Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1893

Adja Isten, hogy ö Emjának öröme teljék ez intézetben, adja Isten, hogy ö Emja e tanintézetet sz. egyházunk és édes hazánk javára virulni sokáig láthassa!«

Számord Ignácz igazgatónak beszéde után Horváth Mariska, II. éves növendék az alábbi nagy érzelemmel mondott beszédben fejezte ki társnőinek háláját.

»Nagyságos és Fötisztelendö Fötanfelügyelö Úr!

Alig van magasztosabb, szebb feladat, de egyszersmind szükségesebb gondoskodás, mint a kisdedek megóvása. Mily lelkiöröm, mily édes érzés ép, egészséges, tiszta, vidám kedélyű kis gyermeket látni, s mily fájdalmas, elszomorító látvány az elhanyagolt, testi-lelki gondozást nélkülöző, gyenge kis teremtmények alakja. Amaz a kelő napsugár, mely a jövendő napot megaranyozni, derültté, áldottá tenni Ígérkezik, ez a vészt rejtő felleg, mely minél nagyobbra nő, annál rosszabb, annál károsabb.

Alig van hasznosabb intézet, mint egy kisdedovoda, mely szárnyai alá karolván a gyermekeket, gyengéd szeretettel óvja, védi őket; szivökben a vallásos kegyeletet és a szülök iránt való szeretetet fejleszti, ápolja. E nemes czél lebegett a fömagasságú bíboros herczeg- primás, a mi kegyelmes Atyánk minden szépért, jóért lelkesedni tudó nemes szive előtt, midőn elhatározta, hogy egy óvónő-képző intézetet alapít, hogy ez által a kisdedóvás terén annál fényesebb eredmény éressék el. Ez intézet új épületének mi vagyunk szerencsések első növendékei lenni. Szép, de nehéz hivatás vár ránk, ép azért, szeretett társnők, kell, hogy eme jó tulajdonokkal bírjunk, u. m. mély vallásossággal, kettöztetett figyelemmel és szorgalommal. Csak, ha tanulói köteles