Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1893
7 Beszédében vázolva a kisdednevelés czélját, fontosságát, szólt a tanári kar magasztos feladatáról, kérve őket,, ne téveszszék el szemük elöl azon czél megoldását, mely minden katli. képezdére vár s mely nem lehet egyéb, mint életet lehelni a növendékek hivatásába, vallásosságába, hazafíságába, rendszereidébe, érzelmébe, akaratába, egyszóval belőlük tántoríthat lan kath. karaktereket nevelni. A növendékeket szorgalomra buzdította, figyelmeztetve őket, hogy annál inkább sokat kell tanulniok, mert nem élettelen nyers anyagot veen- denek, mint kisdedóvónők, képzés alá, hanem a teremtő Isten legremekebb alkotásait, a kisdedeket, tehát magát a kedélyt és szeretetet, azon zsenge korban, midőn egy elhibázott lépés, vagy meggondolatlan tett és kifejezés, beláthatlan veszélyes következményeket vonhat. maga után a gyermek egész későbbi életére. A kisdedóvónö kötelessége szemben a kisdedekkel, ezek érzékeit a test- és egészségtan, értelmi és érzelmi világát a lélektan tételei szerint czél tudatosan fejleszteni, másfelől pedig kötelessége a haza iránt a kisdedeket már a zsenge korban a hazaszeretetre tanítani. E kötelesség teljesítését várja tölök a társadalom s ezt várják főként a szülök, kik legnagyobb kincsüket bízzák reájok. Áttérve a kisdedóvás terén elért eredményekre örömének ád kifejezést a fölött, hogy e kérdés Magyar- országon törvényhozásilag is már rendezve lett. »Megvalósultak tehát édes álmaink, széles e hazában nem lesz község, melynek kisdedeitől az ovoda áldásai el lennének zárva, mindenütt szeretettel fogja kitárni kebelét a kisdedóvó-intézet, az egész jövő nemzedék százezreit mentve meg a hazának, az emberiségnek.
