Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

ról öröm sugárzik, mert vége már a diákéletnek, de szomorúság is vegyül örömünkbe, mert búcsúzunk. Ez adja azt a különös arckifejezést, amely ott ül mindegyikünk arcán. Osztályfőnök atyánk utoljára szól hozzánk. Komolyak a szavak, mint maga az esemény. Bátorít, buzdít, oktat. Az ünnepi hangulatot az ősi diáknóta szakítja félbe: Ballag már a vén diák... tovább.... tovább... Körbemegyünk az osztályban. Búcsúzunk a padoktól, a falaktól, a katedrától. Egyszerre kitárul az ajtó és mi megyünk kettesével osztályfőnök és prefektus atyánk után énekelve, mosolyogva, könynyezve tovább... tovább... A folyosón a szülők könnye és zokogása csak fokozza bennünk a meghatódottságot. Első állomásunk a VII. osztály. Felállva, ünneplőben, csendben fogadnak Szól az ének, s kígyózva vonulunk el padjaik között. Isten veletek cimborák! Minden osztálytól búcsút veszünk. Alsó és felső tantermek örökre Isten veletek! Búcsúzásunk során eljutottunk diáköcséinkhez, az elsősökhöz is. Itt tettük le diákságunk utolsó szimbólumait: tankönyveinket. Semmi sem köt már bennünket a hálán és emléken kívül az iskolához, az Alma materhez! Mielőtt kilépünk az osztályból kis nefelejts csokrot kap mindegyikünk emlékül a kis diákoktól. Könnyezve szorítunk velük kezet és indulunk tovább. TJtunk következő állomása, a templom. Felharsan az orgona, amint zászlóval az élen belép a 30 maturandus. Prefektus atyánk térdel az oltár elé és vele együtt közösen, ünnepélyesen mondjuk el a következő imákat: Üristen, ki tanáraink és nevelőink munkássága, béketűrése és fölöttünk őrködő szeretete által, nekünk számtalan jótéteményt osztogattál, engedd kegyelmesen, hogy tanításaikat szívünkben megőrizhessük, intéseik üdvünkre váljanak, hálánkat mindenkor mély tiszteletünkkel, és érettük való buzgó imádságunkkal kimutathassuk. Áldd meg az ő buzgó törekvéseiket, és fizess meg nekik minden munkájukért, az örök élettel. Amen. Szeretetre legméltóbb mennyei Atyánk, Te parancsoltad a gyermekeknek, hogy szüleiket tiszteljék, szeressék, irántuk engedelmességgel és hálával viseltessenek. Hallgasd meg könyörgésünket; mellyel szeretett szüleinkért Eléd járulunk. Fizesd meg nekik számtalanszor jótetteiket, nekünk pedig add azt a lelkületet, hogy irántuk állandó tisztelettel, és hálás engedelmességgel legyünk. Add Uram nekik és nekünk hathatós kegyelmedet, hogy ők mindenkor a mi jó szüleink, mi viszont az ő hálás gyermekeik maradhassunk. Végre engedd menvnyei Atyánk, hogy mi, akiket a földön oly szoros kapcsolatba hoztál egymással, az örök dicsőségben is feltalálhassuk egymást. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. Szentlélek Üristen, a Te kegyelmedbe ajánlom az itt jelenlevő ifjainkat, erősítsd meg őket a jóban, védd meg a gonoszlélek incselkedéseitől. Világosítsd meg értelmüket, hogy megismerjék az igaz bölcseséget és megismerjenek Téged, a szeretet és világosság Atyját. Őrizd meg mindnyájukban a tiszta és sértetlen szívet s gyarapítsd bennük az alázatos és igaz szellemet a Te dicsőségedre és a Te örömödre. Amen. Ima végeztével szentségi áldás volt hálaadó Te Deummal. Majd a Himnusz eléneklése után zászlóval, szüleink- és tanárainktól kísérve vonultunk az intézet udvarára, ahol már feszes vigyázban állanak diáktársaink. Utoljára elvonultunk az osztályok sorfala között, majd vonalban felálltunk a tanári kar és a szülők előtt. Következik a zászlóátadás ünnepélyes szertartása. Berentey György a maturandusok nevében mond megható beszédet. Tolmácsolja az osztály háláját az igazgató atyának, a tanári karnak és a kedves szülőknek. Ígéri, hogy nem felejtjük el a nyolc esztendőt. Sokszor visszatérünk ittmaradt diákénünk meglátogatására. Csak a nagy diák távozik bennünk, de itt marad belőlünk a kis diák. Azután átadja a zászlót az Alma mater ittmaradt testőrgárdájának. A VII. o. sorfala közül Kiss Csaba lép elő és veszi át a zászlót sokat ígérő szavak keretében. A kis diák nevében Eggenhofer Aladár I. o. t. mond búcsúszavakat, az öreg diákok nevében pedig Szittya Mihály zászlós „Isten hozott" szavakkal fogad bennünket az élet kapujában. Jóságos igazgató atyánk szól ezután hozzánk. Részletesen kifejti, hogy 11