Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1939

7 II. Néhány irányelv az ifjúság neveléséhez. Az 1. félévi nevelésügyi konferencián előadta: dr. Bartl Lőrinc. Soha annyit nevelésről nem írtak, mint napjainkban. Lépten-nyomon új pedagógiai elméletek merülnek fel, új eszközöket és módszereket ajánlanak, melyek által az ifjú generáció az annyira áhított boldogságra nevelhető. Az emberek a mostani korban jobban, mint valaha érzik, hogy a földi javak nem adhatják meg az egyén és a népek számára az igazi boldogságot és minr den ember szívében jobban, mint valaha él egy magasabb tökéletesség utáni vágy, melyet maga Isten oltott az emberi szívekbe. Ezt a kötelességet az emberek nevelés útján akarják elérni. Azonban sokan vannak, akik ezt a tökéletességet magából az emberi természetből akarják kifejleszteni és egyedül az ember erejével megvalósítani. Ezáltal természetesen a nevelés kérdésében tévedésbe esnek, mert a helyett, hogy tekintetüket Istenre, minden tökéletesség végcéljára irányítanák, túlságosan bíznak önmagukban és kizárólag földi célókat tartanak szem előtt. Megfeledkeznek arról, hogy a nevelés tárgya az ember, amint ismerjük őt az észből és a kinyilatkoztatásból, tehát a paradicsomi ősállapotból kiesett ember, aki a megváltásban visszanyerte ugyan az istenfiúságot, de nem a természeten-kívüli adományokat, a testi halhatatlanságot és az ösztönök harmóniáját. Ezért megmaradtak az emberi természetben az eredeti bűnnek következményei, különösen az akarat gyengesége és a rendetlen kívánságok. Ezért a nevelés az emberi természet erejére egyedül nem támaszkodhat. A nevelés lényege abban áll, hogy képesítse az embert földi életének olyképeni alakítására, hogy magasztos célját, melyért Isten, teremtette, elérje. A nevelés célja tehát egybeesik az ember végső céljával, ezért nem lehet * más igazi nevelés, mint az, amely a végső célra, Istenre irányul és együtt működik az isteni kegyelemmel a tökéletes ember képzésében, Krisztus képének a lélekben való kialakításában. Minden keresztény embernek természetfölötti életet kell élnie Krisztusban és ennek az életnek minden cselekedetében és minden körülmények között meg kell nyilvánulnia: „Ut et vita Jesu manifestetur in carne nostra mortali." (2. Cor. 4, 11.) Ezért a nevelésnek fel kell ölelnie az élet egész területét, a szellemi és erkölcsi életet, az egyes ember életét és a társadalomét, hogy azt