Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939
ezért menekülnek például az asztrológiához, mint Mátyás is; viszont már csak ezért is ellenkezője az asztrológiájának a voluntarista Temesvári Pelbárt. Nagy tekintélyre tett szert akkoriban az asztrológia. Volt olyan külföldi egyetem, ahol tanszéket kapott. Ez a divatos tudománj- bizonyos vonatkozásban elterjedt a nép körében is. S nemcsak Mátyás kérte ki nagyobb vállalkozásai előtt az asztrológusok véleményét, hanem hasonlót tettek az egyszerűbb emberek is. Fölvethetjük itt a kérdést: vallásellenes, keresztényellenes volt-e a humanizmus? — Hogy megbízhatóbb legyen a felelet, tekintsünk messzebbre. A humanizmus a renaissancenak egyik lecsapódása, irodalmi jelentkezése. Ez a tágabb kör a renaissance, a mai felfogás szerinti nem származik minden izében a görög-római szellemből. Bevezetőben csak erről az eredeztető vonásról volt szó. Itt figyeljük meg eredetének egy másik vonalát is. Ezen a középkorba jutunk el Dantehoz és Assisi Szent Ferenchez. Berdiaef is azt állapítja meg, hogy a renaissance nagy teljesítménye e kor szellemi és erkölcsi erőtartaléka nélkül el sem képzelhető. Hogy nem erőltetett ez a szemlélet, azt Szent Ferenc egyéniségének s szinte forradalmasitó'hatásának ismerői tudják. A humanizmus elfogadta a renaissance ösztönző, múltra mutató ihletését, de erőteljesebben szakitott a közvetlen előtte, sőt még mellette is húzódó középkorral, az újnak ingerét érezve érdeklődőbben fordult az anlik világ felé. Ez a pogány kultúra megsebezte'őket, s amit Huszti ir Janus Pannoniusról, az elmondható akárhány humanistáról — egyénről s nem a humanizmusról — hogy egyik-másik »a saját felelősségére lett vallástalan és csak magának tehetett érte szemrehányást, hogy a vallásnak jellem- és életirány adó,erejét a későbbi megpróbáltatások idején nélkülöznie kellett®. ( 1 3) Természetes folyamat, hogy ha a humanizmus kiváló s irányító egyéniségei között voltak ilyenek — s ez a kor s embereinek ismeretében nem tagadható — hogy akkor maga a szellemi mozgalom is magán viseli ezt a bélyeget. De ahogy lényegükben az egyének sem voltak izig-vérig pogányok, — hiszen az elindító az olasz szellem volt, amely soha nem vetkezte le keresztény hitét ( u) s olyan egyéniség, mint Janus Pannonius is gondolt arra, hogy majd öreg korában váltásosán fog élni ( 1 5) — hasonlóképen a humanizmus sem volt velejéig pogány. De ez a hatás még|is 13. Huszti József: Janus Pannonius. Pécs. 1931. 261—262. 1. 14. Hóman—Szekfü: Magyar történet. III. 333. 1. 15. Huszti i. M. 260. 1.1 13
