatkészséggel megvetette alapját a magyar kath. egyetemnek. Oly fényes szónoki tehetség, oly nagyeszű tudós volt, hogy az ő korában hozzá hasonlóan írni senki sem tudott, a szónoklatban pedig azóta is alig múlta őt felül valaki. Lángoló hitével, hazafias lelkesedésével megmentette a magyar katholiczizmust.