Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

4 erényeiről, halála után mindenfelől a temetésére siettek, a templom szentélyében szántak neki sírhelyet, azt Albert és Péter lombardiai kőfaragók által művészi síremlékkel díszítették és valóságos zarándokhellyé tették, életrajzát a rendi hagyományok és a tanúvallomások alapján Budán, Avignonban és Nápolyban megírták s több nyelvre lefordították, ereklyéit híven őrizték. De bizonyítják a Domonkos renden kívül a főpapok, a papság és a hívek, akik 700 éven át megszakítatlan bizalommal fordultak Margithoz, mint Isten dicsőült szentjéhez. V. István király, aki 1271-ben a Margit-szigeti zárdatemplomban kétszer is szemtanúja volt nővére sírjánál két nagy csodának — egy elsorvadt kezű férfi és egy elmebajos asszony hirtelen gyógyulásának — a Szentatyához fordult a szenttéavatás céljából. Az eljárás meg is indult, de megszakadt. 1276-ban IV. László király kérte az eljárás folytatását, mert súlyos betegségéből Margit fátyolának fejére helyezése folytán gyógyult meg. Ekkor a pápa megbízottai új jegyzőkönyvet vettek föl, amelyben 110 tanú vallomása olvasható. A jegyzőkönyv egy példánya a margitszigeti apácáknál maradt, akik azt Margit csontjainak díszkoporsójába rejtették s 1541-ben a törökök elől a csontereklyékkel együtt Budáról sok viszontagság után Pozsonyba hozták. Róbert Károly király — V. István Mária lányának unokája — újra sürgette a szenttéavatást. Mikor Lósy Imre prímás 1641-ben a klarisszák zárdájában Margit csontereklyéinek koporsójából kivette és lemásoltatta az 1276. évi jegyzőkönyvet, újra föllángolt az országban a kívánság, hogy a szenttéavatás végre megtörténjék. VII. Pius pápa a Domonkos-rend kérésére 1805-ben hivatalosan engedélyezte Margitnak a boldogoknak kijáró tiszteletet. Most az Apostoli Szentszék előtt fekszik a kérelem, hogy a 700 éves tisztelet alapján boldog Margit a szentek soraiba iktattassék. Az egész magyar nemzet buzgón imádkozik, hogy boldog Margit, aki életét áldozatul ajánlotta föl a hazáért, elnyerje az egyház részéről a szenttéavatás dicsőséget. Mi is ebből a célból tartjuk a háromnapos ájtatosságot. IV. Béla és Mária királyné a száműzetés szomorú napjaiban, Dalmáciában, fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket az Isten szolgálatára fölajánlják, ha a jó Isten kegyelméből Magyarország fölszabadul a tatármegszállás alól és ők visszatérhetnek hazájukba. Fogadalmukhoz híven a kis Margitot, akit már csecsemő korában Bodner Tamás ispán özvegyének — Olympiadesnek — gondjaira biztak, 1246-ban tíz éves korában a király költségén épült Nyulak-szigeti kolostor-