Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937

7 Az Eucharisztiának ez az egysége kívánja, hogy mindazok, akik részesülnek Benne, távoltartsanak maguktól, köreiktől minden viszálykodást, minden széthúzást. Különösen tehát az Oltáriszentséggel élő leányifjúságnak, — mint jövendő hitveseknek, édesanyáknak, otthonok lelkének, — feladata, hogy megértse az Úr Jézusnak ilyen titokzatosan, de azért egészen kézzelfoghatóan megjelenülő szándékát s már most, iskolában, baráti köréből, családjából, lassan, de következetesen száműzze az irigység, sértett hiúság, rosszakarat és pártoskodás átkos gyűlölségét. De további gondolatot is ád az Eucharistia anyaga. A kenyér és a bor a legáltalánosabb létfönntartó : princípiumok. Márpedig az Oltáriszentség eledele mindenkinek hozzáférhető, mindenki részesülhet benne. Ez Krisztus akarata. De Krisztus szándéka akkor az is, hogy a földi kenyérből és borból is jusson mindenkinek, mindenkor. Akinek ajkáról elhangzott a szó „Szánakozom a seregen," és Aki táplálta is ezt a sereget, Az nem nézheti jó szemmel, hogy azok, akik magukhoz veszik Őt az Eucharisztiában, ugyanakkor részvételen nemtörődömséggel siessenek el a szegények mellett s meleg szobájukból kizárják a nyomorgók ezreinek panaszos esdeklését. Az ültáriszentségi Jézus halk, de döbbenetes erejű jelenlétével sürgeti a szociális igazságosságot. Kívánja, hogy legalább a közvetlen környezetünkben gátat vessünk a féktelen önzés kizsákmányoló tébolyának és az alamizsnálkodás, rejtett jótettek simogató szelídségével tompítsuk, fékezzük a szenvedélyek fel-feltörő jaját, aljasságba, elvetemiiltségbe sodró elégedetlenségét. Végül a harmadik gondolat, amit az Eucharisztia kettős anyaga fakaszt: a felebaráti szeretet tökéletességéhez szükséges nagylelkűség. Nem elég, ha alamizsnálkodunk, de csak ímmel-ámmal, csupán a látszat kedvéért, csak nagyúri passzióból. Vájjon igazán jót tesz-e az a leány, aki egyik kezével áld, a másikkal azonban ugyanakkor sért? Adakozik ugyan, de olyan felsőségesen, oly kiszámított mozdulattal, annyira hálát-várva, hogy a rászorulóban csak fokozza a kiszolgáltatottságnak, a megalázottságnak, a nincstelen nyomorúságának érzetét? Az Eucharisztia nemcsak kenyér, azaz a legfontosabb táplálék, hanem bor is, a vidámságnak, a derűs életkedvnek eszköze, — tehát ajándék, többlet, ráadás. Ez kell a szeretetünkbe is: a nemes egyszerűség, a magunkat kiüresítő átadás, a tapintat és finom találékonyság: egyszóval a nagylelkű szív. Ezért az eucharisztikus felebaráti szeretet nemcsak jótékonyság, hanem : karitász. Mert a kettő nem mindegy. A jótékonykodást vezetheti hiúság, vagy lelkiismeretfurdalás. A karitász azonban magasztos érzés, mert mindig istenszeretetből fakad. A jótékonysághoz elég a szétosztott pénz, A karitász ellenben a lelket félti a 0