Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1943

most kivirágzott. Temetővirág, enyészetszagú dögvirág. Nem a halottak, hanem i hullák virága." (Vitéz Somogyvári, És Mihály harcolt.) Nem szópetárdákat akarunk elsütni, nem ábrándos szavakat suttogni érzékeny lelkű diákoknak, hanem a színvalóságot elmondani: Fiúk, nektek mennetek kell a haza szent oltárához, és azt mondtátok búcsúzáskor: Isten vele tanár úr! De úgy-e a viszontlátásra. És lehet, hogy ez a viszontlátás ott ?. csatatéren lesz, ahol már nem az igeragozást és mondatelemzést fogják kér dezni. hanem farkasszemet nézünk a haza ellenségeivel és ha kell, ha kikényszerítik, megmutatjuk oroszlánkörmeinket! Szorongó szívvel néztem a sze meitekbe, lélekben megsimogattam arcotokat, mert ki tudja, látjuk-e még egymást. Ellenségeink harci módszerei kíméletlenek. Isten keze pedig a bűnösökre sujt, és te nem akarnál erkölcsös természetű ,,szittya" lenni? A búcsúdalban együtt zengett minden szép és jó is, amit az iskola adott. Ezt vigyétek el magatokkal az élet tarsolyában. A bakancs, az egyenruha, a rohamsisak megváltoztatja a külsejét a fiúknak, a háború férfiúvá magasztosítja a fiatal honvédet és ahogy a bajtársiasság csak növekszik, amikor a haza veszélyben forog, úgy mi, magyarok még jobban összeforrunk a balsors ban, hogy majd a szebb jövőben egymást ne keserítsük és negligáljuk. „Isten vele tanár úr!" Könnyet fakasztó szavak. De el most a könnyekkel. Amit tanultunk, valóra váltjuk, átkombináljuk tettekre, hogy e szent honnak panasza sose legyen ránk. az 1944 es fiúkra. És akik nem mehetünk el a haza szent határait védeni, buzgó és forró imádsággal kísérjük minden honvéd drága lépteit örökkön örökké. Hajrá Tomori! P. D F.