Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

munkában olvasom „detektív és kémregények, romantikus históriák, a maguk fantáziát megragadó vonzóerejével elsőrendű nevelők lehetnek, — a jeles író itt gondolatjelet ír, és folytatja — ha van mértékük és moralitásuk." Tehát, ha van!! És itt a nehézség. Ki fogja azt kiválasztani a nap mint nap megjelenő rengeteg könyv közül, egyáltalán ki képes, s ki szavatolja, hogy a fiú ezek mellett kitart, és nem lesz kíváncsi arra is, amit eltiltottunk neki. Más dolog, ha az édesapa —mint szoktuk mondani — versenytfut olvasó fiával. Elolvassa ő is azokat a könyveket, melyeket fiacskája, megbeszélik, újra átélik, ilyenkor már nem is annyira a könyv nevel, hanem az édesapa, sőt, ez a nevelés még rossz könyv esetében is szép eredményekkel kecsegtet. Szoktassuk rá gyermekünket arra, hogy mindenkor megkérdezze lelkiatyját (föltétlen legyen neki) vagy édesatyját mielőtt valamilyen könyv olvasásba kezdene. S ha eltiltjuk, tudja lelkiismeretben kérdésnek tartani a dolgot, és szó nélkül félretenni. A revolverirodalomnál is nagyobb veszedelmet jelentenek a gyermeki lélekre az erotikummal telített „irodalmi" művek, melyeket édesapja könyvtárában talál meg a gyermek, s szülői engedélylyel olvas. A regény irodalmi műfaj lévén napjaink irodalmában, a tanulónak regényeket is kell olvasnia, az egészen természetes. Ügyeljünk azonban ezen irodalminak nevezett „álklasszikus" regényekre. Ilyenek: Zilahy, Erdős Renée, részben Móricz Zsigmond is. Egyénileg legszívesebben Gárdonyit, Gulácsy Irént, Herczeg Ferencet, Móra Ferencet és Kodolányit ajánlom gyermekeinknek olvasásra. Természetesen legnagyobb nevelő hatással a „lelki könyvek" vannak, különösen Prohászka, Tóth Tihamér, Foerster munkái. A könyveknek egy másik fajtája, mely nagy veszedelmet jelenthet a gyermek életében, a Lexikon. A lexikonok különösen a serdülőkorban játszanak nagy szerepet a gyermek életében. A fiú, lelke mélyén felsarjadzó kérdéseivel, ha nem mer megnyilatkozni lelkiatyja, vagy édesapja előtt, felkeresi a mindenttudó lexikont. Ott azután minden tekintetben feleletet kap, sőt utalásokat is talál más kötetekre, más, ismét rejtélyesebb dolgokra. Ilyenkor a gyermek már nem ura önmagának. Égő szemekkel, kipirult arccal forgatja a nagy köteteket. A szülők, nem egy esetben örülnek, hogy gyermekük mennyire felhasználja a családi könyvtár lexikonát, s nem veszik észre, hogy lélekzuhanás észrevétlen szemlélői. A fiú itt olyan dolgokról, olyan bűnökről olvas, melyekről sohasem hallott, olyan szavakat tanul meg, melyeket eddig még nem 2 17