Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

7 szenvedések okozója lett. Keserves lelki tusáról tanúskodnak naplójának feljegyzései: „Ha embert gyilkoltam volna meg, akkor sem érdemelném meg ezt az iszonyú szenvedést, mely mindennap százszor szúr gyilkot a szivembe." 1

7Rettenetes lelki szenvedéseiben „fanyar daccal fordul a házasságon keresztül a házasságon épült társadalom, a házasságot szentséggé avató és a válást lehetetlenné tevő Egyház, a boldogtalanságot szentesítő vallás és a szenvedést megengedő Isten ellen." is. Az újságíró élet és a társaság nem közelebb vezette, hanem még távolabb vitte Istentől. Tanúi ennek Szabolcska Mihállyal váltott levelei s ez időben írt néhány keserű hangú munkája. Ateizmusára az első adat az 1893. nov. 29-én Szabolcskához írt levelében található. Itt Gárdonyi katolikusnak keresztelt istentelen pogánynak nevezi magát.— 1894. okt. 10-én keltezett levelében pedig keserűen kel ki Isten ellen, kinék megnyilvánulása nyomán több könnyet lát, mint mosolyt. „Előttem Isten a jó ember, mondja. Mennyivel nagyobb egy jó, memesszívü, szeretettől sugárzó ember, mint egy villámokat szóró, dizzegő-duzzogő, tengereket hajigáló Isten." — 1894. okt. 15-én írt levelében tagadja Isten létét, jóságát, igazságosságát, gondviselését, hivatkozva arra, hogy nincs igazság a földön, tehát Isten sincs. Nem találja okát a sok földi szenvedésnek, az élet értelmének." Mire jó, hogy én vagyok, meg hogy mások is vannak? . . . Mire jó, hogy az ember minél fejlettebb velejű, annál kényelmesebben élhet, de viszont kénytelen megtudni, hogy a sír örök megsemmisülés. A Biblia az ő számára nem argumentum, írja tovább leveleiben a Bibliára hivatkozó Szabolcskának. A vallás a műveletlen állat-ember vigasztalója: „Nekünk van vigasztalásunk Isten nélkül is, de annak nincs." Pellengérezte az Egyház szolgáit a Lámpás-ban, szatirikus-népies verset ír a mennyország örömeiről Igazság a földön c. versének utolsó fejezetében. Fesztvné A tegnap c. munkájában megemlékezik erről. Bál van az égben. Szent Péter többet iszilka kelleténél. Magdolna, Szent György lovaggal vad csárdást táncol, magyar menyecskésen riszálja magát. Jókai Fesztyéknél Gárdonyi jelenlétében vacsora-asztalnál felolvasta a Pesti Hírlapban megjelent töredéket. Feszty Árpád, ki felesége elbeszélése szerint nagyon szerette a bibliát, szörnyű módon fölháborodott ezen. Magyarázta is Gárdonyinak „ha már az új testamentum szent hagyományait nem tiszteli Magdolnában — legalább tisztelje benne az irodalom és művészet egyik Iegpoetikusabb alakját, — az örök bánat, megbánás szimbolikus megszemélyesítőjét." Gárdonyi azonban hajthatatlan maradt. „Tán nem is élt, mondotta — papok találták ki, ha pedig élt, asszony volt — úgy kell néki, hadd nevessenek rajta." 2". A szent dolgoknak ilyen cinikus semmibevételét azonban házasságán kívül olvasmányai is okozták. Szabolcskának bizalmasan bevallotta, hogy mindig bolondja volt az olvasásnak. Olvasmányait azonban nem válogatta meg, ami könyv a kezébe akadt, azt mind megette. Későbbi megállapítása szerint ateizmusára cjöptö befolyással voltak olvasmányai is. 21,