Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1933

7 származásra való tekintet nélkül magyarrá, hőssé, eszménnyé magasztosul az aradi tizenhárom mindegyike ?! . . . Gyászolnivaló-e az ilyen hősi elégés és önfeláldozás a hazáért? S nem kell-e inkább diadalittasan dicsőséget zengeni azoknak, akik halálukban az áldozatos hazaszeretet vértanúivá dicsőültek ? Egyáltalán nincs itt helye semmiféle gyásznak és szomorúságnak, hanem csak a feszülő büszkélkedésnek! Hiszen a szívós akarat s a kemény gerinc sohasem voltak leminősítő jellemzékek! Ha pedig ez a törhetetlen akarat s ez a konyulni s görbülni nem tudó gerinc egy nemzetközösség javáért száll síkra és vérzik el, akkor az annál dicsőbb és nagyobb értékű! A rómaiak szokták volt öntudatosan hangoztatni ezt a jelszót : Fortia pati Romanum est! Rómaihoz illő a nehéz dolgok elviselése! Aradi vértanúink halála is ilyenfélét harsog bele a történelembe, mert harci riadójuk, zászlófeliratuk is a kurucok jelmondata volt: Pro patria et libertate! A hazáért s a szabadságért ! . . . Micsoda pompás, színes erőtől duzzadó történeti háttér ez! . . . Ámde október 6-nak emlékeztető megünneplésében nem hiányzik az eszmei tartalom sem. Nagy dolog a hozott áldozat méltányló elismerése és megbecsülése. Önmagában is és a nemzet szempontjából is. Annak a hősi teljesítménynek hálás elismerése és megbecsülése, melyet aradi mártírjaink véghezvittek, míg egyrészt friss emlékezésben tartja a történteket, másrészt a kegyelet örökzöld repkényével és hervadhatatlan borostyánjával fonja körül a nemzet nagyjaitLélektani tény és igazság továbbá az is, hogy nagyra csak az képes, aki nem siklik el bambán és érzéketlenül a hősök s a hősi tettek mellett, nem fitymálja, hanem tudja értékelni azokat. Aki előtt azonban semmi sem nagy, semmi sem szent, az sajnálatosan blazírt lélek, melytől hiába várunk áldozatkészséget. S el kell pusztulnia annak a nemzetnek is, amelyik részvétlenül nem becsüli meg nagy fiait s azok tetteire nem emlékezik hálatelt kegyelettel és méltányolással s nem mutat büszkeséggel arra a tettekben nyilvánuló és áldozattól sem rettegő hazaszeretetre, mely valóban kiáltotta a tűzpróbát és magán viseli az áldozatos lelkiség hamisíttatlan fémjelzését. Az eszmei tartalom tehát, ami október 6-nak ünneplésé-