Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

Sajtó, magyarság, ifjúság. Az ismeretterjesztésnek két fő eszköze van: a nyomtatott betű és az élő szó. A nyomtatott betű birodalma a sajtó és a könyv. Napoleon a hatalmak egyikének nevezte. Stolz Albán a híres író, harctérnek mondotta, ahol az ég és föld csatája eldől. Egy szellemes francia író pedig kijelenti: Uraim, a sajtó a földi mindenhatóság. Ha korszerű hasonlattal akarnék élni, a szellemi élet tüzérségének nevezném. A sajtó az eszmeterjesztés leghatalmasabb eszköze. Az emberek u. i. nem szeretnek maguk gondolkodni, sőt még a látottakat is örömmel olvassák el kedvenc újságuk hasábjairól. Ezért mondotta Edison, ha Ö újraszülethetne, teljes bizonnyal újságíró lenne, mert ott még többet tehetne az emberiség érdekében. Ezért mondotta valahol egy jeles külföldi író, ha Szent Pál, a népek apostola most élne, nem szónok, hanem újságíró lenne. Ha emlékezetünkbe idézzük munkásságát és 14 levelét, nem kételkedünk egy pillanatra sem ezen kitétel igazságán. A legtöbb dologról, még a művelt embernek sincs önálló tapasztalatok alapján kikristályosodott véleménye. Gondoljunk csak magunkra. Ismereteink szerzésében mennyire másokra vagyunk utalva. Mivel pedig a nyomtatott betű az jelenleg, ami maradandó formában a legrövidebb időn belül szemünk elé tárja az eseményeket, hozzá folyamodunk, olvassuk, de nem csupán elolvassuk, magunkévá is tesszük, ráhagyatkozunk. Tehát olyan módon értesülünk a dolgokról, amint azt kedves újságunk elénktárja, s talán észre sem vesszük, mi is hasonlóképen gondolkodunk, ítélünk, mert hiszen a nyomtatott betű nem csak értesített, tudatott velünk valamit, hanem ítélt, bírált, állástfoglalt a kérdések, események, személyek és törekvések mellett vagy ellen. E tényből az következik, hogy ugyanazt az eseményt, a különféle sajtó útján más személy másként ítéli meg. Talán mint helyeset ismeri fel, mint nagyszerűt, támogatásraméltót, a másik ugyanazt * Szülői értekezleten elhangzott értekezésből. 12