Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

10 ben a pillanatban találkozik a gyermek a felérhetetlennel, az értelmetlennel, a céltalannal:! találkozik a szeretettel! És ekkor tárul ki előtte, hogy érdemes élni, hogy érzéki érdekeiken túl van más is, ami lehet szép, nagy és jelentős számunkra. A tanárok tanításait elfelejtheti, és el is felejti, de soha nem tudja elfelejteni azt, hogy megtanították őt szeretni, s megismertették őt a megfoghatatlan szépségek világával. Ugy hiszem, ezt az élményt általánosságban magyar földön először az irgalmas nővérek iskoláiban ízlelte meg a magyar gyermek. S én ezekben, ebben a szeretetben, az égi és földi eszményeknek szolgáló s azokat magukból hódító erővel sugárzó nevelő magatartásban, a a hirdetett eszmények és tanítók életpéldája közötti összhangban találom meg a szerzetes társulatok iskoláinak és egész magyar földet meghódító népszerűségének titkát. Ebben érezhette a vonzó erőt a magyar szülő is, és fenntartás nélkül bízta gyermekeit a nővérek kezére. De tudást is nyújtottak! Tanításuk is mindig eredményes és korszerű volt. Lépést tartott a haladó pedagógia fejlődésével. — De a tudásnál is többet ad tanítványainak az, aki szeretetet ébreszt bennök, akik megtanítják őket szeretni, mert a tudás magában semmi, a szív ereje sem mindenható, de a szív és tudás szolgálatában példaként égő, példaként elégő lelkek meghódíhatják a világot. A fény, mely Hám püspök lelkében gyulladt meg először, ott lobog töretlenül Szatmáron, de ott világít a szatmári kedves nővérek minden iskolájában és minden munkahelyén. Ott világít minden kedves nővér szívében és homlokán! Legyenek a jövőben is a fény és világosság emberei, mert ennél szebb hivatás nem lehet! Világosodjék ki körükben a tudatlanság, a lélek és szív minden homálya! Legyenek fényemberek, — de a fény nemcsak világosságot, hanem meleget is terjeszt, terjesszék ők is maguk körül a jóság és szeretet melegét. S tegyék ezt továbbra is az eddigi magatékozló önzetlenséggel, mert a fény lényege abban áll, hogy közli magát, szétszórja magát, magának semmit sem tartva meg. — Legyen áldott ez a szent tékozlás. A világtörténelem legnagyobb hőseire sem lehetne szebbet és nagyobbat mondani, mint hogy jöttek, világosságot teremtettek maguk körül, fénnyé vált az életük, mely a megismerés új útjait mutatta meg az emberiségnek. Nem lehet róluk nagyobbat mondani, minthogy nemzeteket és korszakokat melegítettek át szívükkel, szavukkal, életükkel, példájukkal. — Nem parancsoltak, nem uralkodtak, hanem szolgáltak, mint a fény emberei, akik ebben a szolgálatban emésztődnek fel, égnek el. Minden fény felülről jön. A kedves nővéreknek is az a fény, amit felülről Krisztusról vesznek. Vannak, akiknek ez nem elég, vannak akiknek semmi, de akik felismerték és felfogták, azoknak ez a legnagyobb, minden ,..