Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940
5 nnlis laposságokat, igazságiként imád csillogó féligazságokat, megmámorosodik hatásos köntösben fellépő semmiségeken, sőt hazugságokon és sohasem jut e! odáig, hogy az appercipiált új dolgokat bele tudja illeszteni az igazságoknak és értékeiknek évezredek szellemi munkája kialakította hierarchiájába. Mennyi lelki küzdelemnek, belső szenvedésnek lett ez a forrása Gárdonyi életében! Meninyi félszegségnek, mennyi lapos tud'ákosságnak, mennyi bizarrságnak nem egyszer legremekebb alkotásaiban is. Viszont talán nem kis részben épen ennek a félszegségei mellett is tiszteletreméltó autodidakszisnak köszöni, hogy neti. rudott belesimulni semmiféle másoik alkotta gondolatrendszerbe, hogy gondolkodásának egyre élesebben kialakult saját, különös karaktere és hogy nem tudott megnyugodni mindaddig, míg — gondolkodáson túli forrásokból — ki nem harcolta magának a maga egyéni világrendszerét és harmóniáját." Hogy mélyült-e Gárdonyi hite a képzőben, nem igen tudjuk. Bizonyos az, hogy erkölcsi magaviselet tekintetében nem esett kifogás alá, különben mivel érdemelte volna Iki azt a 60, majd 100 forintot, amit megélhetéséhez Samassa érsek jóindulata juttatott neki. 1 0A képző III. osztályának elvégzése után a nyarat odahaza töltve el Szöllösgyörökön, többek között Franklin történetét is olvasta. Ennek hatása alatt igen nemes eszméket tűzött ki életcélul. Mértékletesség, hallgatagság, rend, határozottság, megelégedés, szorgalom, őszinteség, igazságosság, jámborság, nyugodtság, szemérmesség. n. Ezen tartalmas és komoly lélekre mutató eszméket azonban nem valláserkölcsi indítékból tűzte ki életcélul, hanem mint olyan gondolatokat, melyek megvalósítása Franklint is világhírre emelte. 19 éves korában az oklevél megszerzése után két nagy célt tűz maga elé, egyet a teste, egyet a lelke számára. Először, hogy kitűnő tanító, másodszor, hogy kitűnő költő és író lesz. 1 2. Hogy a „kitűnő tanító" eszméjének megvalósításánál milyen fontosnak tartja az igazi, mély vallásosságot, mutatja az 1885-i győri hírlapíró korában A tanítók legnagyobb ellensége címmel megjelent pedagógiai cikke, melyet Izaiás próféta szavaival vezet be: „Ez a nép afkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem," majd felsorolja a tanítóság nagyszámú ellenségeit, melyek közül a legnagyobb az, amely a szívekben van, ez pedig a vallástalanság. „Nem vagyok pap: nem írok prédikációt, — fűzi tovább. — De vájjon csak a papnak kell-e vallásosnak lennie, s minden másnak megvetni kell-e a vallást? Sajnos, sokan igennel felelnek e kérdésre, még sajnosabb, hogy a néptanítók között sok vain ilyen vallástalan ember." Aztán Proudhon, Jean Paul, Pascal és a bibliából vett idézetekkel rámutat arra, hogy a „vallásos embert nem bántjuk úgy a csapások, nem izgatja az ellenség. Van benne szeretet és a szeretet áldás. A vallástalan ember ennek ellenkezője. Szívében nincs hit és tetteiben mégis vallásosnak kell lennie. Ez a folytonos képmutatás iszonyú teher lehet az ilyen tanító lelkén." 1 3. Négyévi tanítóskodása alatt (1881 — 1885-ig: Karád, Devecser, Sárvár,
