Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1893
I. A kisdedóvónő jó tulajdonságai. Néhány évtized óta nagyon megváltoztak társadalmunk viszonyai. Az előtt azt tartották, hogy a nőt kizárólag a házi gond, a férfit a kenyérkereset illeti. Nagyanyáink működési köre egészen más volt, mint a mostani nőké. A rokka és orsó még pergett, s maguk fonták meg cselédeikkel a fehérneműre szükséges kendert és lent; a háztartási munkához tartozott a szappanfőzés, gyertyaöntés stb. A főzésen és varráson kivül a főbb rangú családok leányai is csak írásban, olvasásban, számolásban, franczia és német nyelvben s legfeljebb egy kis hárfajátékban kaptak oktatást.1) Szóval a nőt beszoríták a család szűk körébe; a férfi szabadon emelkedhetett azon magaslatra, honnan szellemének fénye éltető napként világít, s a nőnek meg kellett elégednie, ha a zsenialitás lángját a házi tűzhelyen szeretetével lobogtatta. A nőnek legfőbb működési köre kélségkiviil mindig a család marad. A modern élet azonban sok tekintetben megbontotta az eddigi szokások kötelékeit. Új szükségletek támadván, új erőket kellett a sorompók elé állítani, t. i. a nőket. A mai nőnemzedék, melyet az újabb ’) V. ö. Beniczky: A nők az előtt és most. 207. 1. 1*
