Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1938

gyártelepet. Valóban, ha a tanulmány volt kirándulásunk célja, elmondhatjuk, sokat tanultunk és sokat láttunk, s köszönet mindazoknak, kik e szellemi gazdagodásunkat elősegítették. Ebéd után kevés játék s délután 4 órakor fájó szívvel hagytuk el két napos, igen kedves tartózkodásunk színhelyét. Ó bár minden kis másodikos fiamnak teljes szellemi töltekezés volna e két nap. Losonc felé indulva a trianoni határnál megállottunk s visszatekintettünk az elmúlt húsz esztendő szenvedéseire s erőt merítettünk a teljes magyar feltámadás elősegítéséhez. Bizony 7 óra tájban egyik-másik fiú már aludni kezdett, s fél 11-kor teljes csendben futott be autóbuszunk az intézet udvarára, csak egy-két erélyes ébresztő szó zavarta meg a fenséges éjszakai csendet. Zászlóvívés Lekérre. Az országszerte megindult zászló-mozgalomba a Vl-ik osztály is belekapcsolódott. Már a komáromi tárgyalások elején határozta el az osztály, hogy visz zászlót a Felvidékre. A pénz gyűlt. Egy szép napon elkészült a zászló és vettünk hozzá szegeket is. Ünnepi külsőségek között mindenki maga verte a zászlórúdba a nevével jelzett szöget. Így került zászlóra 33 fiú neve és az enyém. A zászló felirata: „Esztergom. Szent Antal gimnáziuma Vl-ik o.-tól. 1938." A zászlót hivatalosan, nagy ünnepségek keretében akartuk átadni. A műsorra már előre készültünk. 1. Hiszekegy. 2. Beszéd. Láng Károly VI. o. t. 3. Ének. Riadó. Énekelte az osztály. 4. Vers. Húsz év elég volt. .. Laux Antal VI. o. t. 5. Ének. Hol szőke szellő... 6. Vers. Nagy magyar télben .. . Doór László VI. o. t. 7. Ének. Az igazságnak mindig győzni kell... 8. Zászló-átadás. P. Szalvátor. 9. Zászló-átvétel. Zachar Ádám esperes-plébános. 10. Himnusz. Minthogy a karácsonyi ünnepeket Lekéren töltöttem, ott tartózkodásom alatt megbeszéltem az ügyet az esperes úrral. Ő nagy kitüntetésnek érezte ezt és megígérte, hogy nagy szeretettel fogad bennünket. — Ezért vittünk Lekérre zászlót. Amint a karácsonyi ünnepek után a fiúk visszajöttek, egyik vasárnap (jan. 8.) elindultunk Lekérre — autóbusszal. Délig újból és újból átvettük a műsort és ebéd után hangos jókedvvel és nagy örvendezéssel elindultunk. A terv a megbeszélések szerint az volt, hogy a lekéri litánián mi is résztveszünk és utána lesz az ünnepély. De hiába minden pontos tervezgetés, ha az út ismeretlen! Erre még nem jártunk, de nem volt erre az autóbusz vezetője „Feri bácsi" sem. Istenem, elszorult a szívem! Milyen közel van Lekér, 25—30 km. és mi nem találunk oda. Ilyen nagy válaszfal volt köztünk a Duna .. . Több útelágazásnál érdeklődtünk és mégis rossz irányba mentünk. A fiúk már-már reményüket vesztették. Talán nincs is ilyen falu: Lekér. Ök legalább is nem találták meg a visszacsatol károsok és falvak jegyzékében. A hangulat kezdett 35