Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941
kapjon tiszteletet megdicsőült állapotban a teste. Különben úgy látszanék, hogy a Fiú nem törődik az édesanyjának kijáró tisztelettel. De az lehetetlen: quod est absurdum. 2 4 Jézust és Máriát természetszerűleg mély kapcsolat, egység fűzi egymáshoz. Ezért ami tisztelet és dicsőség körülveszi Máriát, az átháramlik a Fiúra, hogy Jézust az ő édesanyja dicsősége által dicsérjük, méltó hogy a Boldogságos Anya a lehető legnagyobb dicsőséget nyerje el az égben. Az ő drágalátos teste nem maradhat a földön, magasztalja fel Fia az égi dicsőség legnagyobb megtiszteltetésével. Méltóbb — mondja Szent Ágoston — hogy ilyen értékes kincset inkább az ég őrizzen, mint a föld. 2 5 Ennek a sértetlenül tiszta léleknek akit nem sújtott a romlandóság nyomorúsága — idézi ugyancsak Szent Ágostont — méltó helye Fiának közelében van, mint a Bölcseség könyve mondja: „A halhatatlanság — szószerint: romolhatatlanság — közel hoz Istenhez". 2 6 A Szűzanya testének mennybe vételét indokolja a tökéletesség is. Isten Anyja az összes szentek és angyalok fölött hasonlíthatatlanul (improportionabiliter) tökéletes szentségű és annyira tiszta, hogy annál nagyobbat az Istenen kívül (sub Deo) el sem gondolni. — Az angyalok boldogsága tökéletes, mert nem kisebb az angyaloknak jutható boldogság dicsőségénél és tökéletességénél. — Tehát a boldog tökéletességtől az áldott Szűz lelke sem maradhat el. Már pedig késleltetve volna ennek elérésétől, mint rendes a szenteknél, ha nem elégülne ki teljesen a vágyódása. Hiszen minden egyes léleknek megvan a természetes ragaszkodása, hajlandósága (inclinatio) saját testéhez, nem ugyan a test, hanem a tökéletességre törekvés miatt, amelyik az ember teljességét sóvárogja mindkét résznél: test és lélek boldogságának tökéletességét.Ám ha Mária lelke test nélkül vitetett volna az égbe, akkor az ő tökéletessége a testtel egyesülés hiánya miatt nem volna teljes, akkora sem lenne, mint az angyaloké. Szent Ágoston ezt mondja: Tökéletesen boldog az, akinek megvan mindene, amit akar. Mária lelke természetszerűleg akarja testének boldogságát is. Tehát... fejezi be a következtetés szóba-öntése nélkül ő, de mi hozzá tesszük: a tételnek igaznak kell lennie. 2 7 E fejezet három utolsó pontjában a Szentháromság szerepére mutat rá az asszumpcióban. A Szentlélek mérhetetlenül sok kegyelemmel ajándékozta meg Máriát, úgyhogy valóban „malaszttal teljes" lélekben és testének minden részében is: arca, feje, szája, ajka, keze, füle, melle, emlői stb. kegyelemmel voltak telítve. Méltó tehát, hogy amint a földön tele volt Szentlélekkel, az ő kegyelmével, hasonlóképpen szentséges testének tagjai tele legyenek kegyelemmel az égben. 2 8 — A Fiúisennel kapcsolatos gondolatai ezek: Máriának a második isteni személyt magába fogadó teste ne rothadjon el, hanem támadjon fel s dicsőüljön meg a Zsoltáros szerint: 2 9 „Ne engedd, hogy romlást lásson szented". Áz anyának és Fiának teste egy, mert születéskor a Fiú testet az anyából ölt; amint a Fiú teste megdicsőül, illik, hogy hasonló történjék az anyáéval is. Ismét Szent Ágostont idézi: „A rothadás és a féreg az emberi sors szégyene; minthogy Jézus mentes ettől a szégyentől, Mária természete is kivétel, mert tőle vette testét Jézus". 3 0 A mennyei Atya ajkára ezeket a szavakat adja: „Méltó volt, hogy az összes teremtmények fölé az Isten Fia anyjává magasztaljam őt — mind az Isten Fiának fogantatásában s a szülésben is megőrzött szüziességével, mind pedig minden kegyelem gazdag ajándékával és a dicsőséges felmagasztalással — amint ő, Mária is énekelte: Nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas stb. 3 1 Igazságos és méltányos, hogy ezzel a sajátos kegyelemmel különösen magasztaltassák fel más szentek fölé, hogy testben és lélekben fölvétessék a dicsőségbe". 3 2 E fejtegetések után idézi Szent Erzsébet magánkinyilatkoztatásból ismeretes látomását a mennybevétel megtörténtéről. Majd ugyancsak látomás alapján menti Szent Jeromost is azért, hogy írásában ingadozott. A Szent Szűz jelenlétében Szent Jeromos megmondja az okot Szent Antalnak: Nem beszélt a mennybevételről, mert nem volt benne biztos; viszont másrészt isteni rendelkezés folytán az ő kételkedése szolgált okul arra, hogy a Boldogságos Szűz magát többeknek kinyilatkoztassa és őket erről biztosítsa. Visszavezet az utolsó sorokban a mennybevétel napjához: Jézus Urunk az angyalok és a szentek sokaságával leérkezve édesen így zendül meg: „Kelj fel, barátnőm, — Jöjj, te, szépem, — Jöjj, a Libanonról, mátkám, megkoronáztatol". 3 3 így támadt fel a Boldogságos Szűz s vitetett megdicsőült testtel az égiek örömére a mennyei trónusra. 10
