Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937

íuiUaústia I/i^cutum CUaútatLs Az ősi püspöki város, Brixen mellett, szőlődombok között áll Klerant-kápolna. Falán két, a XV. századból való, de meg nem fakult, érdekes kép. Mit ábrázolnak ezek a festmények? Az egyiken Évát látjuk, a jó és rossz tudás fája alatt, — a fán azonban csábító almák helyett koponyák csüngenek: a tudás fája a halál jelévé változott. A szemközti fal freskóján a Szűz Anya mutat hívogató, jóságos mozdulattal egy másik fára : ennek ágain édes gyümölcsként az Oltáriszentség ragyogó, fehér Ostyái pompáznak. Az utóbbi kép gondolatát megismételve hangsúlyozza a kápolna oltára, melynek fa-alakúra kiképzett építménye is hirdeti: ime, az élet fája, — rajta fakad az élet igazi eledele ! Igen, az Eucharisztia valóban az élet Eledele! Érezte, tudta és vallotta is ezt minden nép és kor kereszténysége. Ezért állította az Oltáriszentséget kultuszának középpontjába, ezért vette körül gyöngéd imádattal, ezért foglalta liturgiájának káprázatos keretébe. És minél inkább támadta a hitetlenség e drága tant, annál mélyebb hódolattal borult le az Egyház az Oltáriszentség előtt, — minél káromlóbb szavakkal illette az istentelenség gyűlölete, annál ékesebb dallal köszöntötték a hű szivek ! Nem véletlen tehát, hogy épen a legújabb kor, amelyben legmámorosabban tombol az anyagiasság, az emberi önbálványozás, s ateizmus, termelte ki az Oltáriszentség tiszteletének egészen sajátos, hasonlíthatatlanul fönséges megnyilvánulásait: Az Eucharisztikus Kongresszusokat! Ezek a Kongresszusok hivatottak ugyanis arra, hogy az Eucharisztián ejtett sérelmeket orvosolják, hogy megkérlelő engesztelést és áldozatos odaadást hintsenek az llr felé s felrázzák az emberek eltompult lelkét a materialista hanyagság és közönyösség alvajárásából. Az eddig összeült 33 Kongresszus természetesen a katolikum r