Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942
17 Nevelésügyi értekezleteinken az I. és a II. félévben folytattuk a mult iskolai évben megkezdett sorozatos megbeszéléseinket az akarat neveléséről. A megbeszélések Weiczenbauer M. Adrienne és Komora M. Antiba tanárnő előadásaihoz fűződtek. A cél volt: egységes szempontbői történő, a leánylélek fejlődési fokaival számoló, vezető, irányító eszméket, gondolatokat adni az I. osztálytól a VlII-ig rendszeresen végigvonuló akaratnevelés számára. Ennek a célnak szolgálatába állítottuk egyik szülői értekezletünket is. Ezen az előadó, Sikora M. Andrea tanárnő szólt arról, hogyan s mikép kapcsolódhatnak bele az iskola akaratnevelő munkájába a szülők, a szülői ház. Sok tanulságot nyújtó esemény volt a jelen iskolai évnek az az igazeratói és tanulmányi felügyelői értekezlet, amelyet a komáromi tankerület királyi igazgatója, Csaplovics József Ő Méltósága rendezett, vezetett és irányított Komáromban december hó 1-én. Kiegészítette azt a magyar és tanulmányi felügyelői értekezleten az intézet igazgatója, a magyar nyelvi tanárok értekezletén Horváth M. Felicia és Mezey M. Perpetua tanárnők vettek részt. A Keleten dúló véres, nagy küzdelmeknek következménye volt, hogy intézetünk egy részét a 222. sz. Vörös Keresztes Hadi Kórház céljaira lefoelalták. Készséggel adtuk meg ezt az áldozatot sebesült és itt gyógyuló és erősödő hős honvédeinknek. Ez az esemény még közelebb hozta hozzánk a körülöttünk dúló és mind vészesebb arányokat öltő borzalmas európai világháborút. Rombolásaitól mentek voltunk, de hatásai, következményei ránehezedtek azért életünkre. De nem csüggedtünk. Élt és él bennünk a magyar és szerzetes tanár hivatástudata, kötelességérzete. A tanári kar nem csüggedő lélekkel, hittel és buzgalommal végezte munkáját, s vezette, irányította, erősítette növendékeit. A tomboló, pusztító viharon túl nézve és látva, látjuk, reméljük a jobb és szebb jövőt. Bíztunk és bízunk a hit és az igazság diadalában, és ezt a bizalmat és reményt éleszjük és erősítjük növendékeink lelkében is . . . Változások a tanügyi vezetésben és a tanári karban. A Katolikus Iskolák Főhatóságának intézkedésére intézetünk 1942. július hó 1-vel a dunántúli kat. kerülethez csatoltatott. A budapesti kat. kerület főigazgatójától, Virágh Teofíltól, kinek vezetése alatt állottunk, az alakuló értekezleten búcsúzott az intézet és tanári kara az igazgató következő megemlékezésével: „Alakuló konferenciánkba az idén is a búcsúzás fájdalmas hangja csendül bele. Búcsúzunk Virágh Teofil Főigazgató Ur ő Méltóságától. Rövid két esztendeig volt vezetőnk és irányítónk, és egyszer személyes látogatásával is megtisztelte intézetünket. A jó testvért, a higgadt, megfontolt, széles látókörű, sok és értékes tapasztalatban gazdag vezetőt és irányítót, a leánynevelő-oktató munka sok és nehéz